Hogy lehet ennyi mindent összefogni?

Nehogy azt higgye valaki, hogy mi univerzális emberek vagyunk, akik az építészethez, a divathoz, a fotográfiához, az agrárszakmához egyaránt értenek. Itt egy menedzsercsapat dolgozik, akiknek az a dolga, hogy a lehető legjobb megoldáshoz segítsék a projekteket, hogy a legjobb cégek közül válasszák ki a megvalósító kommunikációs egységeket. A mi célunk, hogy helyzetbe hozzunk, és sok alternatíva közül válasszuk ki a megfelelő megoldást.

Hány ember dolgozik mindezen?

A cégcsoportban negyvenöt ember, a házban pedig további százötven fog dolgozni különböző stúdiókban.

Ennek az egésznek a működése már szinte egy plázára emlékeztet, ahova bemegy az ember, és mindent megkap egy helyen. Nem lehet veszélyes a projektre ez a hasonlóság? Hiszen mégis csak művészetről beszélünk.

Jó a kérdés. A pláza általában egyfajta szakmaiság mentén rendezett területegységet jelent. Ez a ház valóban egy „tudásplázaként” fog működni. A következő időszakban Magyarországon minden bizonnyal újabb és újabb plázák alakulnak majd ki a divat, az építészet, a belsőépítészet, a formatervezés, a fotográfia területén. Képzőművészeti pláza is létrejöhet, ez még hiányzik Magyarországról, külföldön vannak ilyen minták.

Üdvözlendő, hogy ma már a művészet is tud üzlet lenni, hiszen ideális esetben mindenki megél a saját szakmájából - a művészek az alkotásból. De nem eshetünk-e át a ló túloldalára?

Furcsa dolog ez. Egy sajátos folyamaton mentünk keresztül az elmúlt fél évben. Minden hónapban másféle tevékenység dominált. Amikor az építészeten volt sor, az építészek szerették volna megszerezni maguknak a házat; amikor a Csokoládé Szalon jelent meg, akkor a csokoládékereskedők akarták ugyanezt; a képzőművészek és a divatszakma úgyszintén. Mindez azt mutatja, hogy a különböző szakmai területek igényeit kielégítő kommunikációs központok hiányoznak Magyarországon. Azok a szakmai szervezetek, egyesületek, amelyek kialakultak, ezeket a feladatokat nem tudják ellátni, mert más értékrend alapján szerveződtek. A piacnak arra van szüksége, hogy valós teljesítményalapokon tudjon súlyozni, dönteni; és ehhez ilyen szakmai központok létrehozása kell. Szerintem a jövőben ezek itthon is ki fognak alakulni.

Mértékadókká váltak az eltelt idő folyamán? Azaz, kialakult-e egy olyan szemlélet, hogy amelyik művésznek köze van vagy volt a házhoz, annak a nevére érdemes odafigyelni?

Nem mi vagyunk mértékadók. A ház tevékenysége, szellemisége azonban mindenféleképpen az lehet: azok a szakmák, amik idejönnek, a saját területükön a jobbak közé tartoznak, és ezek együttes kommunikációs ereje az, ami mértékadóvá válik majd. Az a fontos, hogy ezek a területek itt együtt jelennek meg, és így közösen tudnak mintákat, tudást biztosítani az országnak. A mintákat csak a valós gyakorlat állíthatja elő: a versenyképes szellemi termék, a hozzá kapcsolódó tudáselemek, továbbképzések, konferenciák teremtik meg őket.