Mi az Ön személyes véleménye az új izraeli választásokról?

Izrael egy demokratikus berendezkedésű ország, ahol a többség dönt. Ezúttal úgy látszott, hogy a Kadima mellett, hiszen 28 mandátumot szerzett. Később mégis úgy alakult, hogy nem tudnak kormányt alakítani. Bármilyen kormányzat is lesz, az állampolgárok döntését tiszteletben kell tartani.

Lesz a Likuddal béke?

Persze, miért ne? Menahem Begin – aki szintén a Likud politikusa volt – 1979-ben békét kötött Egyiptommal, és Oslóért is sokat fáradozott. Sokak szerint a jobboldalnak még nagyobb esélye is van most békét kötni, mivel egy likudos kezdeményezésnek nem lenne ellenzéke, a baloldal automatikusan mögéjük állna.

Van arra esély, hogy a „földet-békéért” történet legújabb fejezetéhez érkezzünk?

Van erre esély, de elsősorban arra kell összpontosítani, hogy mi történik a hétköznapi élet szintjén. Ha öngyilkos-merénylőkkel és Kásszám-rakétákkal kell viaskodnunk nap, mint nap – miként ez az elmúlt hetekben történt –, a béke esélye kisebb. Tehát minden lehetséges. Fontos tényező, hogy mi fog kikerekedni az egyiptomi közvetítéssel zajló Fatah-Hamász tárgyalásokból.

Hogyan értékelné Mahmud Abbasz szerepét a gázai krízisben? Mennyire volt együttműködésre kész az izraeli kormány szempontjából?

Egyrészt Mahmud Abbasz a palesztin nép elnöke, ő a törvényes mandátummal rendelkező vezetője a palesztin autoritásnak. Másrészről komoly problémája van a Hámásszal: nem szabad elfelejteni, hogy 2007-ben kiűzték Gázából. A Fatah-Hámász kapcsolat nem éppen egy „love story”. A gázai műveletek során a Hámász a kialakult feszültséget a Fatah köreiben is tudta hasznosítani, Abbasz megbuktatása a napirendjükön volt. Érezhető volt, hogy a Hámász-vezetés milyen határozott kritikáknak volt kitéve, nem csak Fatah oldalról, hanem a mérsékelt arab országok felől is. Mubarak (az egyiptomi miniszterelnök – a szerk.) az elsők között volt, aki elítélte a Hámászt az erőszak miatt.

Amikor azt vizsgáljuk, hogyan lehetne értékelni Abbasz szerepét és attitűdjét Gázánál, a legnyilvánvalóbb, hogy az egész palesztin nép vezetőjeként cselekedett - értve ez alatt a gázaiakat is. Ugyanakkor ő az, akit a nemzetközi közösség megbízott a palesztin állam létrehozásával – nem a Hámászt, amelyik egy terrorszervezet.

Hogyan látja Izrael megítélésének alakulását a magyar médiában?

Ez attól függ, milyen fajta médiáról beszélünk. Határt kell húzni az olyan szélsőségek között, melyeknek konkrét napirendjük van - és a tényektől egyáltalán nem zavartatva magukat burjánzanak az antiszemitizmusban -, valamint a korrekt tudósítások között. Alapjában úgy gondolom, hogy a „magyar média” méltányosan kiegyensúlyozott. Mi azt szeretnénk, hogy a kép tovább javuljon, tökéletesedjen.

Fontos lenne, hogy a magyar média ne csak a Közel-Kelet politikai kérdéseire reagáljon, hanem más jellegű fejleményekre is. Az izraeli kultúra, tudomány, a turizmus, az izraeli fiatalság még alig-alig kerülnek bemutatásra Magyarországon. Ez egyébként nem csak itt igaz, ugyan ez a helyzet mindenhol a világon. A politikai vagy drámai események minden mást kiszorítanak a képből. Ezen változtatni kell.