Volt egyszer egy Hagyó Miklós

A korrupciós botrányok során többek között olyan nevek merültek fel, mint Hagyó Miklós, Antal Attila, Horváth Éva és Szalainé Szilágyi Eleonóra. Mindenki zsebében nyílik a bicska, amikor arra gondol: két és fél milliárd forintot költöttek titkársági tevékenységgel egyenértékű tanácsadásra, és például ötven milliót válságkommunikációra. Ez esetben felmerülhet bennünk a kétely, hogy már maga a név is ellentmondásos, hiszen ennyi pénzt hogyan költhettek el kommunikációs tevékenységre, amikor elméletileg válságban volt a cég? Csak nem volt akkora bajban a vállalat, ha különféle „szakemberek” nyakába dögivel hullott a temérdek közpénz.

Vitézy Dávid, a BKV felügyelő bizottság egykori tagja próbálta lerántani a leplet arról, hogy az elmúlt évek során „pofátlan tanácsadói szerződéseket kötöttek” és Hagyóék talicskával lapátolják ki mindenhonnan a milliókat. Kellő sajtóbotránnyal és közfelháborodással el is kezdődött a számonkérés.

Napjainkban a közlopók már a dutyi padlóit koptatják. Feltételezhető, hogy karrierjüknek egy életre befellegzett, amely tény egy fikarcnyit sem hatja meg őket, hiszen az összelopkodott vagyonból még az unokáik is pezsgőfürdőben pirospacsizhatnak majd. Felháborodunk, hőbörgünk és izzadunk a bosszúvágytól, és ezen a honlapjukon olvasható „BKV.Önnek jár.” felirat sem segít.

Sőt! Markánsan kezdünk, egy jó tartalmas káromkodásnak helyt adni, hiszen csak remélni tudjuk, hogy nem arra céloznak, mint a samponreklámban, azaz „BKV. Mert megérdemlem.” Nem, az részükről valóban az utazók szembe köpése lenne.

A BKV buszoknak muszáj tovább dübörögniük

A BKV igyekszik jó színben feltűnni és kimosni az emberek agyából a hírhedt botrányokat, melyeket természetesen képtelenség. Ennek ellenére próbálkoznak! Csak remélni tudjuk, hogy ezekre a szakmailag „kifogástalan” megnyilatkozásokra egyes kollégáknak nem utalnak ki megint több tízmillió forintos bért.

A kételyoszlatásnak egyik megnyilvánulása volt az a szeptemberi sajtótájékoztató is, mikor a Színes Város befejező állomásán, a Moszkva téren Pásztor Erzsébet a BKV Zrt. kommunikációs igazgatója leszögezte, hogy a BKV három célkitűzése a kultúra iránti elkötelezettség, a humán értékek figyelembevétele és a társadalmi felelősségvállalás. Kihangsúlyozta, hogy a közlekedési társaság minden olyan típusú projektet és kezdeményezést támogat, ami a főváros pozitív fejlesztéséről szól.

Pásztor a neki szegezett kérdésünkre, miszerint a BKV erkölcsileg csupán azért támogatta a Színes Város Projektet, mert többek között ezzel a gesztussal akarta eltussolni a közhangulatot felháborító BKV-botrányokat, a következőt mondta el lapunknak:

„Ez a két esemény egymástól független. A botrányok teljesen más szemszögből világították meg a BKV-t. Az emberek továbbra is emlékeznek rájuk. Az egyik cselekedet nem befolyásolja a másikat.”

Az ilyen megnyilvánulások jó alapot adtak arra, hogy egy kis idő múlva a BKV vezetők azon törjék a fejüket, hogy jövőre eszközölniük kell a névváltoztatást, hiszen a B, K, és a V, három betűkombináció, korrupciós botrányok sorozatát foglalja magában.

Agymosás

A BKV sajtóértesülések szerint arra a döntésre jutott, hogy sürgős a névváltoztatás. Tehát, mindhiába a különféle művészek pozitív támogatása és megújulásra való kényszer, a BKV-nak is kezdett kirajzolódni az, hogy az emberek fejében gyökeresen beivódott a csalódottság. Talán törvényesen is bebizonyosodik, hogy helytálló Schmidt Gábor újságíró könyvének címe, mely a vállalatot „Baloldali Korrupciós Vállalatként” aposztrofálja, így a történteket örökre összekötve a baloldali politika illegalitásával.

Csupán átalakul

Valószínűsíthető, hogy a döntéshozók a rövidítésként funkcionáló betűktől nem válnak meg, csak esetleg más sorrendben használják őket. Hiszen a betűváltoztatás a régi szokások emlékére támaszkodva talán több tíz millió forintba kerülne. Tarlósnak és az új városvezetésnek meg kell változtatnia ezt a szemléletet és még a látszatát is el kell kerülni annak, hogy ők is ugyanennyi pénzt költenének értelmetlen újításokra.

Mindezek ellenére felesleges lehet a névváltoztatás, hiszen ahogy a mondás is szól: „Az anyag nem vész el, csak átalakul.” Éppúgy a BKV szemlélete sem veszik el egy szempillantás alatt, csak esetleg tompul és sok-sok év alatt - a realitást félretéve - átalakul.

A BKV ugyanaz, mint a VBK?

A BKV elnevezés sok mindent magában foglalhatott volna, például „Budapest a Korrupt Vállalkozókért” elnevezést, vagy a „Bénított Közérdekek Vállalata” címzést is. Mindegyik helytálló! Mindezek mellett akár lehetne a betűk variálásából VBK is. Így akár „Vészjósló Budapestiek Károgása” nevet is használhatnánk, bár ez inkább akkor lett volna aktuális, mikor a korrupciós botrányok kirobbantak, így esetleg a felügyelő bizottság tagjaira passzolt volna ez a név.

A jövő elképzeléseire és az imázs megváltoztatására alkalmas lehet a Vérbeli Budapestiek Közössége. Az elnevezés utalna a helybéli érdekekre, identitásra, és arra a Pest központúságra, melyre annyira büszkék vagyunk mi, fővárosiak.

A VBK rövidítés - a vörösboros kólával párhuzamot vonva - magában foglalná a minőségi romlást, olcsóságot és azt a kezdeti kábulatot, amely a vállalat megjavulására vonatkozó törekvést hűen tükrözné.

Lehet, igazából nem is kellene túlbonyolítani, hanem csupán hívhatnánk Tiszta Alapú Közlekedésnek (Tak) is . Így legalább új névvel, bújtatottan lehet továbbörökíteni mindazt, ami kitörölhetetlen a jelenlegi BKV életéből.