A XIII. századi, juhbőrből készített cipő igen jó állapotban vészelte át az elmúlt nyolc évszázadot a nedves talajban, ahogy a tehénbőrből varrt pár papucs is, amelynek korát 350 évesre becsülik - olvasható a The Local angol nyelvű német napilap online kiadásában (http://www.thelocal.de)

Heiko Breurer restaurátor szerint a lábbelik révén megismerhető, hogy miként dolgoztak a cipőkészítők a középkorban.

Magyarázata szerint a kiszabott bőrdarabokat összevarrták, majd kifordították, s ismét összevarrták. Így készült el a lábbeli elülső varrata, a következő munkafázisban az anyagot ráfeszítették a kaptafára, majd a bőr szabad végeit a sablon hátsó részén összevarrták, végül a felsőrészt hozzáerősítették a talphoz.

A nyolcszáz éves cipőt liofilizálásnak (fagyasztásos szárításnak) vetik alá, miután 14 napon át speciális vegyi oldatban tartósították.

"Ennek köszönhetően megőrizzük eredeti állapotában a cipőt, amely így bemutathatóvá válik" - hangsúlyozta Heiko Breurer.