Problémaforrás: forrásprobléma

Az alapképlet: a kétségkívül színes és gazdag kínálatot nyújtó magyar színházak többsége állandó pénzhiánnyal küszködik, holott a teátrumok nagy része telt házas előadásokat tart. A boldoguláshoz pluszbevételekre is szükség volna, például azért, hogy legjobb színészeink ne bulvárlapok reklámarcaiként, vagy épp tévés sztármagazinok bemondónőiként rombolják imázsukat, netán, hogy a társulatok ne legyenek kitéve a költségvetés, következésképp a politika kénye-kedvének. Mentsvárat nyújthatnának a televíziós közvetítésekből befolyó összegek, hiszen szórakozásra, kikapcsolódásra, igényes színészi játékra változatlanul van igény Magyarországon, (gondoljunk az utóbbi évek magyar sikerfilmjeire) és minden bizonnyal könnyed, humoros színielőadásokra is lenne, főleg ha azokért fizetni sem kellene. Ha a legkitűnőbb darabokkal „sztárszínészek” kerülnének képernyőre, az nemcsak a társulatok konyhájára hozna „intravénás” bevételt, de közvetve is hozzájárulna a magyar színházi kultúra üdvéhez. Mellesleg a tőkehiányos magyar televíziós piac sem verné különösebb költségekbe magát. Egy ilyen közvetítéssorozatba és a hozzá fűzött reklámkampányba beszállhatna akár a kultpolitika is, hiszen a színház az egyetemes magyar kultúra része, s mint ilyen, széles körű terjesztése nemzeti ügyként is felfogható.

Felvetésünk természetesen csupán újságírói elme szüleménye, afféle idealisztikus ábránd, mégis kíváncsiak voltunk, mit gondolnak róla az érintettek. Lássuk, hogy vélekedik a szakma, mit mutatnak (vagy nem mutatnak) a televíziók, és mit mond (pontosabban mit nem mond) a politika!Az általunk megkeresett színházaknak azt a kérdést tettük fel, mit gondolnak, vajon miért van megszűnőben a színházközvetítés Magyarországon, illetve nyitottak lennének-e arra, hogy előadásaikat – némi pénzért cserébe - a televízióban lássák viszont? A véleménynyilvánításra felkért három teátrum mindegyike rávilágított egy-egy érdekes szempontra.

Nemzeti: Naná!

A budapesti Nemzeti Színháznál örömmel vennék, ha némely darabjuk a tévéképernyőn keresztül eljutna a magyar otthonokba is. Mint mondják, ilyesmi régebben előfordult, (emlékezhetünk például Az ember tragédiájára Alföldi Róberttel), mostanság azonban nem járt TV-kamera a Bajor Gizi Parkban. Ugyanakkor nyitottak lennének egy általunk vázolt kezdeményezésre, hiszen egyrészt kitűnő reklámról van szó, nem mellékesen pedig némi jogdíj sem jönne rosszul. A kérdés inkább az, melyik darab lenne az, amit szívesen a csatornák rendelkezésére állítanának – játszanak el a gondolattal a nemzet színházában. Nem biztos például, hogy egy aktuálisan futó művet érdemes közkinccsé tenni, hiszen a tévéközvetítés esetleg potenciális színházlátogatót tarthat távol az adott darabtól.

Cseke Péter: „Ez a korszak nem kedvez nekünk…”

„Természetesen a kecskeméti Katona József Színház is nagyon örülne, ha ismét láthatóvá lehetnének színházi előadások a televíziók műsorán.” – ezt már Cseke Pétertől, a társulat igazgatójától tudjuk meg. A direktor ugyanakkor kevés esélyt lát erre, hiszen, mint fogalmaz, „a nézettségi versenyben nem mutatnak nagy számot az ilyen jellegű adások”. Cseke Péter egyébiránt egy újabb problémára is felhívja a figyelmet: a színházi közvetítések hanyagolása nem csak bevételektől fosztja meg a társulatokat, hanem a színpadi művek megörökítésétől is, hiszen sajnos, nem maradnak fenn évek óta, több kamerával rögzített színházi előadás felvételek az utókor számára – mondja. Emlékeztet, hogy a valamikori hétfő esti színházi közvetítések felvételeit egy "Péntek 13" elnevezésű produkciós iroda készítette. És sajnos az önirónia ellenére, nem hozott szerencsét ez a szám – teszi hozzá. „Ez korszak nem kedvez nekünk, de talán egyszer újra másképpen lesz” – fejezi be a direktor.

Ingyen azért mégsem

Tompa Gábor, a Kolozsvári Magyar Színház vezetője felvetésünkre úgy reagált, hogy minden esetben, amikor magyar nyelvű- vagy más, „kulturálisan nem kompromittált” TV csatornák őt megkeresik azzal a szándékkal, hogy valamelyik előadásukat rögzítsék, vagy közvetítsék, és erről szerződés is születik, rendszerint örömmel tesz eleget ezeknek a felkéréseknek. Kivételt képezett ez alól az utóbbi néhány évben egyetlen eset, amikor a Duna TV a színházat, illetve az alkotókat megillető jogdíj kifizetése nélkül, vagyis teljesen ingyen szándékozta felvenni egyik művüket – mondja.