A jobb- és baloldal fogalma kiüresedett, hívószóvá vált csupán. Így eshet meg, hogy a szocialistáknak a sztrájkjog csípi a szemét, a liberálisoknak pedig a gyülekezési jog és eközben a jobboldal szociális ígéretekkel kampányol. Nem csak a gyökerektől szakadtak el a pártok, hanem a valóságtól, az új problémáktól is. Amit ma pártpolitikának hívunk az nem több érdekkörök minden eszközt megragadó csatározásánál. Az se véletlen, hogy az embereket már nem érdekli, rezignáltan tűri, hogy azok ott fent marakodjanak, legfeljebb néha köp egyet.

Elek István közíró, MDF-alapító, a Heti Válasz volt főszerkesztője, György Péter esztéta és hívatásos baloldali lelkiismeret, valamint Schiffer András jogász, a Védegylet és a Társaság a Sazbadságjogokért munkatársa válaszolt Baló György kérdéseire, elsőként definiálta a jobb és baloldaliság mibenlétét, majd a definíció és a jelzőket felvállaló pártok politikája közötti különbséget elemezte.

Bal...

Schiffer András olyan politikai erőt hiányolt a magyar politikai kínálatból, amelyik valóban baloldali, és nem csak akar az lenni, vagy ami még rosszabb, csak annak látszani: „Van-e baloldali párt Magyarországon? A válaszom nagyon rövid lesz, mert nincs. Ugyanakkor ennyivel nem lehet elintézni ezt a kérdést, nyilvánvalóan vissza kell nyúlni ahhoz, hogy mi az értelme ennek a történelmi kategóriának, vagy mi volt az értelme az elmúlt századokban. Azt tudom mondani, hogy amit a baloldal jelentett a modernitásban, mondjuk 1948 előtt, abban az értelemben baloldali párt ma Magyarországon nincs és azt merem mondani, hogy talán nem is volt a parlamentben ’90 óta.”
György Péter is hasonló következetésre jutott: „Baloldai párt Magyarországon, abban az értelemben véve, ahogy én szeretném – egy normatív fogalom, amit én baloldalinak tartok – nincsen. Ez nem jelenti azt, hogy nincs olyan párt, amelyik magát szocialistának nevezi. Ugyan lehet azt mondani, hogy ennek semmi köze nincs a baloldalhoz, de az mindig egy normatív idealizmus álláspontja. Ami egy sokkal súlyosabb probléma, hogy van egy párt, amelyik képtelen arra, hogy – az ikonográfiai állapotától eltekintve – a szó intellektuális értelmében vett baloldali párt legyen. Azon egyszerű oknál fogva, hogy a párt elitje a baloldali szellemi hagyományok ismeretén kívül van. Nem olvastak Marxot és nem akarom felsorolni ki mindenkit nem olvastak még. Ezt abból gondolom, hogy sohasem láttam még a jelét. Nem olvastak anarchistákat, nem olvastak Kropotkint, nem olvastak semmit. Van egy széles, nagy antikommunista hagyomány, ami mellesleg baloldali hagyomány és vannak magyar hősei is. Arról megint semmit nem tudnak. Nem tudják, hogy a szociáldemokráciának milyen ágai vannak… Ez nagyon tragikus, azt kell mondjam, mert ennek a helyén nincsen semmi. Egy nagyon nagy lyuk van a helyén. Tehát a válaszom összefoglalva, annyi, hogy van egy nagy, magát baloldalinak definiáló párt, amelyik azt kell gondoljam, nem felel meg annak a leírásnak, hogy képes egy hagyományt működtetni, és képes ennek a hagyománynak a válságára reflektálni, a válság válságára reflektálni és képes társadalmi elemzéseket adni, amelyek baloldaliak.”

Elek István picit máshová helyezve a hangsúlyt nem tagadta el a jobb-, vagy baloldali jelzők használatának jogát a pártoktól, bár abban egyetértett az előtte szólókkal, hogy ez a jobb- és baloldal nem az a jobb- és baloldal: „Én régóta azon az állásponton vagyok, hogy ne vitassuk az urak és hölgyek önmeghatározását. Volt itt egy létező szocializmus, ennek volt egy vezető pártja a létező MSZMP, aminek a mostani MSZP jelentős mértékben őrzi a személyi, anyagi és más tekintetben is megállapítható örökségét, most is baloldalinak nevezi magát. Ez a két baloldali minőség jelentős mértékben különbözik egymástól, de hát Istenem! Ugyanúgy el lehet ezt mondani időnként jobboldaliakról is, liberálisokról is, hogy az ideáltipikus jobboldali, liberális vagy baloldali értelmezéssel összehasonlítva a gyakorlatukat, valami egész másról van szó.”

Baló György reflektálva arra, hogy egy ember nem gondolta valóban és nem csak névleg baloldalinak az MSZP-t más baloldali párt létére kérdezett rá, György Péter konkretizálta, hogy a Munkáspárt bújik-e meg a kérdés mögött, majd válaszolt is rá: „A Munkáspárt irreleváns, mert ők még Lenint se olvastak. Legalább őt olvasták volna, bár ő nem olyan jó, mint Marx, de legalább olvasták volna.”

Schiffer nem is a baloldaliságot, hanem Munkáspárt létét vitatta: „A válasz nagyon egyszerű, párt szociológiai értelemben nem attól van, volt vagy lesz, hogy bíróságon lajstromszámmal ellátták, hanem hogy szociológiai értelemben létezik-e. Ilyen értelemben - még ha elfogadom a politikai önértelmezéseket - sem tudok azonosítani az MSZP-től balra álló alakzatot ma Magyarországon.”

Jobb...

A jobboldali pártok összeszámlálása és mérlegre tétele is érdekes eredményre futott ki. György Péter jelezte, hogy ez nem az ő asztala: „Egyszerűen nem rám tartozik eldöntetni, hogy a jobboldali pártok milyen állapotban vannak. Nincs rá okom és jogom, hogy kioktassam a jobboldalt, mert heves diskurzusban állunk. Egyoldalú, de heves diskurzusban. Azért egyoldalú, mert én beszélek és ők le se szarják.”

Schiffer András több választ adott, mondván annak eldöntése, kit nevezünk jobboldalinak mindig az alapján múlik, hogy épp hogyan fogalmazzuk meg a jobboldaliság mibenlétét: „Ha elfogadjuk, amit a világon általában érteni szoktak jobb és baloldalon, akkor ma Magyarországon kizárólag jobboldali párt létezik. Amennyiben elfogadjuk relevánsnak a pártok önértelmezését, akkor van egy ellenzéki tömb, amelyik jobboldali. Ha azt mondjuk, amit a posztkommunista államokban jelent, tehát kik azok, akik élesen szemben állnak a posztkommunista utódpárttal, nómenklatúrával illetve annak örököseivel, akkor megint csak azt kell mondani, hogy van ma Magyarországon jobboldal. Ha azt nézzük meg, hogy a jobboldali hagyomány konzisztenciája mennyire érhető tetten, akkor persze megint az az eredmény, mint a baloldalnál, hogy ebben az értelemben nincsen ilyen párt.