Tóth Andrással miniszterként nem bántak kesztyűs kézzel az ellenzéki pártok, kapott hideget-meleget, okkal és ok nélkül, ő azonban kitartott. Eddig.

A probléma forrása, hogy a az MSZP a 2010-es választásokon helyette a teljesen ismeretlen Fábry Béla választókerületi elnököt indítja. Tóth szolgálataiért tehát végül a mellőzés járt, a volt miniszter pedig kilépett a pártból, bár a frakcióban marad. Indoklása szerint nem a döntés, hanem az eljárás háborította fel, mely szerint őt kész tények elé állították, a „kommunikáció minimuma” sem történt meg irányába.

Aki persze elhiszi, hogy valóban az eljárás háborította fel a képviselőt, az naiv. Tóth nem lépett volna ki a pártból, ha egy ilyen eljárásnak ő lett volna a kedvezményezettje.

Nem precedens nélküli

Azt nem lehet elmondani, hogy precedens nélküli lenne az ilyen, s hogy az a szocialistáknál fordul elő, s azt sem lehet elmondani, hogy nem lesznek még vesztesek a párton belül. Mert nem. Azon viszont el lehet morfondírozni, hogy miért van szükség arra, hogy embereket magukra haragítsanak a pártok. Ezzel pedig elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amely jelentős szerepet játszik egy ország jövőjét tekintve is: Tóth András ugyanis nem illik bele a szocialistáknál jelenleg uralkodó, így a párt és a kormány politikáját meghatározó gondolatvilágba.

A kilépés ilyen esetben a legdrasztikusabb megoldás, viszont nem biztos, hogy megéri: az erőcsoportok helyzete ugyanis változik, azonban ha valaki a pártból kilép, aligha lesz visszaút. Tóth András tehát vagy elhamarkodottan tette azt, amit tett, vagy pedig tud valamit, amit rajta kívül kevesen – volt titokminiszterként persze ezen se lepődnénk meg.

A dolgok úgy érdemes elképzelni, mint a társadalmi törésvonalakat. Ebből Magyarországon három komolyabbat tartanak számon, amely alapvető hatással van a politikai, közéleti tagozódásra: a kommunizmushoz és az egyházhoz való viszony, valamint a falu-vidék ellentét. A pártokon belüli érdekcsoportok tulajdonképpen belső törésvonalak mentén szerveződött, különböző erejű csoportok, amelyek a változó erőviszonyoknak megfelelően olyakor feljebb, olyakor lejjebb helyezkednek el egy párt hierarchiájában.

Változás a hierarchiában

Az ilyen változásra kiváló példa a politikában és a fő sodorvonalhoz tartozó sajtóban alig, de a közbeszédben, illetve baloldali gondolkodói körökben annál többször fordul elő például az MSZP Társadalompolitikai Tagozata – nem is a grémium maga, hanem a most általa képviselt szellemiség. A klasszikus értelemben vett szociáldemokrácia, illetve a radikális baloldali (esetenként pedig ortodox marxista) nézetek a ’90-es évek elejének fő gondolkodási iránya volt, míg ma kegyvesztett páriaként próbálkozik a párton belül befolyásos pozíciókra szert tenni – eleddig igen kevés sikerrel. A jelenlegi liberális baloldali vezetők legnagyobb hibája az lenne, ha nem ismernék el a párt tagoltságát, márpedig vannak erre utaló, aggasztó jelek.

„Nincs repedés a pártban. Az MSZP érdekcsoportok mentén szerveződött, de ez a múlt. Megtanultam 2004 közepe után, hogyan kell nyugalmat teremteni a kormányzásban, 2005 nyarán, a következő kongresszuson pedig azt is, hogyan lehet egy tagolt pártban okosan rendet teremteni” – mondta Gyurcsány Ferenc. Amennyiben ezt (ti. a múlté a tagolt szerveződés) a miniszterelnök komolyan is gondolja, akkor rossz vége lesz az ő elnökségének. Az MSZP vezette kormány – kívülről legalábbis úgy látszik – így sem legdemokratikusabb korszakát éli. Ha a szocialista párt belülről is így látszik, akkor nagyon komoly változásoknak kell történniük ahhoz, hogy a magyar politikai paletta többpárti jellege megmaradjon. Ez a változás pedig kiváló alkalmat nyújthat azoknak, akik baloldali fordulatot várnak a szocialista párttól.