Galló Piroska, a PSZ megbízott alelnöke szerint kiszolgáltatottak a jelenlegi iskolavezetők.

Mennyire általános a pedagógusok tekintélyvesztése, illetve ezzel párhuzamosan a diákok eldurvulása?

A napokban kirobbant eset nem egyedi, gyakran előfordul, de nem nevezhető általánosnak. Ennek kapcsán most felbátorodtak a kollégák, egyre több az információnk arról, hogy az elmúlt időszakban verbálisan és tettlegesen is bántalmaztak pedagógusokat.

A média jelentősen felerősíti az egyes eseteket? A mostanihoz hasonló, durva atrocitásokról azért nem nagyon lehetett azelőtt hallani.

Az elmúlt években is volt példa ilyen szituációkra, de manapság ez azért sokkolja annyira az embereket, mert most felvételeket is láthattak arról a helyzetről, amikor a gyerek a védtelen, tehetetlen tanárt fenyegeti, majd bántalmazza. Más olvasni ilyen esetről, és már látni. Utóbbi valóban sokkolóan hat a közvéleményre, nem véletlen, hogy mindenki ezzel foglalkozik, és azt firtatja, mi is a helyzet ma a közoktatásban. A média szerepe rendkívül fontos ebben a kérdésben, és sajnálatosnak tartom, hogy ma elsősorban a tanárok megalázása irányítja a figyelmet a közoktatásra.
Mi erről a problémáról már több éve beszélünk, a PSZ a kollégákkal közösen már évekkel ezelőtt összeállított egy problémalistát, mely a pedagógusok közoktatási intézményekben előforduló gondjait sorolja fel, melyek között több éve szerepel a tanári tekintély csorbulása, a kollégák tanulók általi bántalmazása. Eddig inkább arról hallottunk, hogy a szülő verte meg a pedagógust, de olyan is előfordult, hogy a gyerek támadt a tanárra.

Az említett problémalista mekkora visszhangot váltott ki szakmai körökben? Történtek lépések a tanárok védelmében?

A listát számos helyre eljuttattuk az elmúlt években, az Oktatási és Kulturális Minisztériumnak, a parlamenti képviselőknek, valamennyi polgármesternek, de érdemi lépés ezen problémák kezelésére nem történt. Talán most, hogy a média felkapta a témát, odafigyelnek a problémáinkra.

Mennyire kiszolgáltatottak az iskolavezetők a tanári kar összetételének kialakításánál, a kollégák felvételénél?

Az intézmények vezetői a jelenlegi pedagógus túlkínálat idején sem mindig vannak abban a helyzetben, hogy az adott iskolába a legalkalmasabb tanerőt tudják felvenni. Egyes intézményekbe igen sok jelentkező igyekszik elhelyezkedni, de azokba az iskolákba, ahol nehéz sorsú, halmozottan hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkoznak, oda nem biztos, hogy olyan kollégát tud az igazgató felvenni, aki a legalkalmasabb lenne. Egyszerűen nem vállalja a nehézségeket a leendő kolléga.

Általában milyen a pedagógusok felkészültsége a nehezen nevelhető gyerekekkel való foglalkozásra? Ezzel azt is kérdem, hogy a tanárképzés képes-e lépést tartani a társadalmi körülmények megváltozásával.

Nem történt meg a lépésváltás a felsőoktatási intézményekben. A változó társadalmi-gazdasági körülmények nem csak a most pályakezdő pedagógusokat érinti, hanem a közoktatásban évtizedek óta dolgozó kollégákat is. Az érintett iskolák tanítói, tanárai, vezetői számára lehetőség van akár csoportos tovább- és átképzéseken való részvételre, melyeken stressz- és konfliktusmegelőző, -kezelő tréningeken vesznek részt a tantestület tagjai, tehát léteznek ilyen kezdeményezések. A felsőoktatás viszont még csak mostanában kezd ezzel a területtel foglalkozni, de sajnos az egyetemek és főiskolák gyakorló iskoláinak jelentős része úgynevezett elitiskola, ahol a hallgató a most nyilvánosságra került konfliktushelyzetekkel nem találkozik, aminek sokszor az a következménye, hogy bekerülve egy problémás közegbe, bajba kerül, hiszen nincs rá felkészülve.

Mi védi a bajba került tanárokat? Egyesek például az atrocitásokat elkövető diákokat büntetnék súlyosabb szankciókkal.

Mindenki valamilyen gyors megoldást akar a problémák megoldására, többek között a közoktatási törvény szigorításával. Említett törvényben a tanulók és a szülők jogai és kötelezettségei is elég részletesen szerepelnek, méghozzá gyakran egymásnak ellentmondó formában. Aki a kötelezettségeit teljesíti, azt semmilyen szankció nem fenyegeti. De például a tanuló joga részt venni a tanórán, vagyis biztosítani kell a tanuláshoz való jogát, ám ha ez a tanuló az órán renitens, zavarja a társait vagy a tanárt, a tanóráról akkor sem küldhető ki. Ugyanakkor a többi tanuló tanuláshoz való joga sérül. Az ilyen helyzetek rendezésére vonatkozó finomításokra mindenképpen szükség lesz a közoktatási törvény módosításakor. Azt is gondolom persze, hogy ez csupán tüneti kezelés, mert rég rossz, ha kizárólag a törvény erejével próbálunk ebben az ügyben megoldást keresni. Azt kellene igazából kideríteni, hogy mi az oka annak, hogy ma ilyenek a tanulók a közoktatási intézményekben, hogy ennyire nincs presztízsük a tanároknak. Társadalmi összefogásra volna szükség

Mi a véleménye a honlapjukon is olvasható „Veszélyes üzem a katedra” című petícióról, melyet számos értelmiségi aláírt a pedagógusok védelmében?

Manapság divat, hogy értelmiségiek összefognak és aláírásokat gyűjtenek valamilyen ügy érdekében. Az említett petíciót azért tettük fel a honlapunkra, hogy ez az egyik napilapban megjelent felhívás minél több érintetthez eljusson, természetesen mellékeltük Tamás Gáspár Miklós elhatárolódását is, bár igazából nem értjük, miért nem tud azonosulni a megfogalmazott gondolatokkal. Saját közleményünket is kitettünk az oldalunkra, és várjuk a társadalmi szolidaritás további megnyilvánulásait is a bántalmazást szenvedett pedagógusok mellett. Jövő héten eldönti a PSZ, hogy a továbbiakban mit fog lépni.