Elek válaszolt György kételyeire: „A minket nyugtalanító problémákra kell választ adni. És az a probléma, hogy az egész politikai játékteret egy olyan gazdasági racionalitás határozza meg, amely nem vesz tudomást arról, hogy a hasznosság, a profitszerzés milyen áron valósul meg. Milyen kártételt okoz a környezetben, milyen erőforrás-felhasználás ennek a feltétele.”

György riposztozott: „Hiába mondod nekem édes Pistám, hogy állítsuk meg a pénz hatalmat! Nem így működik! Ugyanolyan bonyolult megállítani a pénz hatalmát, mint kiszolgálni! Nem arról van szó, hogy én ne lelkesednék az alternatív közgazdaságtanért. A hely fetisizálását én nem retorikai fordulatnak szántam. Én boldogan bezárkózok egy „kertmagyarországba”. Azt kell eldöntsék, hogy naiv emberek, akik próféciára várnak egy szobában, vagy értelmiségiek és akkor nincs prófécia.”



Lehet más a politika!

Schiffer András válaszul a György és Elek közötti kialakult csörtére, megadta a választ a vitasorozat kérdésére, szerinte lehet más a politika, s azt is ismertette az egybegyűltekkel, hogy milyen:

„Ha azt mondjuk, hogy állítsuk meg a pénzhatalmat és holnaptól a lokalitás kerekedjék fölébe a globalitásnak, ez persze még csak nem is naivitás, hanem egész egyszerűen lehetetlenség. Arról van szó, hogy ha eljutunk a minket körülvevő környezet, vagy ha tetszik a világ menetének türhetetlenségéig, és azonosítjuk a problémákat – ilyen probléma, hogy a világ fenntarthatatlan és ehhez képest alternatívát kínál a helyi gazdálkodás és a többi –, akkor nem arról van szó, hogy holnaptól el lehet törölni a pénzhatalmat és egyéb ilyen meglehetősen bohém feltevésekről. Meg lehet fogalmazni egy programot, ami arról szól, hogy a Magyar Köztársaságnak legyen egy olyan felelős külpolitikája, amelyik érvényesíti a magyar politikai közösség morális elveit, értékeit, céljait, a globális porondon. Jelenti azt, hogy Magyarország igenis beleszól abba, milyen kereskedelmi politika folyik a világon. Jelenti azt, hogy Magyarország beleszól abba, hogy az Európai Unió milyen kersekedelmpolitikát folytat. Erre van lehetőségünk. Nyilván nem kell azt gondolnunk, hogy holnaptól meg lehet fordítani a világfolyamatokat, de igenis van az egyénnek felelőssége, nem csak a helyi közösség, a tágabb, nemzeti és bizony a globális közösség iránt is.

Abba kell hagyni a terméketlen vitákat, amelyek ma a pártok és a különböző pártfórumok szintjén folynak és nyilvános diskurzusokat kell kezdeményezni. De tovább megyek: ez az alternatíva, ami szembe szegezhető a technokrata és populista leírásokkal pontosan ezeknek a nyilvános diskurzusoknak a normateremtő, szabályozó erejében bízik. Abban bízik, hogy mindannyian illetékesek vagyunk a közügyek intézésében. Megfogalmazható ilyen politikai alternatíva, ami bizony támaszkodik a modernitás hagyományaira, mert ha úgy tetszik szocialista vagy baloldali abban az értelemben, hogy jogkiterjesztő,de ugyanakkor nem modernizációs abban az értelemben, ahogy ma ezt a bélyeget magukra szokták ragasztani a politikai tömbök. Konzervatív abban az értelemben, hogy védi a kulturális hagyományt, aminek a fennmaradása az egyedüli, ami értelmet adhat az emberi létezésnek de ugyanakkor nem tekintélyelvű és nem autoriter. Liberális abban az értelemben, hogy az emberi méltóságot védi, de ugyanakkor – és pontosan emiatt – szembe helyezkedik a gazdasági liberalizmussal. Nincs olyan, hogy valaki egyszerre meg akarja menteni a romákat meg a kitaszított kisebbségeket és eközben elvágja őket az alapvető közszolgáltatásoktól. Ha valamiért hazug az egész magyar politikai diskurzus, akkor azért, mert ha azt mondja, hogy liberális, akkor egyszerre érti alatta jogkiterjesztőt és azt a gazdaságpolitikát, ami befagyasztja az egyenlőtlenségeket és amelyik konzerválja a kizsákmányolást a legkülönfélébb szituációkban. Én azt gondolom, hogy egy ilyen alternatíva nem antikapitalista, de kritikával van a kapitalizmus iránt, nem antiparlamentáris, de radikális demokrata a részvételi elvnek a kiszélesítésével. Ez a fajta politika szemben áll a hatalom összes formájával, ha tetszik egy kis anarchista áthallással hatalomtalanító. Uralom alatt értem az ember és a természet, a nemek közötti és a klasszikus kizsákmányolás szituációt is. Lehet ilyen a politika".