A legismertebb példát az Elgin-márványok jelentik, amelyek ma a British Museumban láthatók: ezeket a Parthenon templomáról leválasztott frízeket a 19. század elején az akkor Görögország fölött fennhatóságot gyakorló török hatóságok engedélyével Lord Elgin brit nagykövet küldte haza Nagy-Britanniába.
Francoise Riviere, az UNESCO kulturális igazgatóhelyettese szerint ezek a frízek egyenesen iskolapéldái az olyan elsőrendű műalkotásoknak, amelyekre semmilyen világos nemzetközi jogszabály nem vonatkozik, mivel gyakran a megszállás és a gyarmatosítás idején kerültek eredeti helyüktől távolra. Az 1970-ben aláírt és azóta 115 ország által ratifikált, a régiségek kereskedelmét szabályozó nemzetközi egyezmény életbe lépése után eltulajdonított műalkotások kérdése viszont inkább a büntetőjogra tartozik.
A British Museum a többi hasonló helyzetben lévő nagy múzeumhoz hasonlóan gyűjteményének univerzális jellegére hivatkozik, ez ugyanúgy igazolja szemében minél több antik görög műtárgy megtartását, mint az emberiség más remekműveinek bemutatását. Ezt az érvelést megnyitó beszédében kereken elutasította az UNESCO értekezletének elnöke, a görög Giorgiosz Anasztaszopulosz, aki szerint a műemlékek egy adott földrajzi övezetben teremtenek kulturális tudatot, és az egyes múzeumokban lévő kulturális javakhoz való egyetemes hozzáférés joga nem lehet előbbre való az erkölcsi és jogi tulajdonjognál.
A szakértők szerint azonban ez nem jelentheti azt, hogy kulturális kincseinek integritására hivatkozva bármely ország követelheti bármely mű visszaszolgáltatását. "A visszaszolgáltatáshoz megfelelő tudományos és infrastrukturális feltételeket kell biztosítani" - fejtette ki Christiane Tytgat, a brüsszeli Királyi Szépművészeti Múzeum volt vezetője.
"Olyan Pandora szelencéjéről van szó, amelyet csak nagyon óvatosan szabad felnyitni - de nincs más választásunk, mivel a nemzeti identitás kérdése, és az, hogy mit kell részének tekinteni, mind erősebben jelentkezik" - összegezte a vitát Francoise Riviere.
A konferencia másik nagy témája a konfliktusövezetekből, például Irakból elrabolt műkincsek kérdése volt. "Tény az, hogy a kultúra mind nagyobb értéket képvisel, egyre drágábban kelnek el a műkincsek, ezért fellendült az olyan övezetekből való csempészet, amelyekben megszűnt a törvény uralma" - mutatott rá Riviere asszony. A fosztogatás nemcsak az érintett országot károsítja, de múltjának fontos elemeit semmisítheti meg örökre - hangsúlyozták a felszólaló szakemberek, tudósok, utalva arra, hogy a műkincsrablók nem egyszer buldózerekkel teszik tönkre a lelőhelyeket.
A Bagdadi Múzeum 2003 áprilisában történt kirablásakor eltűnt 14 ezer műtárgy fele sem került elő, 4 ezer darabot külföldön azonosítottak - mondta el Matthew Bogdanos amerikai ezredes, aki a vizsgálatot vezeti. Irakban 12 ezer régészeti lelőhely őrzésére ma is csak 1400 őr áll rendelkezésre. Az iraki kulturális miniszter egyik tanácsadója a műkincsek illegális kereskedelme elleni erőteljesebb nemzetközi fellépést sürgetett, például azt, hogy azok bizonyítsák a műtárgyak törvényes eredetét, akik a birtokukba jutottak - Iraknak ugyanis nincs lehetősége a törvénytelen származás bizonyítására. Hasonló megközelítést szorgalmaztak a tanácskozáson afrikai szakértők.
Sokan hangoztatták az egyértelmű nemzetközi szabályozás fontosságát, az érdekelt felek közötti közvetítés szükségességét és az ilyen műtárgyak iránti kereslet visszafogásának követelményét. Paolo Ferri olasz ügyész, aki elérte, hogy az amerikai Getty Múzeum visszaszolgáltasson Itáliának 42 antik műtárgyat, a múzeumokra gyakorolt nyomás fokozását javasolta, mert "bár van haladás, egyesek még vásárolnak kétes eredetű műkincseket". Ferri véleménye szerint nem elég a múzeumokkal foglalkozni, "a kereskedőkre is oda kell figyelni, mivel a jogi keret máig számtalan kibúvót hagy - ami elfogadhatatlan".
