Most vigyázni kéne, nehogy hamar lépjen be a turbó, és turulvédelemből termékeny táptalajává váljunk a Szlovákiában hódító magyarveszély-paraelméleteknek. A nagyon nemzeti szlovákok között ugyanis terjedőben vannak olyan nézetek, hogy mi itt hadgyakorlatozunk vélt Duna-átkelések gördülékenyebbé tételének érdekében, és egyébként is súlyosan veszélyeztetjük Szlovákia nemzeti szuverenitását.

Ne légy magyar!

Ezt addig mondogatták egymásnak a szlovákiai nemzeti radikálisok, míg maguk is elhitték, és végül semmi akadálya nem maradt a téveszmerendszer további építésének. Ráadásul kormánytényezőnek számít az SNS, így sikerült megalkotni például a nyelvtörvényt, amitől ők vélhetően jobban alszanak, jobbakat esznek, és még ki tudja, csak azért, mert így másoknak rosszabb, konkrétan néhány polgár így kevésbé lehet magyar. Szerintük.

Célkeresztben a turul

De mindig van hova tovább. Most a Szlovák Nemzeti Párt egyik rendezvényén újra feltalálta, hogyan lehetne erősíteni a szlovákok nemzetiségi érzületeit: "Turulmadárra" lövöldözős versenyt kell szervezni. Állítólag a rossz idő ellenére is nagy sikert aratott az akció a Terencsén megyei Bánluzsány (Podluzany) nevű faluban, és az SNS több parlamenti képviselője is részt vett a megmérettetésen, nyilván így demonstrálva a nemzeti érzület lényeges vonásait. (Ez fejlődésnek is tekinthető, legalább nem hoznak hajmeresztő törvényeket.)

Történelemverseny

Sokan leírták már, hogy Szlovákia történelme messze nem ezer éves. Van róla vicc, miszerint elfér egy sms-ben, és lehet venni pólót, ami azt üzeni, hogy a viselője idősebb, mint északi szomszédunk. Csakhogy ez nem autós kártya, ahol az győz, aki a nagyobb lóerőértéket benyögi. Nem lenne jó, ha a nemzetek közötti egészséges kompetíció, hülyeségversenyben bontakozna ki, és mi is elkezdenénk szlovák jelképeket tiporni.

Egyenként semmivel sem vagyunk jobbak senkinél pusztán az ezeréves államiságtól. Az már megvan születésünktől, nem kell érte sokat tanulni, kapjuk anyáinktól és apáinktól. Ez azért fontos és leszögezendő, mert ebből egyenesen következik, hogy rosszabbak sem leszünk attól, hogy „Turulmadárra” lövöldöznek az SNS képviselői.

Szeresd a turult!

Jobb lenne vidáman arcba mosolyogni őket, amiért ennyire irritálja őket a mi mitikus madarunk. Ilyen nagyszerű szimbólumot, ami ráadásul izgalmas többletjelentéseket is hordoz, csak súlyosan frusztrált állapotban lehet megvetni. Anonymusnál a madár megjelent Emese álmában, „és mintegy reá szállva teherbe ejtette őt”, de úgy, hogy méhéből még forrás is fakadjon. Ráadásul a turulábrázolásokban a madár vaskos kardot hord karmaiban, ami tudvalévőleg egy hamisítatlan fallikus szimbólum. Elég Arany János Buda halála című művére gondolunk, ahol Etele elnyeri Isten kardját, míg Buda (aki nem tudja teherbe ejteni feleségét, Gyöngyvért) pálcát kap.

Egyébként azért is tanulságos Arany műve, mert abban Buda a kiválasztottságot is jelentő kardot ellopatja Etelétől, amire ő meglehetősen felindul, és párbajban megöli Budát. Többek között ebből bontakozik ki a nemzeti katasztrófa, ugyanis a Hadúr feltételként állítja Etelének, aki az egész világ ura lehetne, hogy uralkodjon magán. Sajnos ezen hibáján nem tudott felülemelkedni.

Ne háborúzz, turulozz!

Lám, micsoda hasonlóság! Szlovákiában meggyalázták a mi nemzetünknek egy fontos szimbólumát, és jó lenne, ha — megfogadva Arany művének egyik mondandóját — nem a visszavágáson töprengenénk, hanem tennénk a dolgunkat. Meg kell fékezni a magunk indulatát, a kibontakozó testvérviszályt. A szimbólumoknak nem az a lényegük, hogy másoknak sokat jelentenek. Az SNS képviselőinek viselkedésétől függetlenül még kitapétázhatjuk turulosra a szobáinkat, és építhetünk egy csomó szobrot. Hogy nekik mi jut eszükbe Emese álmáról, az nekünk mindegy.