Véres olaj ismét

A probléma hátterét, a kincs-átok szindrómát, az országban uralkodó gazdasági és vallási ellentéteket már megírtuk, így most csak egyetlen mondatba sűríteném össze: az olajkincs felfedezése óta Nigéria lakosságának nagy része szegényebb mint volt, lakókörnyezetük tönkrement, így különböző szervezetek alakultak, hogy az olajat erővel vegyék el, és az abból befolyó pénzt a népnek (vagyis maguknak) adják - mintegy 25%-al csökkentve az olajipari óriások, és az állam kitermelését. Az állam persze ezt nem hagyja annyiban és időről időre megpróbál felülkerekedni pár milícián, de a legnagyobbal - a MEND-el - sosem bírt. Most átfogó támadást indított ellenük.

Ez persze korántsem történt eredmények nélkül (hozzá kell tenni, hogy a hírek legfőképp a kormány és a MEND információiból jut el a közvéleményhez közleménynek formájában, és egyik sem szokott ferdítés nélküli ilyeneket kiadni). Az emberrablások, és az olajtartályok lecsapolása annyira mindennapos, hogy még a nigériai lapok sem foglalkoznak vele túlzottan kiemelten - valamint egy-egy összecsapás híre is befut 2-3 naponta, pár halottal. Az olajcégek próbálják mindezt tudomásul venni, és ezzel együtt létezve termelni hatalmas profitot - ami csak a nagyobb összecsapások alkalmával kerül veszélybe.



Totális háború

A JTF (a kormány lázadókkal foglalkozó elit csapta) szerdán két MEND bázist támadott meg - ami kihúzta az eddig kifejezetten nyugodt MEND biztosítékát. Elzártak egy olajtranzit által igen fontos útvonalat és 24 órás ultimátumot adtak az olajkitermelőknek, hogy kimenekítsék az országból a külföldieket, mert „totális háború” lesz. Eme határidőt aztán kitolták szombatig, de már pénteken komoly összecsapások kezdődtek, amibe a MEND oldalán más kormányellenes szervezetek is beszálltak - eltérítve két hajót, és annak 15 fős Fülöp-szigeteki legénységét.

Szombatra durvult a helyzet: a katonaság már bombázókat és naszályokat is bevetett, ám a rajtaütés során elviekben maximum két Fülöp-szigeteki túsz is életét vesztette (a MEND szerint kettő, független források szerint egy, a kormány szerint egy se). Elviekben a kormány lerombolta a MEND Camp 5 nevezetű híres bázisát, és kiszabadított több túszt, meg az egyik hajót is. A válasz erre vasárnap érkezett: felrobbant a Shell két olajvezetéke, igen komoly károkat okozva ezzel a vállalatnak.

A hadsereg továbbra is ostrom alatt tart számos lázadó bázist (a környező falvakban elő emberek menekülnek), ahonnan egyre érkeznek a kiszabadított túszok - céljuk a lázadók totális felszámolása. Azonban az emberi veszteségek is nőnek, és a szervezetek már szándékosan hoznak túszokat a háborús zónába, szimbolikus élő pajzsként használva őket. A MEND népirtást emleget, míg az olajgigászok pedig tűzszünetet sürgetnek, érezve, hogy a múlthoz hasonlóan most is nekik lesznek a legnagyobb anyagi veszteségeik.



Mi lehet a vége?

A háború sokak szerint teljesen értelmetlen. Ha az igen eltökéltnek tűnő hadseregnek sikerül is kiirtania minden lázadó bázist, akkor az átláthatatlan őserdő úgyis menedéket nyújt a túlélőknek - a látványos korrupció és a pénzek igazságtalan elosztása pedig garantálja, hogy az elvesztett embereket pótolni tudják az egyre nyomorultabb körülmények közt élő nép dühödt soraiból.

Az olajvállalatok pedig elég nagy hasznot szereznek - a meglévő kiépített piacon kívül - ahhoz, hogy fegyveres konfrontációk ellenére is maradjanak a térségben - amire az állam is rásegít néha pár kedvezményes lapáttal. Az igazságos eloszlás pedig az eddigi gyakorlat alapján csak álom, meg némi populista szólam marad, amivel halogatható még egy ideig a nép teljes lázadása.