A minap az RTL Klub Reggeli című adásában a botoxkezelésről beszélgetett Peller Mariann és egy doktornő. Ekkor a szőke műsorvezető egészen kedvet kapott a ránctalanításhoz, természetesen azért nem most azonnal venné igénybe a kezelést. Erről faggatta a HírExtra Peller Mariannt, aki nemcsak a botoxról mesélt, hanem azt is megtudhatjuk, hogy úgy általában a plasztikai sebészetről mit is gondol, vagy, hogy mennyire tartja magát hiúnak.

Az egyik Reggeli adásában azt nyilatkoztad, hogy te nyugodt szívvel kipróbálnád a botox kezelést. Ennyire nyilvánvaló a számodra, hogy akár tíz-húsz év múlva igénybe vennéd ezt a fajta ránctalanítást? Ennyire tartasz az öregedéstől?

Nem, egyáltalán nem tartok az öregedéstől, de azt gondolom, hogy ha van egy-két olyan eszköz, ami nem káros, és nem teszi művé az arcot, akkor elképzelhető, hogy húsz év múlva kipróbálom, ha esetleg annyira ráncosodik majd az arcom. Egyelőre nem zárkózom el a témától, bár nem is gondolkozom rajta, szerintem még felesleges.

Nem érzed úgy, hogy ez egyfajta hiúság?

Dehogynem, de ki az, aki nem hiú? Ha őszinték vagyunk, férfiakra, nőkre egyaránt jellemző. A doktornő is azt mondta, aki a Reggeliben ott ült velünk szemben, hogy 50 százalékban a nők, de 50 százalékban a férfiak jelentkeznek náluk ránctalanításra. Nagyon durva, nem gondoltam volna, hogy a pasik is ennyire hiúak. Én mondjuk vállalom, de szerintem a legtöbb ember azért hiú, hiszen mindenki szeretne jól kinézni.

Úgy általában mit gondolsz a plasztikai sebészetről?

Azt gondolom, hogy nagyon jó, hogy van, mert sokaknak igenis szükségük van rá. Egy csomó mindenben tud segíteni. Képes az önértékelést helyreállítani, esetleg komolyabb betegségekből is segít felépülni, gondoljunk csak a mellrákra. Nagyon áldásos, hogy ebben tud segíteni, de gondolhatunk akár a zsírleszívásra is, amikor bizony extrém méretektől kell megszabadulnia az embernek. Ha valaki a műtét mellett dönt, nem ítélem el. Én magamat azért nem plasztikáznám agyon, jól elvagyok ezzel a küllemmel. Zsírleszívást sem szeretnék bevállalni, nem mintha nem lenne rá itt-ott szükség, de inkább ezt kihagynám, és tornával, valamint egészséges étkezéssel formálom az alakom.

Ezzel a legtöbben úgysem értenek egyet, hiszen neked nem lenne rá szükséged. De akkor ezt te is így látod, s nem vállalnál be semmilyen szépészeti műtétet, hanem megmaradnál úgymond az egyszerű ránctalanításnál.

Nem szívesen, bár például nem tudom, hogy majd milyen lesz a testem egy szülés után. Ki tudja, hogy majd akkor hogyan fogok kinézni? Most úgy gondolom, hogy ha úgy adódik, egy mellkorrekciót bevállalnék. Ezért nem zárkózom el tökéletesen ettől a témától, nem is tartom rossz dolognak, csak jelenleg nem érzem a szükségét. A botox is majd ki tudja: lehet, hogy igen, de lehet, hogy nem.

Rengeteg olyan híres ember van, akik már túlzásba vitték a botox kezelést, vagy a plasztikai sebész felkeresését. Nem mindenki tudja, hogy hol a határ, mert, ha egyszer elkezdték, nem tudják abbahagyni. Te nem félsz attól, hogy esetleg túlzásba esel, s majd idővel te sem fogsz tudni mosolyogni?

Igen-igen, legjobb példa erre talán Sylvester Stallone anyja, elképesztő, hogy mennyire ijesztő. De úgyis az számít, ami a szemből sugárzik, ez most lehet, hogy közhelynek tűnik, de én tényleg így gondolom. Itt-ott majd lehet, hogy azért én is kipróbálok valamit, nem is biztos, hogy feltétlenül a botoxot választanám. Létezik ugye a kémiai hámlasztás, ami a bőr felső rétegeit leszedi, így a ráncok elsimulnak, eltűnnek. Nem tudom, hogy melyik a kíméletesebb, de ha sok-sok év múlva mégis valamelyikhez nyúlnék, az biztos, hogy a legbarátságosabb módszer lenne. De ismétlem: ezen jelenleg tényleg nem gondolkodom.

Akkor jöjjön egy csajos kérdés: mennyire foglalkozol sokat a külsőddel egy nap?

Ha a reggeli készülődés ennek számít, meg ha az esti zuhanyozás, meg testápolás, akkor mondjuk úgy egy, másfél órát foglalkozom magammal. De ebben minden benne van: smink, frizura, ruha.

Akkor ez nem is annyira sok…

Szerintem abszolút nem. Ha több időt töltenék a tükör előtt, akkor nem jutna időm az igazán fontos dolgokra.

És mit gondolsz arról, hogy ha egy férfi foglalkozik olyan sokat, már-már túl sokat önmagával?

Az jó, ha egy férfi igényes. A metroszexualitás mostanában megint nagyon központba került. Még az sem baj, ha egy férfi sokat foglalkozik magával, de ha többet, mint én az elgondolkodtató. Az már annyira nem szimpi nekem, s nem is tolerálható. Ha már egy férfi több időt tölt a fürdőszobában nálam, az már csak azért is zavar, mert akkor meg én nem tudok időben elkészülni.