Változtassuk meg a politikát!

Schiffer válaszolt Baló György visszatérő, a kiutat, megoldást firtató kérdésére is: „Az egyik az állampolgári részvétel, ami kimozdíthatja ezt a rendszert. Ez akkor lesz, ha kellően sokan nem csak azt mondják, hogy elegük van ebből a cirkuszból, elegük van a perspektívátlanságból és a víziótlanságból, hanem tesznek is ez ellen valamit. Az elmúlt pár évben Magyarországon, ez a folyamat eléggé reménykeltő képet mutat. Említhetném a Szindikátus, vagy a Zengő mozgalmat, tehát léteznek öntevékeny hálózatok.”



György vitába szállt az este többi vendégével, és a szkeptikusan viszonyult a felkínált receptekhez. Szerinte a Schiffer által említett mozgalmak lokális problémák mentén szerveződtek, és sikerességük szerinte pont a politikamentességből adódik. És a példaként említett Critical Mass-t pont azért tartja sikertörténetnek, mert nem politizálható: „Ki fog odaállni a végére és azt mondani, hogy oké rendben van, nekem bicikliztél nyuszikám? Hála Istennek senki, s szerintem ettől olyan sikeres. Van nekem ez az ismert médiakollégám, ez a Tomcat nevű versenyző, akivel én egy furcsa viszonyban élek. Elkövetett egy urbanisztikai tévedést. Bement az Újlipótvárosba, ahonnét őt kétszer egymás után zavarták ki, egy héten belül” – utalt György az ellentüntetésekre, hozzá téve, hogy a miniszterelnök és a „Gazprom kiváló képviselője” hiába próbált meg a végére állni, hiába próbálta leeinstandolni az első, spontán tüntetés pozitív visszhangját.

A problémám az, hogy amikor te azt mondod – polemizált Elekkel György –, hogy nem lehet, nemzetpolitika nélkül élni, mert akkor jön a sodródás, a tehetetlenség, a globalizáció és a pénzhatalom, ami az utóbbi pár évben, aközben itt a teremben mindenkinek hitelkártyája és mobiltelefonja van. Amikor azt mondom, hogy a nemzetállam megszűnt, akkor azt mondom, hogy megszűnt az a XIX. századi politikai korporáció, ami a nemzetállam területe felett autonóm módon döntéseket tudott hozni.”

György Péter igyekezett konkretizálni álláspontját: „Nem vagyok globalizációfatalista. Rémesen ijesztőnek tartom a globalizációkritika ügyében létrejövő lokalitás-fetisisztikus vallást. Nem úgy van, hogy majd elfogy az energiája a Földnek és akkor majd bizony jő a "kertmagyarország", ahonnét majd nem fogunk tudni kimenni. Ez nem jelenti azt, hogy klulturálisan örömmel tölt el, hogy a német középosztály thaiföldön mosatja az ingeit. Nem azt mondom, hogy ezek a problémák nem foglalkoztatnak. Attól szeretném önöket megóvni, hogy ebből összeállítsanak – ha tetszik – egy vallást. Szeretném önöket emlékeztetni arra a bizonyos weimari köztársaságra, arra a csodálatosnak nem nevezhető furcsa 20-as éveire, amikor bizony nagyon sok ilyen mozgalom tombolt. Ezt hívja a művészettörténet a „káposzta-próféták korának”. Ott üldögéltek ezek az emberek, az egyikük – ugyanez volt kérem, higgyék el nekem – azt gondolta magában, hogy a meztelenség fog segíteni, mert a Nap majd segít, a másikuk azt gondolta magában, hogy a tiszta forrásvíz, vagy a vegetarianizmus. A globalizációkritika egy kérlelhetetlenül racionális lépések sorozatából álló dolog és nem lokális fetisisztikus vallásokból áll.”