Bajban van a Republic - mi lesz veled, Cipő?

Égi vadász (zene: Patai Tamás - szöveg: Tóth Zoltán)

A szív látható útjait
Körbesétálni mind
Volt erőm annyi még
Az éjszakán már nem vágok át
Csak a távolban várj

Még nem cseréltem csodát
Hóban alvó világ
Könnyező változást
Még nem olvaszt, csak onnan szeress
Csak a távolból nézz rám

Az égi vadász, ha rámtalált
Hova menekülnék innen át
Új szerelem, új halál
Ami kikerül nem fáj

Nézz messziről, mint a Hold
Gyenge fényeddel oldj
Tudjak úgy lenni már
Mint egy emlék, csak felhővirág
Mi a távolban száll

Várj, az égi vadász, ha rám talált
Hova menekülnék innen át
Új szerelem, új halál
Most hova meneküljek innen át...

Haiku /Mint hogyha nem volnánk/ (Tóth Zoltán)

Nesztelenül visz réten a csizmánk
Puha szőnyeg az út
Ezer apró élő táj
Arcom a fényből a szellemek írták
Az övét ugyanúgy
Aki régen távol már

Ne veszítsd el az angyalok álmát
Legyen úgy a világ
Mint hogyha nem volnánk
Visszatérnek az éjjel a bálnák
Levegőt vesz a táj
Mint hogyha nem volnánk
Minden élet után

Elfogy a jó körülöttem egészen
Ahogy elfogy az út
Hazatér és nem jön már
Durva világod a lét tenyerében
Szöget üt, szigorút
A varázs mind arrébb áll

Ne veszítsd el az angyalok álmát
Legyen úgy a világ
Mint hogyha nem volnánk
Visszatérnek az éjjel a bálnák
Levegőt vesz a táj
Mint hogyha nem volnánk

Végtelenül sajnálom, mert a kedves tollforgató azt gondolja, hogy az embereket már csak a másokon való sajnálkozás teszi boldoggá......NAGY TÉVEDÉS!!!! Az, hogy picikét - az érdemei elismerése mellett - azért csak tapossuk bele a földbe, nagyon gusztustalan számomra. Mit tud róla, ismeri, érzi a szívdobbanását, a szeretetét, a ragaszkodását, az élni akarását, az emberségét???? Valószínűleg nem, máskülönben nem lenne ennyire cinikus. "Túl nagy a káosz a világvégén, süllyedünk a semmibe, elszakadt a belső fénykép, nincsen bennünk semmi részvét.Most kellene imádkozni, biztos nem fájna ennyire, a kevesebből tán több lenne, és maradna kegyelemre......" Ugye van még mit tanulni?

... és ha már Cipő és a Republic került szóba, sokkal inkább hírértékű lenne megemlíteni a három hete megjelent albumukat, melyet Balázsovits Editnek írtak. A HírExtra tisztelt újságírói (és olvasói) számára röviden elmondanám, hogy most is, mint mindig, gyönyörűen kidolgozott, fogós dallamokkal, régi és egészen új, kísérletezős hangzásokkal teli zenei kincseket kaptunk, amelyek - főleg fejhallgatóval való - hallgatása különleges élményt nyújt mindenkinek. Edit hangja, hanglejtése mindenkor igazodik az adott témához, hasonlóképpen, mint ahogy egy zenész a hangszeres játékával különböző érzelmeket, hangulatokat közvetít, kezdve az elgondolkodtatóbb, lírikusabb hangvételű daloktól a könnyedebb, játékosabb témákon keresztül a vadabb, energikusabb nótákig, mindenhol magabiztosan cseng. A gyönyörű dallamok, szépen kidolgozott hangszeres megoldások mellett a dalszövegek képviselnek számomra kiemelkedő értéket, főleg Zoli versnek is beillő sorai tettek nagy hatást rám, ahol a csodálatosan megfogalmazott, leírt, kimondott költői képek bepillantást nyújtanak érzékeny lelkébe, belső világába...

Mi az, hogy Cipő kissé szétcsúszott mostanság? Miért kell a rohadt firkászoknak ilyen gusztustalanul tálalni az esetet? Bárkivel történhet véletlen baleset, kéztörés, és az is a saját problémája, ha elhanyagolja, kezeletlenül hagyja a tüdőgyulladását. Mi köze van a médiának ehhez, miért kell felfújni az esetet?