Egy Nógrád megyei településen épülő lakópark egészen megdöbbentő reklámszöveggel hirdeti magát. A következőt írják:

„Nézsa egy csendes és békés település, Pest és Nógrád megye határán. Rendkívül egyszerű és gyors megközelíthetőségű. (…) Tiszta, ipari tevékenységektől, légszennyeződéstől mentes levegő jellemzi a környéket. Lakosainak száma 1.200 fő körüli (100 százaléka magyar származású). A lakosok nagy része római katolikus vallású, szorgalmas ember.”

Ugye világos a helyzet? Száz százaléka magyar származású. Vajon mire gondolhattak itt a lakópark hirdetői? Esetleg arra, hogy nincsen egy fia szlovák, német, vagy szász a faluban? Ez kevéssé hihető. Könnyen élhetünk a gyanúperrel, hogy ez a jelentőségteljes mondat bizony a cigány származásúakra utal. Magyarán szólva ezzel azt mondják: nincs cigány a faluban.



Ide jutottunk

Hát kérem, itt tartunk 2009-ben, az Európa szívében, boldog uniós tagként. Bármennyire is megdöbbentő ez a fajta diszkrimináció, valljuk be érthető a lakópark tulajdonosának célja. Ne legyünk szemellenzősek és mondjuk ki: ahol kisebb-nagyobb roma kisebbség él, ott a lakások, házak árai kevesebbet érnek. Mivel az említett mondatot leírták, világos, hogy így többért adhatók el a lakópark otthonai.

Sokan éppen ezért azzal érvelnek majd, hogy nincs ezzel gond, hiszen ez meghatározza a lakás értékét, tehát le kell írni. Ám ez nem jó megközelítés. A nyílt diszkrimináció ugyanis olyan érzetet kelt a többségi társadalomban, mintha ez a hozzáállás teljesen elfogadott, akár támogatott is volna.

Tény, hogy a szomszédok személye fontos. Ha valaki vásárolt már lakást, találkozhatott már olyan helyzettel, mikor a házban lakó, vagy maga az ingatlanügynök szinte azonnal közli, laknak-e romák a házban: cinkos összekacsintással elmondják, a ház teljes etnikai térképét. De ne legyünk a sztereotípiák rabjai: számtalanszor hozzáteszik, nincsen velük semmi gond. Ahogy azt is közlik, hogy ez a néni itt a szomszédban teljesen süket, az meg folyton a virágait bújja. Ezek az információk hozzátartoznak a lakásvásárláshoz. No, de nem nyíltan.



Ne táblázzunk!

Ha a „romamentességgel” kilép egy hirdető a nyilvánosság elé, azzal átlép egy olyan határt, amit nem lenne szabad. Mert ettől már csak egy tyúklépésre van az, hogy megjelenik a tábla a falu szélén: „Cigány mentes település”

Az egész történetnek ezért nagyon keserű íze van. De még inkább ízléstelen. Elfogadottá tenni a cigánygyűlöletet nem lehet egyetlen normálisan gondolkodó embernek sem a célja. Van éppen elég gond „roma-fronton”, nem kellene még jobban tetőzni. Olyan irányba mutató folyamatokat indíthat el ez a fajta gondolkodásmód (és annak eltűrése is!), hogy a végén kettészakad az ország, és lesznek száz százalékos roma települések, meg száz százalékosan magyarok. Aztán meg a kettő közé határt lehet húzni, és máris két államra szakadtunk. Ennek nincs jövője. Együtt kell élni.

A nézsai ügynek van azért annyi pikantériája, hogy a községben szlovák nemzetiségi önkormányzat kívánt alakulni. Igaz, hogy ehhez öt jelölt kellett volna és csak négy volt (egyikük visszalépése miatt), ám jelzi, laknak azért ott más nemzetiségűek is. Azaz mégsem annyira száz százalék az a száz százalék.