A kormány augusztus utolsó napjaiban úgy harangozta be a 2007-ben indított és 2013-ig tartó Nemzeti Iskolafelújítási Program iskola- és óvodafelújítási projektjét, mint az elmúlt fél évszázad legnagyobb ilyetén beruházás-sorozatát. Tény, hogy az érdemben 2008 elején megkezdett, eddig azonban csak a közép-magyarországi és a hátrányos helyzetű iskolákat érintő közoktatásfejlesztési „hadművelet” keretében most újabb 253 nyertes pályázatról született döntés.

Mindez a pályáztatást koordináló kormányhivatal (Nemzeti Fejlesztési Ügynökség, NFÜ) szerint több mint 500 új fejlesztési helyszínt jelent országszerte. Tudni kell azonban, hogy 253-nál jóval több szakmai szempontból is kifogástalan pályázat érkezett a hivatalhoz, (megközelítőleg 880, az érvénytelenekkel együtt pedig 1400), ezért a kormány az egyes régiók fejlesztési tanácsainak (Regionális Fejlesztési Tanács, RFT) kérésének engedve lehetővé tette a 2007-13 közötti keret egy részének korábbi megnyitását, hogy az RFT-k még az idén, további ötven projekt támogatásáról dönthessenek.

Bajnai már sejtette, lesz itt még ribillió

Az uniós „forrásátcsoportosítás” mintegy negyven százalékos keretösszeg-emelést jelent, minthogy a 2008-ra eredetileg előirányzott 59 milliárd forint Gyurcsány Ferencék döntése értelmében 80 milliárdra ugrott fel. Persze mindez azt jelenti, hogy a 2013-ig tartó időszak hátralévő éveiben 21 milliárd forinttal kevesebb uniós pénz áll majd rendelkezésére a kormánynak iskolafelújításra. A kabinet szerint szükség van viszont a források minél előbb való elosztására, mert az alacsonyabb keretösszegen felüli pályázók számára komoly szakmai és időbeli veszteséget jelentene, ha csak egy évet is várniuk kellene.

Gyurcsány Ferenc a bejelentés kapcsán arról beszélt, a magyar iskolarendszer évek óta alig tudja csökkenteni az otthonról hozott hátrányokat, és ezeket sok esetben még tovább is fokozza. Azt is elmondta, hogy a közoktatás renovációja lényegesen több annál, mint hogy épületeket újítunk fel, hogy modern informatikával szereljük fel őket.

Bajnai Gordon, nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszter – talán sejtve, hogy lesz itt még ribillió – hangsúlyozni igyekezett, hogy rendkívül szigorú szempontokat érvényesítettek a pályázatok elbírálásakor, a kérelmet benyújtókat a helyszínen is ellenőrizték. A pályázatoknál figyelembe vették például, hogy lesz-e elegendő diák az elkövetkező öt évben, érvényesül-e az esélyegyenlőség, további szempont volt, hogy a leghátrányosabb térségektől ne szívják el a fejlettebbek a forrásokat. Ennek érdekében a hátrányos helyzetű pályázóknak csökkentett önrészt írtak elő. A 253 nyertes intézményfenntartó közül kilencvenkettő hátrányos helyzetű kistérségi társulásban működik.

Az acsarkodás "iskolapéldája"

Persze, nem hazánkról lenne szó, ha nem indulna minden kormánybejelentés után politikai természetű vita – mint jelen esetben épp az uniós források elosztása körül. Az iskolafelújítási program legújabb fejezetének nyilvánosságra hozatala után szinte percre pontosan előkerültek azok a - baloldali kormány lévén - jobboldali politikusok, akik a pályázatok elbírálásának szakmaiságát megkérdőjelezve a pénzek „csókosi” alapon való osztogatásáról beszéltek.

Bajnai Gordon hiába igyekezett minden fronton kiállni az NFÜ szakmaisága mellett (lásd keretes írásainkat), a magukat vesztesnek érző polgármesterek, megyei közgyűlési elnökök kerek perec kijelentették: politikai alapon történik az EU-s pénzek elosztása Magyarországon. A Hírextra ennek nyomán csak egy esetnek nézett utána, ahol ellenzéki politikus uniós pénzekkel való visszaélést szimatol, ám senkinek ne legyenek illúziói: a történet lényegi momentumait tekintve típusesetről lesz szó.

Pályázati pénzek ajándékba?

Szeptember elsején a Zala megyei közgyűlés fideszes elnöke, Manninger Jenő arról beszélt a nyilvánosság előtt, hogy Zala megye országosan és régiós szinten is hallatlanul csekély mértékben részesült az iskolafelújítási programforrásaiból. Azt a keveset pedig, amit mégis kiosztottak, olyan intézményeknek „ajándékozták”, amelyeknek nincs rá szüksége, mert fejlettsége már eddig is jóval meghaladja az átlagot. Példaként Gelse általános iskoláját hozta fel, amely szerinte azért kapott mintegy 426 millió forintot, mert a település SZDSZ-es polgármesterrel bír. Országos botrányról beszél, és állítja, hogy a pályázat elbírálásánál nem szakmai szempontokat vettek figyelembe a döntéshozók. Ezt azzal indokolta, hogy az intézmény két évvel ezelőtt, a XXI. század iskolája című pályázaton már nyert 130 millió forintot, amivel az iskola átfogó rekonstrukciójával együtt olyan energia-racionalizálási programot hajtottak végre, mellyel az intézmény lehető leggazdaságosabb működtetését érték el. Mozgáskorlátozottak számára rámpákat, liftet építettek, kicserélték a külső nyílászárókat, az épületet szigetelték – mondta. Mindezek után a jelenlegi pályázatára az intézmény 427 millió forint támogatást kapott akadálymentesítés és az iskola alternatív energiákkal történő felújítása címén – állította Manninger Jenő, s mintegy „mellékesen” még hozzátette: Rácz József, Gelse polgármestere az SZDSZ delegáltja volt a Regionális Fejlesztési Tanácsban, mígnem egy bírósági ítélet miatt lemondani kényszerült. Manninger Jenő felháborodását fejezte ki amiatt is, hogy több zalai óvoda és iskola is felújításra szorulna, például a becsehelyi iskola, mely szerinte baleset- és életveszélyesnek minősíthető, mégis hiába pályázott.

"Oda ment a pénz, ahol már eddig is volt bőven"

Manninger Jenő - már lapunknak nyilatkozva – elmondta még: nyugodt szívvel meri állítani, hogy Gelse esetében a politikai háttérnek döntő szerep jutott. Teljesen egyértelműek a politikai szálak, teljesen egyértelmű, hogy oda ment a pénz, ahol már eddig is volt belőle bőven – mondta. Arról a nehézségről is beszélt, hogy a megyében sok hátrányos helyzetű kistelepülés csupán azért esik el a pályázás lehetőségétől, mert nehéz anyagi helyzetében nem képes előteremteni a beruházások közel egytizedét kitevő önrészt, amit az unió kötelezően meghatároz.

Érdekesnek tartja továbbá azt is, hogy Gelse önkormányzata elő tudta teremteni a „beszállópénzt”, mert tudomása szerint a település csődben van. Szerinte Gelsén egy erőltetett térségi centrumot kívánnak létrehozni, amely csak növeli a szegregációt, hiszen elősegíti azt a folyamatot, hogy a tehetősebb szülők a jobb helyeken koncentrálják csemetéiket, miközben a hátrányos helyzetű családoknak maradnak a lerobbant állapotú iskolák.