Lőfegyverek pengeélen
Míg az Egyesült Államokban minden felnőttre jut egy lőfegyver, hazánkban teljesen más a helyzet. A jogszabályok mindenütt más teret hagynak a használatnak. Hogy mi lenne az etikus, nehéz eldönteni. De azért próbáljuk meg!
2009. október 5. hétfő 08:09 - Kanizsai Ádám
A bűntények, bűcselekmények egyre brutálisabbak szerte a világon. Természetesen a fegyverkereskedelem fő lebonyolítói nem a magán jellegű célokra vásárlókra fókuszálnak, de a piac telítettsége hozzájuk is eljuttathatja a fegyvereket. A törvényes fegyerkereskedelem forgalma a világban évente 20-30 milliárd dollár.
Ki juthat fegyverhez?
Természetesen akik önvédelemből használnak lőfegyvereket, azok nem az egész arzenálból válogatnak, csupán egy szeletéből. Nagy kérdés, hogy ki juthat fegyverhez, s ennek milyen követelményei vannak. Ez országonként más és más, egységes szabályozásra valószínűleg sosem kerül sor. Az
Egyesült Államokban a telek, magánterület védelmére is használhatunk jogosan fegyvert. Nálunk ez 2004 előtt még foglalkozási körhöz volt kötve.
„A feltételek alapvetően attól függennek, hogy milyen célra akarjuk az adott lőfegyvert használni. Önvédelmi cél esetében meglehetősen szigorú szabályok vannak. Az egyik alaptétel a büntetlen előélet. Emellett még számtalan követelmény van. A lőfegyvereket szabályozó kormányrendelet meghatároz egy sor olyan bűncselekményt, amelynél a büntetlen előélet nem elegendő, a bűnügyi nyilvántartásban bizonyos cselekmények miatt egyáltalán nem szerepelhet az adott illető. További feltétel az egészségügyi alkalmasság, megfelelő jártasság a lőfegyver biztonságos kezelésére, használatára. Ebből van elméleti és gyakorlati vizsga. Meg kell teremteni a lőfegyver biztonságos tartásának körülményeit. A legfontosabb kitétel az önvédelmi lőfegyver tartásnál, hogy az adott személy tevékenysége olyan jellegű legyen, ami kifejezetten indokolttá teszi, hogy ő élete, testi épsége védelme érdekében önvédemi célból fegyvert birtokolhasson” – mondta Pozsvai Sándor, az ORFK igazgatásrendészeti főosztály rendészeti osztályának vezetője.
Korábban voltak olyan nevesített körök, akiknek engedélyezve volt a fegyverek tartása: bírók, ügyvédek, polgármesterek, rendvédelmi szervek tagjai. Ez a pozitív jogszabályi megkülönböztetés 2004 őszén megszűnt.
Gyakoratilag bármilyen magánember vehet fegyvert, ha bizonytani tudja a korábban említett feltételeket, de alanyi jogon értelemszerűen nem jár.
„Még a rendőrnek, a bírónak, az ügyésznek is igazolnia kell, hogy olyan feladatokat lát el, olyan ügyeket tárgyal, olyan esetei vannak, ami miatt az ő élete ilyen jellegű védelmet igényel” –magyarázta az alezredes.
Hazánkban a fegyverek egész széles palettájából válogathatunk.
„A pártízezer forinttól az akár tízmillió forintos marokfegyverekig minden megtalálható. Ez függ gyártmánytól, típustól, kidolgozottságtól és persze a pénztárcánktól” – vélekedett Pozsvai.
Sajnos az illegális fegyverkereskedelemről felvilágosítást kapni nagyon nehéz, erről nincsenek adatok.
„Ha tudná a rendőrség, hogy hol van illegális fegyver, akkor nyilvánvalóan hivatalból intézkednénk az ilyen jogsértő állapotok felszámolására" - nyilatkozta az osztályvezető.
Az amerikai helyzet
Az Egyesült Államokban más a helyzet. Ám az amerikai történelemben kell annak a gyökerét keresni, hogy ott egészen más szabályok érvényesek. Az fegyvertartás alkotmányos joga a tengerentúlon minden ember sajátja már a
függetlenségi háború óta.
A szabályozás azonban tagállamonként más és más: vannak államok, ahol a puska és a pisztoly is különösebb kritériumok nélkül kapható, másutt szigorúbb szabályokhoz kötik ezek beszerzését, tartását.
