Az író nem szívesen beszél személyes életének sorsfordulóiról, pedig a háborút, majd az ötvenes évek "szűk levegőjét" szülei tragikus sorsán keresztül tapasztalta meg. Édesanyját 1955-ben veszítette el, három évvel később a felesége halálát és saját meghurcoltatásait feldolgozni képtelen apja önkezével vetett véget életének, a fiúk, Péter és Pál gyámja egy nagynéni lett. Nádas 1958-ban félbehagyta vegyipari technikumi tanulmányait, később fényképész szakmunkás lett, s a Nők Lapja szerkesztőségében dolgozott gyakornokként. Elvégezte a MÚOSZ újságíró-iskoláját, a katonaság után a Pest Megyei Hírlap munkatársa volt, az esti gimnáziumot kétszer kezdte el, s kétszer hagyta abba.
1967-ben megjelent első kötete, A Biblia, két évre rá a Kulcskereső játék című novelláskötete. 1969-ben Kisorosziba költözött, s ettől kezdve - rövid berlini időszakokat leszámítva - csak az írásnak élt. 1972-ben befejezte az Egy családregény vége című munkáját, amely csak 1977-ben jelent meg. 1974 és 1979 között a Gyermekünk című lap olvasószerkesztője volt, 1980-ban a győri Kisfaludy Színházhoz szerződött lektornak. 1981-82-ben ösztöndíjjal Nyugat-Berlinben élt, 1982-ben megjelent három színházi művét (Takarítás, Találkozás, Temetés) tartalmazó Színtér című kötete.
1984 óta Gombosszegen él és dolgozik. 1986-ban jelent meg monumentális nagyregénye, az írói ábrázolásmódot megújító Emlékiratok könyve, amelyen 1973-tól dolgozott, s amelyet a kritika a háború utáni magyar epika egyik legkiemelkedőbb alkotásaként üdvözölt. 1988-ban Játéktér, 1991-ben Az égi és földi szerelemről címmel jelent meg esszékötete. 1993-ban a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjává választották, ugyanezen év áprilisában infarktust kapott, újraélesztették és megműtötték, a nem-lét közelségének megtapasztalásából született Saját halál című kötete, amelyben a szövegek mellett Nádas fotográfiái láthatók a kertjében álló vadkörtefáról.
Felépülése után, Évkönyv című kötete német megjelenése kapcsán ismét Németországban és Svájcban tartott felolvasásokat. 1998-ban az Emlékiratok Franciaországban elnyerte a legjobb idegen nyelvű könyvnek járó díjat. 2002-ben, 60. születésnapját több magyar és német irodalmi fórum is megünnepelte.
2005-ben, csaknem húsz évi alkotómunka eredményeként megjelent Párhuzamos történetek című, terjedelmét és tartalmát tekintve is impozáns műve. A háromkötetes regény (A néma tartomány, Az éjszaka legmélyén, A szabadság lélegzete) egy magyar és egy német család történetére épül, számtalan mellékszállal, egymástól látszólag igen távoli, ám mégis egymásba fonódó epizódokkal, szereplőkkel. A cselekmény az idősíkok állandó változtatásával a 30-as évek Magyarországától a berlini fal leomlásig kalauzolja az olvasót. A sokrétű, nehezen értelmezhető mű Nádas művészetének minden jellemzőjét magában foglalja: az érzékenységet, az analizáló képességet, a szigorú logikát, a pontos és sokszor kíméletlen ember- és környezetrajzot, az érzékiséget, a leheletnyi iróniát. A regény után Nádas ismét esszékötettel jelentkezett, a Hátországi naplóban irodalmi, művészeti kérdések mellett politikai jelenségekkel is foglalkozott.
Nádas Péter számos kitüntetést kapott, 1985-ben József Attila-, 1992-ben Kossuth-díjjal jutalmazták, 2005-ben Pro urbe Budapest, 2006-ban Márai Sándor-és Palládium-díjat kapott. Idén szeptemberben nemzetközileg is elismert irodalmi munkásságáért a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (polgári tagozata) kitüntetést kapta.
