Gyurcsány Ferenc miniszterelnök beszéde az Országgyűlésben

Tisztelt Házelnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Nehéz másfél év volt, tudom, átkozottul nehéz. Olyan másfél év volt, amely sok csalódást és sok bizonytalanságot is hozott. Olyan, amelyben gyorsabban növekedtek az árak és az adók, mint a jövedelmek, amelyben a folyamatos változások gyökeresen átalakították, sokak szerint felforgatták a régi, a megszokott rendet az államigazgatásban, az oktatásban és az egészségügyben.
Sokan, akik hittek bennünk – akik hittek bennem – elveszítették a hitüket. Nem kevesen elfordultak tőlünk, vannak, akik alig rejtett indulattal tekintenek ránk. Látom és értem a csalódást, a kiábrándulást. Nem lehet nem észrevenni a megnövekedett erőszakot.

Ez a másfél év sokunk életének egyik legnehezebb másfél éve volt. Sokaknak az országban – egyszerű munkásembereknek, tanítóknak, nővéreknek –, és sokaknak azok közül is, akik bennünket támogattak és bennünk hittek. Sajnálom, hogy sokaknak az elmúlt év csalódást okozott, sajnálom, hogy csalódást okoztunk. Nézzék el nekem, ha azt mondom: még ennél is jobban bánnám, ha nem teljesítettük volna kötelességünket.

Ugyanakkor köszönöm mindenkinek, akinek volt ereje elviselni, tudomásul venni, esetleg még támogatni is az emberpróbáló változások sorát! Tudom, hogy ma ez utóbbiak, a támogatók már és még kisebbségben vannak. Miért emeltünk adókat, miért csökkentettük a gáz- és a gyógyszerek árának támogatását, miért alakítottuk át az igazgatást, az oktatás- és az egészségügyet, ha tudtuk, hogy ez lesz az eredmény?

Azért, mert minden gond és nehézség közepette, amit az elmúlt másfél év politikája magával hozott – tudva azt is, hogy sokan nem értettek velünk egyet –, egyvalamiben mindvégig biztosak voltunk és maradtunk: abban, hogy amit teszünk, az Magyarország érdeke. Időnként megkérdezik tőlünk: Miként tudtuk mindezt megtenni, miközben volt, hogy brutális fizikai támadásoknak voltunk kitéve? Azért tettük, azért tehettük, mert a hitünk nagyobb, mint a támadás és a támadók ereje. Hitünk igazunkban, hazánk szolgálatában.

Ahhoz, hogy kibírjuk ezt a másfél évet és tegyük a dolgunkat, szükségünk volt még valamire: sokak, százezrek, több mint egymillió ember kitartó bizalmára, biztatására, szeretetére, a sok üzenetre, hogy: Ne adjátok fel! Nekik mondom, mondom az egész országnak: nem adtuk fel és nem adjuk fel! Köszönjük a támogatók támogatását és szeretetét.

De muszáj megkérdeznem, hogy csak csalódást és bizalomvesztést, csak éles politikai harcot hozott volna ez a másfél év? Ugye nem! Ez a másfél év minden küzdelmével együtt teljesítette fő feladatát: lehetőséget teremtett egy új politikára, utat nyitott a 2006-ban megígért Új Magyarország programjának teljesítésére. Ez akkor azt jelenti, hogy mostantól kezdve semmihez nem kell hozzányúlnunk és nincsen semmi dolgunk? Nem, ezt nem jelenti, legalábbis egészen pontosan biztosan nem ezt. Ez azt jelenti, hogy megtettük, amit ebben a másfél évben meg kellett tennünk, és elértük, amit ebben a másfél évben el akartunk érni.
Hogy konkrétabban fogalmazzak: idén a költségvetés jobb lesz a tervezettnél, jövőre pedig úgy érjük el az egyensúly küszöbét jelentő 3 százalék körüli hiányt, hogy mintegy 250 milliárd forintunk még meg is fog maradni. Azaz már nem arról kell dönteni, hogy honnan veszünk el pénzt vagy hol emelünk adót annak érdekében, hogy helyreállítsuk az egyensúlyt, hanem arról, hogy mit teszünk ezzel a párszáz milliárd forinttal. Kérem szépen, ez nagy dolog, ez ennek a másfél évnek az egyik legfontosabb eredménye!

Hozzátehetjük, hogy meghoztuk a legnehezebb szerkezeti átalakítások legfontosabb döntéseit is. Köszönet érte a kormánypárti frakcióknak és a támogatóknak! És tegyük hozzá, hogy az előttünk álló időszakban már nem készülünk olyan további nehéz, mondhatnám húsbavágó, a hétköznapokat közvetlenül átalakító döntésekre, amelyekből bizony kijutott az elmúlt tizennyolc hónapban. Nem állunk meg, de nyugodtabb kormányzás, nyugodtabb élet következhet.
Ami pedig az eredményeket illeti: idén végre ismét növekedhetnek a jövedelmek, a nyugdíjak és a fogyasztás is, jövőre ennek hatását milliók fogják érezni.

De elértünk mást is. Az átalakítások eredményeként ma olcsóbban működik az állam, kevesebbe kerül az adófizetőknek, mint valaha. Az egyetemek és a főiskolák soha korábban nem látott módon hirdetésekben kínálnak új karrierlehetőséget gyermekeinknek. Szinte elképzelhetetlen, de igaz: az egyetemek és a főiskolák versengenek a diákokért! A gyógyszergyártók pedig abban versenyeznek, hogy ki az, aki olcsóbban tudja adni a gyógyszert, így tavaly hozzávetőleg 2500 gyógyszer ára csökkent, sőt a szakértők úgy vélik, hogy idén összességében is csökkenni fognak a gyógyszerárak.

Mindeközben az egészségügyi átalakítások eredményeként mintegy 200 ezer ember kezdett el járulékot fizetni, olyanok, akik korábban ránk, tisztességes járulékfizetőkre hárították át költségeiket. De hadd folytassam. Ha már itt tartunk, akkor tegyük hozzá: a gazdaság kifehérítéséből származó mintegy 80 milliárd forint bevételből minden magyar polgárra 8000 forint jut. Olyan 8000 forint, amit az oktatás fejlesztésére vagy éppen adócsökkentésre lehet fordítani.
Közben utakat és hidakat is építettünk. Köröshegyen viadukt, Dunaújvárosnál híd épült a Dunán. Autópálya vezet végig a Balaton déli partján, autópályán lehet eljutni Nyíregyházára és Debrecenbe. Mindeközben olyan tempóban és minőségben használjuk fel az európai uniós forrásokat, hogy nem egyszer példaként ajánlják hazánkat a többi országnak. Hozzáteszem: kár, nagy kár, hogy mi nem akarjuk, vagy nem tudjuk észrevenni ezeket a sikereket.

A valamennyi változás mögött ott lévő végső szándék, a változások lelke, lényege ugyanarról szól. Arról, hogy a betegek, a tanulni vágyó fiatalok legyenek fontosak, hogy értük versengjenek, őket akarják kiszolgálni. Hogy a páciens, a hallgató, az ügyfél legyen a középpontban és ne nekik kelljen gazsulálni azért, hogy megkapják azt, amit kifizettek adóban vagy járulékban. Ez a végső célja a változásoknak! Kitörni az alattvalói, a kiszolgáltatott létből, felszabadítani, szabaddá tenni az embert. Erre nyitott utat a változások sorozata és ezen az úton akarunk továbbmenni.