Az ingatlanadó kiütötte a biztosítékot a szocialista országgyűlés képviselőknél. Ez pedig több mint intő jel Bajnai Gordonnak és kormányának a jövőre vonatkozó tervei szempontjából. És itt „jövőn” nem a kormányfő és a kabinet elkövetkezendő terveit értjük, hanem magát a létezésüket. A belpolitika legfőbb kérdése ugyanis ma így hangzik: túléli-e a kormány az ingatlanadóval kapcsolatos vitákat, vagy nem?

Nem az most a lényeg, hogy ingatlanadónak, vagy vagyonadónak hívjuk a dolgot, nem az, hogy kiterjesztjük-e ezt a helikopterre és a jachtra is, vagy hogy milyenek lesznek a sávhatárok és milyen kedvezmények csökkenhetik a terhet. A lényeg, az időpillanat, amiben ez a köztudatba került.

Ütések és rúgások

A szocialistákat ugyanis brutálisan gyomorszájon ütötték Pécsett. A vasárnapi polgármester-választáson Szili Katalin akkorát esett, mint az a bizonyos ólajtó. És mikor az ütéstől még ki sem tudott egyenesedni a párt, sőt görnyedve nyögi a hatásait, akkor felesketett miniszterelnökük bedobja az újabb megszorítást. Azaz egy remekbe szabott tökönrugást. Persze hogy feljajdult az egész párt. Nem hülyék, tudják, hogy ezzel tovább sodródnak azon szakadék széle felé, aminek a tetején még egy országos nagy párt részei voltak, ám az alján már csak egy középpárt politikusaiként próbálkozhatnak az újrakezdéssel.

Jelenleg rendkívül heves viták folynak az MSZP képviselőcsoportján belül. Ennek oka a pécsi vereség, és a gyomorszorító félelem az egzisztencia elvesztésétől. A HírExtra információ szerint látva a Bajnai-kormány ténykedését, többen az előrehozott választásokat tartják a legjobb megoldásnak.

Érthető, hiszen a kabinet olyan népszerűtlen intézkedéseket hoz – akármennyire is muszáj azokat meghoznia – hogy az a párt teljes felmorzsolódásához vezethet egy következő választáson. Sokan úgy gondolkoznak, minél tovább húzzák ezt, annál nagyobb lesz a bukás. Az MSZP baloldali szárnya pedig erkölcsi okokból nem tudja megszavazni a vagyonadót: joggal hivatkozhatnak arra, a Fidesz politikája baloldalibb, mint az övék - ami elfogadhatatlan.

Bajnai lép?

MSZP-s berkekből úgy tudjuk, a vagyonadót nem fogja megszavazni az MSZP. Akkor pedig Bajnainak elvileg távoznia kell. Legalábbis ha hihetünk a miniszterelnök szavának. Mikor elvállalta a felkérést a kormányalakításra, világossá tette, ha nem szavazzák meg a benyújtott törvényjavaslatokat, ő lelép a színről. Igaza van, hiszen nincs miért maradnia. Ha valóban nincsenek politikai ambíciói, akkor miért is tenné? Bajnairól mindenki tudja, egy ilyen esetben nyugodt lélekkel fogja szedni a sátorfáját.

Erre az esetre lehet, hogy nem is lesz szükség. Vannak ugyanis olyan hangok, melyek az eddig tabunak számított kérdést is elővették: az Országgyűlés feloszlatását. Mi több, információink szerint a szocialista képviselők közt a hétfői időpont is felmerült erre. Azaz hétfőn oszlatnák a Parlamentet, hogy aztán ősszel megtarthassák az előrehozott választásokat.

Taktika

Az ötlet szocialista oldalról nézve nem életképtelen. Elképzelhető ugyanis, hogy jobb eredményeket érne el a párt, ha nem várná meg a Bajnai-csomag minden bizonnyal rendkívül erőteljes hatásait. Mi több, ha most adná át a kormányrudat egy Fidesz által alakított kabinetnek, akkor rájuk lehet kenni a problémák egy részét.

Mert ne felejtsük el, hogyha a Bajnai-csomag esetleg működni fog, akkor normál esetben a Fidesz éppen akkor veheti át az ország vezetését (jövő tavasz), amikorra megkezdődhet a stabilizáció. Ha azonban már most a kezükbe kapják a hatalmat, akkor rájuk borulhat a szar egy tekintélyes része. Az MSZP pedig kényelmes ellenzéki pozícióból folytathatja - nem kis cinizmussal - azt a demagóg politizálást, amit a Fidesz most tesz.

Az ország bukhat bele

A gond csak az, amire természetesen egyik politikus sem gondol soha, hogy ezzel az ország járna rosszul. Az Országgyűlést akkor kellett volna feloszlatni, amikor még esély volt rá, hogy az uniós választásokkal együtt lehet megtartani a parlamentit is. Ekkor jóval olcsóbban megúsztuk volna az egészet, és viszonylag hamar új kormányunk lett volna. Ha most oszlatnak, akkor októberig nem lesz, aki érdemben irányítsa az országot.

Akkoriban éppen az volt a szoci és liberális érv, hogy egyetlen perc késlekedés sem engedhető meg a válságkezelésben. Ám ha jól megnézzük egy-két durva nadrágszíjmeghúzáson kívül azóta nem sok történt. Például még mindig nincs értelmes költségvetése az országnak. Ha most oszlik a Parlament, akkor maximum év végére lehet – akkor meg már minek?

A cinizmus persze nem véletlen – hiszen amit az országgal az utóbbi egy-két évben műveltek a magukat felelősnek aposztrofáló politikusaink, az minősíthetetlen. Így feltehetnénk a kérdést még keserűbben, még szarkasztikusabban is: minek nekünk egyáltalán Parlament?