A pénzt tehát mi megtermeljük, de a multinacionális cégek sokkal több pénzt visznek ki – részben adósságszolgálatként, részben profitszivattyúként –, tehát ez deficitet jelent. Az adósság és a profitszivattyú évente 15 milliárd dolláros összeget vesz ki az országból. Az elmúlt harminc évben, tehát az eladósodottság kezdetétől fogva körülbelül 3-400 milliárd dollárt vittek ki, ami az egész magyar gazdaság teljes tőkeállománya. Tehát az ország tőkeállománya a mostaninak a duplája lehetne. Új alkura lesz szükség, amely nem is lesz elkerülhető. A globális pénzhatalom elsöpörte Gyurcsányt, s ha nem változik semmi, akkor elsöpri a következő miniszterelnököt is. Ez rossz üzlet, mert elvesztik a térséget, vagy akár nekik kell beavatkozni.

Minden birodalom elmegy a végsőkig. Azt mondják, hogy „jó-jó, ezeknek a nyafogás meg a sírás a dolguk, de nem kell ezt annyira komolyan venni.” Időnként ráfizet a birodalom, amikor kiderül, hogy túl nagyok a feszültségek. Ekkor már persze késő. Ezért rendkívül veszélyes ez a helyzet. Láthatólag a birodalom arra játszik, hogy megoldják a problémát változtatás nélkül.

A 2001-es argentin válság is ilyen forgatókönyv mentén haladt: a globális hatalom elfogadta, sőt, cinikusan tovább működtette a belső kollaboránsokat, akik az országok ezen liberális mantrák szerint próbálták üzemeltetni. Aztán a polgárháborús állapot előállásakor hirtelen mindenki észbe kapott, s rövid idő alatt született egy olyan egyezség, amely az elmúlt két évben 50-100 milliárd dollár közötti „könnyítést” nyújtott, azaz ennyivel kevesebb pénzt szivattyúz ki a globális hatalom. Végszükség esetén tehát gyorsan összekapják magukat a globális elitek és lokális kiszolgálóik is. Ezek után Kirchnerék roppant népszerűek lettek, pedig csak azt ismerték fel, amit már Mária Terézia is mondott: „etetni kell a birkát, ha nyírni akarjuk.”

Magyarországon van-e olyan elit, amelyik tud s akar tenni mindezek ellen?

Erről már múltkor is beszéltünk...

Azóta eltelt fél év…

Bizonytalan körvonalú a dolog: igen is, meg nem is. Az utóbbi hónapokban érzékelhetőek mozgások, felbukkannak az új alkura vonatkozó nézetek, kívánalmak. Gondolhatunk például Gazsó Ferenc professzorra. A jobboldal hátterében Lóránt Károly, Csath Magdolna, jómagam is erre próbáljuk felhívni a figyelmet. Magyar nemzetstratégia című kötetben elég neves gondolkodók foglalták össze a helyzetet s a számba vehető kilábalási lehetőségeket.

Ez attól válik kényessé, hogy a professzionális politikai elit óvatos, az általuk használt értelmezési keret nem nagyon lép ki a mainstream gondolkodási rendszerből. Nyilván azért, mert negatív pozicionálással megtanulták, hogy azért súlyos büntetés jár. Orbán Viktor is ideológiai botozásról beszélt évértékelő beszédében, vagyis a véleményhatalmak könyörtelenül megtorolják, ha egy közbeszélő nem a fő sodorvonalbeli kommunikációt folytatja. Hála Istennek, ez már felbomlóban van, ami újfajta szabadságtereket nyit a közbeszélők számára.

Az, hogy ezzel a közbeszélők képesek-e élni, s nyílik-e lehetőség egy új alku meghozatalára, azt még nem tudjuk. Ki kell alakulnia először egy-egy egységes képviseletnek Magyarország, illetve a globális rend részéről is, akik kompetensek. Erről egyelőre nincs szó, de vannak reményt keltő jelek, s talán elkezdődik egy tárgyalássorozat, s nem kell argentin típusú összeomlás az észhez téréshez.

Tehát körülbelül 1-2 évről beszélünk.

Az új kormány első évében el kell dőlnie ennek a kérdésnek. Szerintem 2011 tavaszánál tovább ez a helyzet nem lesz tovább tartható, tök mindegy, hogy ki kerül kormányra. Már csak azért sem, mert el kell kezdeni törleszteni a hiteleket. A magyar társadalom így is roskadozik a terhek alatt, körülbelül 6-8 milliárd dollárt kell évente törleszteni, s ez csak duplázódni fog. Senki nem hiheti komolyan, hogy erre képes a társadalom. Nem képes. Rá lehet terhelni, mert mindent lehet, de a következményekkel is szembe kell nézni.

Az azt jelenti, hogy nem tudunk fizetni, vagy azt, hogy később tudunk fizetni, vagy azt, hogy más ütemben tudunk fizetni?

Inkább azt mondanám, hogy először üljünk le és tárgyaljunk. Hogy ez mit eredményez, milyen lehetőségeket jelent számunkra, azt egyelőre nem előlegezném meg. A bizalomnak óriási lehetősége van. Ha elkezdődne egy korrekt, tárgyilagos tárgyalás, akkor az maga is bizalomerősítő lehetne. Ha úgy tetszik: jó üzleti befektetés volna egy bizalomerősítő tárgyalássorozat kezdeményezése.