Ennek egyik legnyilvánvalóbb példája a Magyar Telekom, amelynek tulajdonosa, a Deutsche Telekom a környező országokban, például Szlovákiában, Horvátországban vagy Lengyelországban sorra vásárolta meg a nagy, helyi telekommunikációs vállalatokat, a Magyar Telekomnak pedig más, kisebb piacokon kellett új akvizíciók után néznie – tette hozzá a Deloitte szakértője.

A régió északi részében a nyugat-európaival szinte azonos ütemű fejlődés jellemző, és ez igaz a telekom-bevételek lassú növekedésére is. A szélessávú hozzáférések terén, illetve a mobil üzletágban tapasztalható áresés ugyanis nagyrészt ellensúlyozza, vagyis némileg visszaveti a magasabb penetráció, valamint növekvő mobiltelefon-, és szélessáv-használat alapján elvárható eredményeket. A régió kevésbé fejlett piacain viszont, ahol hagyományosan alacsonyabb a vonalas telefonhasználat, éppen ezek a mobil és szélessávú szolgáltatások hajtják előre a növekedést.

A régiós Top 500 listára kevés helyi, nem állami tulajdonú vállalat tudott felkerülni, és ezek is kizárólag a média és technológia szektorokból érkeztek. Igaz, ugyanezek a cégek ott vannak a TMT iparág leggyorsabban növekvő szereplői között, és általában a régió valamelyik tőzsdéjén is jegyzik őket. A cégek nagyon dinamikus üzleti környezetben működnek, miután a régióban a hirdetési és IT-költések is jóval a GDP-növekedés dimenziói felett járnak. Ilyen például a lengyel Asseco, amely agresszív terjeszkedéssel egyesülést ért el a lengyel IT-piac másik meghatározó cégével, a Prokommal. Ezek, a TOP 500 listán is sikeres cégek aktív terjeszkedési stratégiával működnek tehát, mert a részvényesek növekedési elvárásai szinte belekényszerítik őket az újabb akvizíciós célpontok felkutatásába. Ezt a gyorsuló ütemű terjeszkedést pedig részben épp a tőkepiacokon keresztül finanszírozzák.

Bodor Kornél kiemelte: a régió egyik legnyilvánvalóbb sikertörténeteinek egyike az, hogy a multinacionális vállalatok egyes termelési egységeinek áthelyezése révén Közép-Európában az utóbbi években egy valóban világszínvonalú technológiai termelő-szektor megjelenésének lehettünk tanúi. Ezt a tendenciát a mostani rangsor is tükrözi, hiszen a listán természetesen olyan, a régióban aktív, nagy gyártók is szerepelnek, mint a Nokia, Siemens, vagy a Hewlett-Packard.

A közép-európai régióban várhatóan jó ideig folytatódik még a nagy telekom-cégek iparági uralma, igaz, a változás első jelei már ma is látszanak, éppen a helyi tulajdonú magánvállalatok fokozatos fejlődésének köszönhetően. A Deloitte tapasztalatai szerint ezeknek a dinamikus, ma még közepes méretű vállalatoknak komoly esélyeik vannak arra, hogy agresszív terjeszkedési stratégiával már néhány éven belül betörjenek az iparági rangsor felső harmadába. Ennek egyik legcélravezetőbb módja, hogy a régión kívül keresnek új piacokat maguknak, a terjeszkedést pedig az iparág vállalatai számára ígéretesnek tűnő módszerrel, vagyis kockázati tőke bevonásával, illetve tőzsdei jelenlétük révén finanszírozzák. A kockázati tőkebefektetések egyre könnyebben elérhetőek a régióban azon vállalatok számára, amelyek bíztató növekedési kilátásokkal, és erős menedzsmenttel vannak jelen a piacon. Nő az aktív kockázati befektetők száma, és a piacra egyre kifinomultabb működés jellemző.

Mindent összevetve, a régió gyorsan növekvő vállalatai a tőkebevonás terén egyre kevesebb nehézségbe ütköznek, legalábbis nyugat-európai társaikhoz képest. Annak ellenére, hogy például a tőzsdei bevezetések révén megcélozható piacméret korlátozott, és ennek nem is annyira a tőke hiánya, hanem sokkal inkább a kevés ígéretes új tőzsdei ajánlat az oka. Néhány évig mindennek ellenére nem várható jelentős átrendeződés az iparági rangsorban – de ami késik, nem múlik, mondta a szakértő.