Közel negyven évvel az után, hogy Franciaország túl van az első sikeres nukleáris tesztjein, most arra is készen állni látszik, hogy végre kárpótolja azokat, akik a nemzet biztonságának érdekében tanúsított - csak megatonnákban mérhető – igyekezetből, egy kicsivel nagyobb dózist kaptak az egészségesnél. Most hogy a kísérletek katonai és tudományos személyzete rég halott, vagy haldoklik, az általuk vagy leszármazottaik által benyújtott évtizedes számlahegyek riadt molyokként kezdenek kirajzani az állam irattárak poros kartotékaiból. Olyan is van, aki soha meg sem próbálta az egészségi állapotával kapcsolatos kínos kérdéseket feszegetni. Természetesen nem Godzilláról, hanem azokról van szó, akik mondjuk az Isten háta mögötti csendes-óceáni szigetek helyi lakosságának számítottak egykoron, majd a franciák, angolok, amerikaiak pazar katonai hűhóját követő évtizedekben, egyszer csak gyenge kardiovaszkuláris panaszokkal, vagy már kifejlett rákkal keresték fel a törzsi gyógyítót.

˝Kékpatkány˝

Az ’50-es évek végére Franciaország elrettentő nukleáris arzenálra tett szert, melyre az akkori elnökön, Cherles de Gaulle-on kívül talán senki más nem lehetett büszkébb. 1960. február 13-ának reggelén, a francia hadsereg több ezer koponyát számláló különleges személyzete patkány lesre vonult ki az Szahara egy Algériára eső eldugott kis sarkába. A ˝Gerboise Bleue˝, vagy kékpatkány, a franciák első komolyabb erejű atmoszferikus robbantása volt, a töltet csaknem négyszer akkora pusztításra lett tervezve, mint az, amivel most Észak-Korea kacérkodik, vagy az, amelyet egykor Hirosimára dobtak.

A kísérlet kivitelezési problémáiból fakadóan jó eséllyel, mind a személyzet, mind a helyi lakosság halálos sugárdózist kapott, melynek sok esetben csak évtizedekkel később lettek látható egészségügyi következményei. Az áldozatok testét a 18 féle rákos megbetegedés közül egy különösen agresszív fajta borította el, mely az ENSZ megállapításának értelmében, egyértelműen a nukleáris balesetek specifikus következménye. A szaharai programmal kapcsolatos titoktarás, és a sugárfertőzés okának megállapítását környező tudományos problémák miatt eddig egyetlen kékpatkány túlélő keresete sem ért célba.

„A kísérlet tiszta volt!”

Az amerikai hadsereg atmoszférikus robbantásainak kárvallott veteránjai és civilei, már a Marshall-szigeteki kísérleteket követő első évtizedekben kompenzációért folyamodhattak, melyet az áldozat igényétől függően vagy egy összegben, vagy az egészségügyi ellátás költségeinek fedezéseként, havonta folyósítanak. Az orosz kompenzációs javaslatot 2004-ben engedték át, melynek keretében az áldozatok betegellátása ingyenes, ezen felül havonta egy kis összeget folyósítanak a szemipalatinszki szovjet tesztek egykori szemtanúinak. A kínai kormány kártérítési programja titkosított. Bár a kísérletekkel kapcsolatos közbeszédtől óvakodnak, a feltételezések szerint a különleges személyzet ismeretlen természetű kompenzációban részesül.

Franciaország korábban Nagy-Britanniával vállvetve utasította el az atomkísérleteihez köthető megbetegedésekben és halálesetekben feltételezett felelősségét. Nagy-Britannia több esetben azzal visszakozott, hogy amíg a beteg vagy a leszármazott nem tudja bizonyítani, hogy a baj egyértelműen az egykori tesztekhez köthető, egyetlen penny-t sem fog fizetni senkinek. A közel ezer veterán ügyét képviselő vezető ügyésznek, Jean-Paul Teissoniere-nek a francia kormány is évekig azt hajtogatta: „Más országéval ellentétben, a francia kísérletek ˝tiszták˝ voltak és semmilyen következménnyel nem jártak sem a lakosság, sem a személyzet egészségi állapotára nézve”.

Kolosszális hazudozás 40 éven keresztül

A francia kormány most az amerikai intézkedések példáján, minden olyan érintettnek pénzt ajánl fel, akik az 1996-ig folytatódó atomkísérletek helyszínein jelen voltak, és az ENSZ által megállapított specifikus betegségben szenvednek. A programmal kapcsolatban a francia Védelmi Miniszter, Herve Morin egy hónapja úgy nyilatkozott, hogy az intézkedésre eddig azért nem kerülhetett sor, mert az korábban úgy hatott volna, mint egy „léggömbbe szúrt tű”. „Ez annak a kolosszális erőfeszítésnek a kockáztatása lett volna, melynek keretében Franciaország saját magának tudott nukleáris fegyvert előállítani, hogy ezzel is megőrizhesse szuverenitását” – Mondta Morin. A francia vezetők az évvégéig egy 10 millió eurós alap felállításáról fognak megegyezni az atomveteránok javára, melyet a Védelmi Minisztérium többmilliárd eurós éves költségvetéséből fognak elkülöníteni. Negyven év francia tesztjeiben körülbelül 150 ezer személy érintett világszerte…