110 éve született Révai József, a kommunista kultúrpolitikus

Fiatalon Kassák Lajos lapjaiban, a Tettben és a Mában publikált, Lukács György szellemi hatókörében. Húszévesen a Kommunisták Magyarországi Pártjának (KMP) legszűkebb alapító gárdájához tartozott, a Tanácsköztársaság idején a budapesti Központi Munkás- és Katonatanács tagja volt. A Kommün leverése után emigrációba kényszerült, Bécsben 1925-ben a KMP I. kongresszusán a titkári teendőket látta el, idővel Lukács Györggyel együtt ő lett a bécsi magyar kommunista emigráció vezető alakja.

1930-ban egyik magyarországi illegális pártszervező útján letartóztatták és háromévi fegyházbüntetésre ítélték. A börtönben tanulmányokat és elméleti munkákat írt, utóbbiak később a népfrontpolitika alapját képezték. Szabadulása után, 1934 januárjában a Szovjetunióba ment, részt vett a Komintern munkájában, 1937-től Prágában élt. A német megszállás elől ismét a Moszkvába menekült, a második világháború alatt a Szabad Kossuth Rádió munkatársa lett és részt vett a magyar hadifoglyok antifasiszta nevelésében.


1944. november 7-én tért haza, részt vett a párt újjáalapításában, az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja és a Szabad Nép főszerkesztője lett. Ő irányította a Magyar Kommunista Párt Központi Vezetőségének (MKP KV) propaganda és sajtóosztályát, majd az értelmiségi osztályt, felügyelte az oktatási és a külügyi osztályt.

A "fordulat éve" után 1953-ig a népművelési miniszteri posztot töltötte be. "A reakció elleni publicisztikai harcáért" 1949. március 15-én a Kossuth-díj arany fokozatával tüntették ki, egy ideig a legközvetlenebb vezetés tagja volt Rákosi Mátyás, Gerő Ernő és Farkas Mihály társaságában.

Művei hatalmas példányszámban jelentek meg és ideológiai vezérfonálként citálták a bennük foglaltakat, s nagy szerepet játszott a Rákosi körüli személyi kultusz kialakításában. Révai a marxista kritika szempontjából hasznos célokhoz akarta igazítani a valóságot, így egy eltorzuló politika elméleti agitátorává vált, aki még a klasszikus regényeket is cenzúráztatta. A mozik, színházak a népnevelés eszközei lettek, Révai a pontosan soha nem definiált szocialista realizmus nevében szabott feladatot az íróknak. Az 1950-ben kibontakozó Lukács-vitában élesen támadta korábbi mesterét, majd 1952-ben a Felet-vitában Déry Tibor regényét. Befolyása ezután kezdett csökkeni, 1953 júniusában kiszorult a Politikai Bizotságból, az Elnöki Tanács helyettes elnöke és a Társadalmi Szemle főszerkesztője lett. Az 1956-os forradalom idején Moszkvába menekült, ahonnan 1957 márciusában (az előző vezetés tagjai közül egyetlenként) hazahívták.

Mivel Révai "túlzónak" minősítette a Rákosi-féle vezetést érő kritikákat, szembekerült Kádár Jánossal. Véleményével ("Nem újat kell csinálni, hanem a régit jól") kisebbségben maradt, így elfogadta "a többségi álláspontot". Ezután ismét központi bizottsági taggá választották, s 1959. augusztus 4-én bekövetkezett haláláig tagja volt az Elnöki Tanácsnak is.