Vörös lámpa, piros haj

Azt mondják az eszkimóknak számtalan szavuk van a hóra, bele se merek gondolni, hogy ebből párat felvonultató költeményt hogyan lehet lefordítani. De európai népek között is felmerül a probléma, hogy egyik népnek adott fogalomra szótöbbsége van a másikkal szemben. Mindig szövegkörnyezet függő például, hogy hogy fordítjuk az angol „love” szót. Hiszen magyarul ez lehet szerelem, de a szeretet is. Arról nem is beszélve, hogy a szeretni ige is. Német ismerőseim próbálták órákon át megfejteni a magyar piros és vörös szavak közötti különbséget. Ez fordításkor is okoz gondot: bármilyen idegen nyelvű szövegben választani kell, sokszor a jelölt név ebben nem nyújt igazi segítséget. De a másik oldalon is megjelenik a probléma. Kosztolányi Paulina című novellájában például piros borról beszél. Lehetetlen visszaadni angolul a stilisztikai különbséget. Persze kukacoskodni mindenen lehet, nézzünk komolyabb problémákat.

George Perec, francia író La Disparition (eltűnés, hiány) műve magyar nyelvre szinte átültethetetlen. Első olvasatra talán fel sem tűnik, hogy mi a gond, hiszen egy detektívregénynek is nézhetjük az ártalmatlannak tűnő könyvet. Azonban érezzük már pár bekezdés után, hogy valami hiányzik. Hogy mi tűnt el a regényből? Az e betű. El tudnak képzelni egy több száz oldalas regényt magyarul e betű nélkül?

Szintén francia példa a fordíthatatlanságra a Louise Attaque nevű francia együttes Léa-ról szóló dala. A szöveg nyelvi játékának alapja a francia nyelvnek az az adottsága, hogy a „ne” és a „pas” tagadószavakból a beszélt nyelv csak ez utóbbit használja. Ehhez jön még, hogy rengeteg szó kezdődik „pa” szótaggal. A dal úgy írja tehát le a hölgyet, hogy minden mondat így kezdődik: Elle est pa(s).. (Elle est parisienne, Elle est pas présentable) Várom az ötleteket egy magyar megfelelőre!

Talán az érzékletes példák nélkül is egyértelmű, hogy a fordítás és a tolmácsolás folyamata több, mint egy egyszerű szótározási és alapvető nyelvtani szabályok felhasználásával felturbózott művelet. Nehéz például úgy fordítani, hogy nem értjük az adott szöveget teljesen, vagy csak annak első szintű értelmezéséig jutottunk. Például Rejtő Jenő A tizennégy karátos autó című regényéből egy híres párbeszéd angol verziója ez:

- Do you know what an anti-soldier is?"
- "Of course. A Napoleon statue made of porcelain in antique style."

Szegény angolok, ha évekig gondolkoznak sem jönnek rá, hogy Vanek úrnak honnan jött ez a zseniális gondolattársítása. Pedig a megoldás egyszerű: Anti-katona, azaz antik katona. Soldier-rel nem megy. (Az eredeti párbeszéd így hangzott: Tudja, mi az, hogy antikatona? - Hogyne. Régi porcelánból készült Napóleon-szobor.) Persze elképzelhető az is, hogy a fordító érti az eredeti szándékot, csak nem kíván eltérni az eredeti szövegtől kizárólag egy poén kedvéért.

Mielőtt arra gondolnánk, hogy csak a vicces művek fordítása rejt csapdákat: a szakzsargon is átláthatatlan útvesztőket kínál, a rövidítésekkel és a gombaként szaporodó új szavakkal együtt. Az alap természetesen az, hogy a szöveg típusától függ, hogy mennyire a szóról szóra való egyezés, és mennyire a formai azonosság a fontos. Szakszövegnél jobban meg van kötve a fordító keze, azonban több segítsége is van. A műfordítás már más tészta.