Korábban úgy vélték, hogy a legősibb borkészítők a Zagrosz-hegységben (Irán) éltek Kr.e. 3500-3100 környékén.

A cserépedényt még 2004-ben találták, ám csak most, öt évvel később végezték el a benne lévő beszáradt üledék vegyelemzését. A vizsgálatok során az üledéket gáz- és folyadékkromatográfiának, infravörös spektrometriának, valamint izotópos elemzésnek vetették alá.

Mint kiderült, az edényben galagonyából és/vagy vadszőlőből készült erjesztett italt tartottak. Az őskori recepturához a méz is hozzátartozott, legalábbis erről tanúskodik a nyomokban fellelt méhviasz - olvasható a http://wines-info.com hírportálon.

A tudósok feltételezése szerint a 9000 éves borkészítési technológiát a későbbiekben is alkalmazták Kína területén, ilyen módszerrel gyártották a Sang (Shang) és a Nyugati Csou (Zhou) dinasztia korában előállított borokat. A 3000 éves, mindmáig folyékony borra lepecsételt bronztartályokban bukkantak. Vegyelemzés során kiderült, hogy rizsből vagy kölesből készült, füvekkel, virágokkal és esetleg gyantával fűszerezték.