A diagnózis

A kormánykoalíciónak jelenleg több okból is igencsak rosszul áll a szénája. Ha a gondokat akarjuk szortírozni, három kategóriát különböztethetünk meg. Egyfelől a belső egység törékenységét, a párton belüli versengés felújulását, másrészt a külső, társadalmi támogatottság hiányát, harmadrészt pedig a reformok politikai legitimitásának várható radikális csökkenését. Gyurcsány és környezete is világosan látja a helyzetet, és megpróbál ezekre a problémákra választ találni, inkább kevesebb, mint több sikerrel. A miniszterelnök legutóbbi húzása egy polgárosodási reformmal vegyített tulajdonszerzési kezdeményezés elindítása, illetve ennek belső elfogadtatása. De elég lesz ez?

Széthúz a magyar szocialista. De a liberális is!

A második Gyurcsány-kormány alatti belső szocialista harcok kiféle is látható jelei már 2007 őszén megmutatkoztak, amikor a pártban többen is az egészségügyi reformmal szemben foglaltak állást. Komoly szakítópróbának ígérkezett a decemberi zárszavazás, de a feltételezésekkel ellentétben a korábban szkeptikus Filló Pál és Karsai József is együtt szavazott a frakcióval. Szili Katalin házelnökként ugyan kivonta magát a voksolás alól, de ekkor még szilárdnak tűnt az MSZP belső egysége.

Februárra azonban Farkas Imre és a battonyai polgármester, Karsai is bojkottálta az egészségügyi törvény elfogadását, sőt, utóbbi ellene is szavazott. Lapunknak adott emlékezetes nyilatkozata szerint ezt tudatosan, a koalíciós állásponttal szándékoltan szembemenve tette: „Megláttam, hogy nem a 120 milliárd kell a költségvetésnek, hanem a mi egészségünk a biztosítónak. Ha kínpadra visznek, akkor se tévedek még egyszer! Én bemegyek hordágyon is, ha kell és akkor is nemmel fogok szavazni!”

Szimptómaként a zuglói és az óbudai szocialista önkormányzati frakció erodálódása is jelentkezett: mindkét helyen a képviselők fele átlépett a Kapolyi-féle Magyar Szociáldemokrata Pártba. Bár a szakértők, és Kapolyi szerint is ezekből nem szabad általános, az MSZP egészét érintő következményeket levonni, jól jelzik, hogy egyes helyi szinteken sem elégedettek a központi vezetéssel.

A Gyurcsány-féle irányítás gyengülését jelentették azok a személycserék is, amik a kormányfő körül zajlottak 2008-ban. Először a korábban bizalmi embernek számító Gál J. Zoltánt menesztették, majd a Miniszterelnöki Hivatal személyzeti ügyeit koordináló Szetey hagyta el a hajót. A stabilitás megőrzése végett azonban Gyurcsány kompenzált, és egy régi kádert aktiválva Takács Albert igazságügyér helyett a megbízható Draskovics Tibort hozta helyzetbe. Egyúttal intézményi reformot is végrehajtott a kormányfő: az új felelősségmegosztási modell szerint ugyanis övéi lettek a politikai döntések, míg Kiss Péter kancelláriaminiszterre maradnak a végrehajtási (államigazgatási, közigazgatási) feladatok.

Az egységesítés és finom példastatuálás része volt a napokban Puch László 70 ezer, Godó Lajos és Mécs Imre pedig 50-50 ezer forintos pénzbüntetése, amit saját pártjuktól kaptak. Ők több alkalommal ellentétesen szavaztak a hivatalos irányvonallal, így például az ingatlanadó bevezetésére sem voltak hajlandóak rábólintani. Szankciójuk jelképes ugyan, de jelzi a pártfegyelem visszaállításának egyre határozottabb szándékát. A büntetésekből Lendvai Ildikó szerint nem maradnak ki Karsaiék sem, de velük március 9-e után kívánnak csak foglalkozni.

A koalíciós partner, az SZDSZ szintén nem mentes a belviszályoktól. A hetekben kirobbant botrány alapja, hogy a feltételezések szerint Kóka János csalással került a liberálisok elnöki székébe. Az eset, túl azon, hogy remek – ám eddig kihasználatlan – támadási felületet nyújt az ellenzéknek, aktiválhatja a párton belüli rivalizálást. A legfőbb kihívó, Fodor Gábor hallgat egyelőre, de egy kudarcos népszavazás meghozhatja a hozzá lojális szárny hangját. Jelenleg – főleg Magyar Bálint és Kóka nyomására – nincs napirenden egy megismétlendő SZDSZ-es tisztújítás: igaz, még a Jüttner Csaba szabolcsi elnök által folytatott vizsgálat sem zárult le.