A Santa Cruzban történt kommandós akció háttere, amiben két magyar és egy ír meghalt, nagy valószínűséggel nehezen lesz kibogozható. Ám azért megadhatók azok a paraméterek, amelyek alapján nagyvonalakban rekonstruálni lehet a történteket.

Ehhez először is ismerni kell Bolívia belpolitikai helyzetét, illetve Evo Morales elnök személyiségét. Bolívia keleti régiói jóval gazdagabbak, így többel járulnak hozzá a nemzeti össztermékhez, mint az elmaradottabb Andok-beli régiók. Az elmaradott területeken főleg azok őslakos indiánok élnek, akikhez etnikailag Morales elnök is tartozik.

Baloldali szálak

Morales erősen baloldali figura, szépen illeszkedik Fidel Castro és Hugo Chavez antikapitalista ideológiájába. Morales nyíltan hangoztatta, véget kell vetni a kapitalizmusnak, ezért államosításba is kezdett országában. A politikája annyira felbőszítette a gazdagabb (a spanyol hódítók és európai telepesek leszármazottaiból által lakott) Santa Cruz tartományt, hogy népszavazást szerveztek az elszakadásért. A többség elszakadáspárti volt, ám Morales alkotmányellenesnek nevezte a szavazást, így minden maradt a régiben.

A felszín alatt azonban tovább folyt a harc a kormánypárt és ellenzék közt. E a harcban vállaltak szerepet Eduardo Rózsa-Flores és társai. Nem véletlen, hogy a szabadságharcos és kiváló katonai kiképzésben részesült Rózsa is felbukkant a képben.

Rózsa bolíviai-magyar-horvát hármas állampolgárként közel állhatott a helyi ellenzéket irányító horvát származású vezetőkhöz. Santa Cruz polgármestere ugyanis Branko Marinkovics horvát származású politikus, de a térségben több horvát származású, a politikai és gazdasági életet meghatározó ellenzéki van jelen, akik még a felbomlott Jugoszláviából települtek át.

Egyenes út a frontvonalra

Rózsa szabadságba vetett mélységes hitét, és katonai múltját tekintve nem kell túl nyakatekert gondolatokat előbányásszunk ahhoz, hogy elhiggyük nemcsak nyalókát akart árulni a dél-amerikai országban. Kepes András riportjában Rózsa úgy fogalmazott, meg akarja védeni szülővárosát a fenyegetéstől. Ez az említett belpolitikai feszültségek miatt valós cél lehetett. Ám a védelem és a támadás két külön kategória. Mert az már egészen más tészta, ha az ország elnökét akarja valaki meggyilkolni.

Ha Rózsa és társai ilyen előkészületeket tettek, akkor az súlyos vád, és hatósági eljárást, majd ha bebizonyosodik, büntetést is érdemel. Ám nem állatok módjára való lemészárlást egy szállodai szobában éjszaka. Ez ugyanúgy a demokrácia elleni cselekedet, ahogy egy esetleges merényletre való felkészülés.

Vérük a kezéhez tapad

Morales elnök súlyos hibát vétett azzal, hogy így számolt le ellenfeleivel. Merthogy tagadhatatlan, az ő parancsa nélkül nem ölhették volna meg a három férfit, akik sajnos a bolíviai belpolitikai harcokban kiváló példastatuáló bábúk voltak. Velük úgy lehetett demonstrálni az elnök keménykezűségét, hogy bolíviai életekben nem esett kár, hiszen külföldiek voltak.

Azzal azonban Moralesnek is számolnia kellett, hogy azok az országok, akinek állampolgárait így kivégezték, fel fognak szólalni és vizsgálatot is követelnek majd az ügyben. Ráadásul a három országból kettő (Magyarország és Írország) az Európai Unió tagja, de Horvátország sincs messze ettől.

Tagadás

Mindhárom ország nemzetközi vizsgálatot kezdeményezett, amit Morales egyszerűen megtagadott. Az országát a legrosszabb kommunista diktátorokéhoz hasonlóan véresen, kemény kézzel vezető politikus ezzel lehet túl messzire ment. (Közben Santa Cruzt megszállta a bolíviai katonaság, így már a térségben van a teljes haderő 40 százaléka!)

Világos bizonyítékok nélkül (de még azzal együtt is) lemészárolni három külföldit senki sem engedhet meg magának, főleg úgy, hogy mindezek után nem hajlandó együttműködni a külföldi diplomatákkal. Sőt, Morales legújabban válaszlépéssel fenyegetőzött arra az esetre, ha más államok meg merik kérdőjelezni a nyomozást. Mi több még Kepes Andrást is perrel fenyegeti, mert nem hozta Bolívia tudomására Rózsa terveit.

Fejébe szállt a hatalom

Ez az ideges hozzáállás bizonyítja a legjobban, hogy vaj van Morales füle mögött, méghozzá nem is kevés. Most pedig Magyarországot, Írországot és Horvátországot fenyegeti – három valóban demokratikus jogállamot – hogy hagyják abba a kérdezősködést. Ezzel azonban csak saját magáról írja meg bizonyítványát, aminek a demokráciához annyi köze van, mint éjjel kifolyt vérnek a jogállamhoz: semmi.