Szeptember 1.-én újra becsöngettek az iskolákban, a diákok frissen, és kipihentem leültek az iskolapadokba, elővették könyveiket, és füzeteiket, majd hallgatták a tanár szavait. Azért sosem megy ennyire egyszerűen még ez sem, hiszen nem mindegy, hogyan is indulnak az első napok, hetek, hónapok. Egy kisiskolásnak, aki az óvodából lépett be az általános iskolába rengeteg mindennel meg kell birkóznia.

Nagyon fontos a későbbiekben, hogyan szokik hozzá az iskolához az első hetekben, ez később nagyon meghatározó lehet. Egy viszonylag rövid idő áll a szülők, és tanárok rendelkezésére, hogy megszerettessék a gyermekkel az iskolát, és hozzászoktassák az állandó tanuláshoz. A sikerek, kudarcok meghatározzák, hogy a későbbiekben hogyan fog viszonyulni a tanuláshoz, és a társaihoz. Könnyen negatív irányba is fejlődhet a gyermek, ha túl sok rossz élmény éri, s ez ronthatja az önbecsülését, és akár a családi kapcsolatait is.

Mindig csak az a gond

Ha már ennyit beszéltünk arról, hogy mennyi minden fenyegeti a kisiskolást, akkor említsük is meg a konkrét problémákat. Ez egyik gond a magatartászavar lehet. Ha az óvodában nem is állt fenn ez a probléma, attól még az iskolában kialakulhat. Hogy miért is? Ha nem kapja meg a megfelelő hátteret a gyermek, akkor nem fog tudni beilleszkedni, s akár a tanároknak sem fog szót fogadni. Természetesen nemcsak a szülőkön, és a tanárokon múlik, függ attól is, hogy a gyermek milyen személyiséggel rendelkezik, mennyire tudott barátkozni eddig, s milyen osztálytársakat fog kikapni. Ha a rossz emberekkel ismerkedik meg az első hetekben, akkor könnyen negatív élményekben lehet része. Piszkálhatják, csúfolhatják.

A szülőknek és a tanároknak össze kell fogniuk, így lehet a legjobban segíteni a magatartászavaros gyerekeken, viszont ez sokszor nagyon nehéz. Nem szabad elfelejteni, hogy ez évről-évre egyre rosszabb lesz, sok esetben emiatt nem mennek később a fiatalok egyetemre, vagy csak kibuknak onnan.

A másik nagy probléma a tanulási nehézségek. Ezen nem olyan könnyű változtatni, ezért is fontos, hogy az iskola megkezdése óta figyeljünk oda gyermekünkre, s nem szabad évek múlva sem abbahagyni. Tanuljunk vele otthon, ellenőrizzük a leckéjét, kérdezzük ki. Egy kis gyermek amúgy is imád a szüleivel közösen tanulni az első években, s akár még tovább is. Mindkét esetben a pszichoterápia is segíthet.

Tanár és szülő

Elsődlegesen a szülőn áll, vagy bukik, hogy a gyerek miként fog viszonyulni az iskolához a további években. Igaz, arról nem tehet, ha olyan tanárokat fog ki, akik nem képesek megnevelni, rendet tartani, vagy csak egyszerűen nem ösztönzik a gyereket semmire sem. Ha ilyen eset állna fenn, mert elő fordulhat, még akkor is rengeteg mindenben segíthetünk neki.

Tanuljunk vele otthon, esetleg kereshetünk neki magántanárt is. Próbáljunk meg semmit sem ráerőltetni a gyermekre, mert azzal szintén nem fog pozitív irányba változni a helyzet. A sikerélmény a legfontosabb az első hetekben. De nem szabad itt megállni, még ötödikben, és hatodikban is hasonló intenzitással kell a gyerekre figyelni, és vele tanulni.

Ha egy-két probléma fenn áll még évek múlva is, akkor se söpörjük a szőnyeg alá őket, mert ezek ahelyett, hogy megoldódnának, csak rosszabbodni fognak. Azt hihetjük, hogy egy 12-13 éves diák már tud magától is tanulni, pedig nem feltétlenül, ezért ne engedjük el a kezét addig, amíg magatartászavarai, és tanulási gondjai vannak.