Hetek óta mást sem hallunk, mint az egészségügyi pénztárakról szóló törvénytervezet kritikáját: hogy nem szolidáris és különbséget tesz gazdag és szegény között. Közben látok tevékenykedni egy szervezetet, amely szintén nem szolidáris és különbséget tesz ember és ember között.
Nekem nincs semmi bajom a szolidaritással, megértem a hiányát is. Zavaró viszont lépten- nyomon hallani a szolidaritást követelő hangokat, olyanoktól is, akik előszeretettel viselkednek ellenkezőképpen. Miért csak az egészségügy legyen szolidáris, mi egyszerű állampolgárok miért nem? Ha nincsenek különbségek az emberek között, akkor miért vonult a Magyar Gárda Tatárszentgyörgyön, látogatott el Kerepesre, és teremtett feszült hangulat Érpatakon?
A magyarországi roma kisebbség helyzetéről, a Magyar Gárdáról, problémákról és megoldásokról kérdeztem Béki Gabriellát, az SZDSZ országgyűlési képviselőjét, aki péntek este több képviselőtársával együtt elment Kerepesre. Szolidaritásból. 
Ön személy szerint miért érezte fontosnak, hogy elmenjen péntek este Kerepesre?
Van egyfajta fenyegetettség a levegőben, és ez nem jó. Azért mentem el Kerepesre, hogy demonstráljam azt a szolidaritást, amit ilyen helyzetben ki kell nyilvánítani.
Nem érzi úgy, hogy ehhez képest kevés képviselő volt jelen péntek este?
Kevesen voltunk mi is, de ezzel szemben megnyugtató, hogy a rendezvény résztvevői sem voltak sokan. Ez elképzelhető, hogy annak is köszönhető, hogy maga a polgármester (Franka Tibor) is elhatárolódott attól, hogy a Magyar Gárda is részt vegyen a településen tartott demonstráción és erre végül nem is került sor (legalábbis szervezett formában nem).
Ön szerint akkor minek köszönhető, hogy a Magyar Gárda az előzetes tervek ellenére szervezetten nem jelent meg végül?
Erről nem engem kellene megkérdezni, hanem a demonstráció szervezőit, illetve a Magyar Gárda vezetőit, ők tudnák megmondani, hogy miért döntöttek így. A polgármester kiállását hallottam és azt abszolút korrektnek tartottam, mert a józan ész mindenképpen azt diktálja, hogy próbáljuk kerülni azokat a helyzeteket, ahol elég egy szikra ahhoz, hogy egy konfliktus kirobbanjon, vagy erősödjön. 
Láttam, hogy pénteken hosszasabban beszélgetett a polgármesterrel. Miről folyt a diszkurzus?
Magáról a problémáról volt szó, arról hogy a településen élő romáknak mennyire nehéz a helyzetük. Hiszen nincsen munkájuk, nincsen jövedelmük, óriási a szegénység a körükben. Furcsa mód a polgármester nem is csak a romákról beszélt, hanem magáról a problémáról. Arról, hogy szegénység és a munkanélküliség milyen kilátástalan helyzetet jelent. Azokról a gondokról beszélgettünk, amikkel ő, mint polgármester nap mint nap szembesül.
