Ahogy a plázák és a multiplex mozik miatt sok kisbolt és mozi megszűnt, nem juthatnak-e ugyanerre a sorsra a kis galériák?

Ez nem így működik. A világpiacot megvizsgálva azt látjuk, hogy a különböző városokban az ilyen központok és a kis galériák kialakítása egymás mellett történik. Például Londonban vagy Miamiban a kis galériák egy adott érték mentén szervezik az életüket. Kialakulnak olyan területek, ahol speciális szakmai központok működnek. Ez egyfajta együttműködés, „klubtagsági rendszer”; művészetek utcája, designerek utcája, divattervezők utcája jön létre, és ez nem más, mint egy alulról szerveződő pláza. Ha valaki kialakít egy jól menő üzletet, a versenytárs nyilván annak közelébe tervezi saját vállalkozását, mert ezzel az oda érkező vevők egy részét meg tudja szerezni. Nálunk egy felülről szervezett kulturális központ jöhet létre - persze, a kettő között vannak átjárások. Ha Budapestet megnézzük, itt is kialakultak ezek a csoportosulások, mint a divat utcája - ezek spontán folyamatok eredményei, ami bizonyítja a piac demokratikus működését. Persze, számtalan hiányosság van még, de ezeket a piac majd betölti.

Végezetül beszéljünk egy kicsit a magánéletről, már ha van olyan egyáltalán egy üzletembernek.

Ez egy tizenhat órás munka, így természetesen kevesebb időm jut a magánéletre, de ami marad, azt ugyanúgy töltöm, mint bárki más. Szeretek sportolni, olvasni, szépirodalmat és szakirodalmat egyaránt. A gyerekeimet is ugyanúgy nevelem; nem kapnak többet, mint más gyerekek.

Hogy tudja megállni egy szülő, hogy ne kényeztesse el a gyermekét, ha megtehetné?

A szakmában, akiket ismerek, egyiküknél sem jellemző, hogy azért, mert megtehetnék, mindennel elhalmozzák a gyerekeiket. Én is arra nevelem őket, hogy a tisztességes munka a siker kulcsa, nem pedig az, ha valaki más alapozza meg az életünket. Nekem is így sikerült felépítenem ezt a vállalkozást, és ezt az elvet szeretném továbbadni nekik is.