Az, hogy a díj átadására először kerül úgy sor, hogy maguk a kitüntetettek már nem lehetnek jelen, talán csak még inkább felhívja a figyelmet a feledésben rejlő csapdákra. A trauma történelemmé válása, amellett, hogy a sebek lassú gyógyulását feltételezheti, a szemtanúk hiteles hangjának elnémulásával, azzal is fenyeget, hogy az emberiség kész lecke nélkül lép az elkövetkezendőkbe. A Páva utcai holokauszt emlékközpontban tartott tegnapi megemlékezésen, az őszinte tiszteletadás mellett, a felelősség teljes nemzeti önvizsgálat és a múltunkkal való, öntudatos élni tudás is nagy hangsúlyt kapott.



Megmentők és megmentettek

1944-ben a magyar és német hadsereg a pannonhalmi apátságot szemelte ki arra, hogy innen tartsák szemmel a környező régiót. Bár kulcsfontosságú stratégiai pont lehetett volna, a Nemzetközi Vöröskereszt naponkénti összecsapásokkal akadályozta meg, hogy az üldözötteket, dezertőröket, munkaszolgálatosokat óvó apátság folyosói és termei náci bakancsok csattogásától visszhangozzanak. A nélkülözés és félelem legnehezebb napjaiba, Benedikt Eduard Brunschweiler svájci üzletember, 30 zsidó gyermek biztonságára vigyázott, a saját élete kockáztatásával.

Szalai Pál a nyilasok és a rendőrség közötti független kapcsolattartó volt, 1944-ben új munkát kapott és az északi parancsnokság titkárává vált. Az ő feladata volt a régió összes zsidók lakta házának felkeresése. 1944-ben, pozíciója ellenére, baráti alapon a Svéd Nagykövetségre látogatott, ahol az azonnali cselekvés érdekében, felvette a kapcsolatot Raoul Wallenbergel. Kapcsolatait és hivatali státusát felhasználva tömérdek lefoglalt zsidó tulajdont szerzett vissza a Nyilasok raktáraiból, víz és élelem ellátásról gondoskodott a gettókba kényszerülők számára. Több alkalommal is, hatalmának adminisztratív lehetőségeit felhasználva, több száz zsidó életét mentette meg.

Brunschweiler és Szalai mellett, másik 9 hős leszármazottai vehették át tegnap, a Jad Vasem, Világ Igaza kitüntetéseit, melyet az izraeli parlament, 1953-as törvénye alapján adományozzák azoknak, akik az izraeli Legfelsőbb Bíróság igazolása alapján a saját szabadságukat, biztonságukat vagy életüket veszélyeztetve, bármiféle ellenszolgáltatás nélkül mentették az üldözötteket. Az ünneplő hallgatóság előtt, a díjak átadásával párhuzamosan, magyar színészek és művészek olvasták fel a megmentő családok lebilincselő történeteit.



„Ismét divattá vált a zsidókra és Izraelre mutogatni”

Az ünnepséget Aliza Bin-Noun, Izrael Állam nagykövetének beszéde nyitotta meg. A nagykövetasszony, már a ma estével beálló Pészah hangulatában emlékezett meg a zsidó nép második újjászületéséről, amit egykoron az egyiptomi rabszolgaság, majd pár évtizeddel ezelőtt a holokauszt borzalma előzött meg. Tegnap azokat az egyszerű magyar embereket méltatta, akik mindenféle behódolástól vagy kompromisszumtól mentesen, magukat és családjukat is feloldozni készen tagadták meg a zsidókkal való szembefordulást. Magyarország büszke lehet rájuk, Izrael pedig őket tartja a Világ Igazainak.

Aliza Bin-Noun kitért az antiszemitizmus ma is élő, valós fenyegetésére: „Amikor a zsidókat szóban vagy tettlegesen éri támadás bárhol a világon, ott a civil társadalom alapjai kerülnek veszélybe”. A nagykövet asszony arról is beszélt, hogy egy ország kormányának politikája ugyan nem lehet kritikától mentes, de a kettős mérce és az elvakult démonizálás könnyen válhat akár egy újabb népirtás forgatókönyvének első fejezetévé is. A Durban II. konferencia előzetes tárgyalásait szándékosan időzítették a zsidó ünnepre, az előkészítő munkálatokban a szervezők oroszlánszerepet juttattak annak az országnak is, amely korábban számtalanszor szólított már fel Izrael elpusztítására, a konferencia bizottsági tagjai között most Irán is ott ül.