Bugyi

Ez a Pest megyei helység egyike azoknak a településeknek, melyek a legtöbb vicces megjegyzést váltják ki az autóúton a táblát megpillantó utazókból. Azonban sajnos ki kell ábrándítanom őket: a női alsóneműnek Bugyi nevében valójában nyoma sincs; az elnevezés alapjául szolgáló személynév becéző rövidüléssel keletkezett egy Budi- kezdetű szláv névből, mint például Budimir, Budislav. Kedveskedve az előbb említett férfiúkat Budinak nevezhetjük, mely magyarul Bugyira módosul (lásd: Vladimir - Vlagyimir).

Ondód

A Fejér megyei Pusztavám községet nevezték Ondódnak 1909-ig, amikor is mai nevét kapta. Elnevezésének valóban lehet köze az ondó köznévhez, mely a jól ismert jelentés mellett ’köleskorpa’ értelemmel is bír. E köznév vált személynévvé, majd egy -d helynévképzőt kapott, így lett Ondód. Azaz, a d a szó végén nem birtokos személyjel, így az „Ondódon lakom.” mondatra nem jó válasz az, hogy „Az enyémen ugyan nem!”

Heréd

A Heves megyei Heréddel ugyanaz a helyzet, mint az előbb említett Ondóddal. A d itt is helynévképző, így beszélgetőpartnerünk nemi szerveihez semmi köze. A Here személynévből keletkezett, mely szintén köznévi eredetű. Más értelmezések szerint a község palóc neve a régi népszólásban valamilyen foglalkozási ágat vagy eszközt jelenthetett, esetleg a keveset dolgozók kapták a here (’munka nélkül élő, kényelmes’) elnevezést, miképpen szintén herének nevezik a szorgos méhcsaládokban munka nélkül élőket a méhészeti szaknyelvben. Nem kizárt a település nevének a dúsfüvű legelő, a lóherés szóból való származása sem.

Magyarlukafa

A Baranya megyei község magyar előtagja a lakosság nemzetiségével kapcsolatos: a szó használatára azért volt szükség, hogy megkülönböztessék az ott élőket például a közelben lévő Németlukafapuszta értelemszerűen többségében német lakosságától. A luka a Lukács személynévből származik, azaz, a terület egy Lukács nevű ember egykori birtoka volt. A fa pedig valójában falva.

Apácatorna

Hanyagoljuk egy időre az alhasi elnevezéseket, és térjünk át erre a Veszprém megyei településre: szemünk előtt megjelenik egy zöld mező, ahol fekete-fehér ruhás, nagy keresztet viselő nők köröket futnak, hajolgatnak, esetleg fekvőtámaszt végeznek. Az asszociációt itt fejezzük is be, ugyanis teljesen téves. Az apáca előtag ugyan valóban az, amire elsőre gondolnánk, a falut ugyanis a 13. század elejétől a Szent Lambertről nevezett somlóvásárhelyi premontrei apácakolostor birtokolta. A torna szó viszont nem a testedzésre utal: a község a Marcalba torkolló Torna folyó mellett fekszik, ezért szerepel nevében ez az utótag. A Torna a szláv Tδrnava átvétele, az annak alapjául szolgáló köznév jelentése pedig: ’tüske, tövis’. A hasonló névvel rendelkező folyók partján tehát a névadás idején sok lehetett a tüskés cserje, mint például a kökénybokor.

Rinyabesenyő

„Ne rinyálj!” - mondjuk gyakran hisztiző embertársainknak. A Somogy megyei település lakói viszont egyáltalán nem hisztiznek többet, mint mások: a rinya szó a Drávába torkolló Rinya patakra utal, mely közel esik a településhez. A rinya a népnyelvben ’vízeres, süppedések, vizenyős hely’ jelentéssel él, ám ez nem feltétlenül előzménye a patak nevének; valószínűbb, hogy a víznévből keletkezett amaz. A patak neve egyes kutatások szerint talán szláv eredetű. A besenyő utótag a népnévre utal: a terület ugyanis egykoron a besenyők szállásául szolgált.

Alsómocsolád

A Baranya megyei település nevét manapság talán Mucsaröcsöge szinonimájaként használjuk, azonban ez a hely az utóbbival szemben valóban létezik. A Mocsolád helynév a népnyelvi ’mocsár, pocsolya, len- vagy kendezáztató’ jelentésű mocsolyából keletkezett, az alsó előtag pedig megkülönböztetésre szolgál: Felsőmocsoláddal állíthatjuk szembe.