Kocsis István szeret cáfolni. Mostanában például azt, hogy ő bizony nem tudott a HR igazgató százmilliós végkielégítéséről. Ezzel kapcsolatban nyilatkozott is a 168 órának, majd mikor a HírExtra nyilvánosságra hozta azt a teljességi igazolást, amit a BKV vezetősége (Kocsis aláírásával) írt a Deloitte könyvvizsgáló cégnek, szintén elhatárolódott az ügytől.

Mint írják: „Dr. Kocsis István, a BKV vezérigazgatója ismételten megerősíti, hogy valótlan az az állítás, mely szerint tudomása volt dr. Szalainé dr. Szilágyi Eleonóra volt humánpolitikai igazgató csaknem százmillió forintos végkielégítési ügyéről. A 2009-ben, tehát egy évvel a kifizetés után készült teljességi nyilatkozat nem más, mint egy mérlegzárási technikai eszköz, amelyben a 100 millió forintról egyetlen szó sincs. A 100 millió forintot 2008. márciusban fizette ki a BKV Zrt., 5 hónappal Dr. Kocsis István vezérigazgató érkezése előtt. A szeptemberi vezérigazgatói munkaköri átadás-átvételi dokumentum nem tartalmazta ezt az információt, és a menedzsment erről nem tájékoztatta a vezérigazgatót. Amikor az ügy kirobbant, a vezérigazgató azonnal vizsgálatot indított.

A helyzet azonban az, hogy a már bemutatott levélen kívül létezik egy másik dokumentum is, mely új fénybe helyezi az ügyet. A Deloitte 2009. május 8-án címezte azt a vezetői levelet, melyben röviden kifejtik észrevételeiket és javaslataikat néhány konkrét ügyben. Ezek közt van a HR igazgató horribilis végkielégítése is.

Benne volt a pakliban

A könyvvizsgáló észrevételében megjegyzi, hogy a HR igazgató számára kifizetett végkielégítés egy olyan munkavállalónak történt meg, aki 2008. december 31-én aktív állományban volt. Következményként leírja, hogy „fennáll a kockázata annak, hogy a végkielégítések nem a jogszabályoknak megfelelően, illetve a belső szabályzatoknak megfelelően kerülnek kifizetésre, illetve a belső kontrollok nem működnek megfelelően.”

Ezek után javasolják a vezetőségnek, hogy a BKV vizsgálja felül, hogy a végkielégítés kifizetése megfelel-e a hatályos jogszabályoknak, a munkavállaló munkaszerződésének és a Társaság belső szabályzatának. Valamint azt is javasolják, hogy a tervezett nagyarányú elbocsátások miatt a cég vizsgálja felül, hogy a belső kontrollokat érdemes-e megerősíteni.

A Deloitte tehát nem mondja ki, hogy jogszabályba ütközött a dolog – hiszen nem is tehet ilyet –, ám arra határozottan felhívja a figyelmet (május 8-án!), hogy szerintük „fennáll a veszélye” mindennek. Ezért szükséges egy belső vizsgálat.

A válasz

A vezetőség a következő választ adta mindenre: „megítélésünk szerint a Társaságunk a hatályos jogszabályoknak megfelelően fizette ki a végkielégítést. A javaslatot elfogadjuk, mely szerint szükséges a belső kontrollok megerősítése.”

Azaz hiába hívta fel a vezetőség figyelmét a könyvvizsgáló, hogy folytasson le vizsgálatot, mert itt bizony törvénysértés is lehet, a vezetők (ebbe természetszerűleg beleértendő a vezérigazgató) azt a választ adta: megítélésük szerint rendben volt a dolog. Megítélésük szerint! Azaz nem a „vizsgálat szerint”, hanem a megítélésük szerint!

Itt vagy az történt, hogy nem vették a fáradtságot arra, hogy megnézzék, mi a fenéről beszél a nemzetközileg is elismert könyvvizsgáló cég, avagy pontosan tudták, és direkt nem tették. Az első verzió hatalmas szakmai hiba, a második pedig bűn. Ám bármelyikről is van szó, a vezetőség tisztában volt az üggyel.

Ugyan valóban nincs leírva a százmilliós összeg, de ettől függetlenül maga az ügy ott hevert Kocsis úr asztalán, és megoldásra várt. Méghozzá egy belső vizsgálatra.

Mi a kirobbanás?

Mikor tehát Kocsis István azt mondja, hogy azonnal vizsgálatot indított, amint kirobbant az ügy, ez nem igaz. Jobban mondva kizárólag abban az értelemben, ha az „ügy kirobbanását” a vezérigazgató a sajtóban való megjelenéshez köti.

Egy szó mint száz, nagyon úgy néz ki a dolog, hogy Kocsis István tudott a végkielégítésről, mivel a könyvvizsgáló ezt a problémát jelezte neki. Ám ennek ellenére nem indított vizsgálatot egészen addig, amíg a sajtó nem fogott szagot.

A nyilvánosság nyomására természetesen elindította a belső vizsgálatot. Ennek végül éppen az lett az eredménye, amit a könyvvizsgáló már május elején jelzett. Mindezek nyomán Kocsis kénytelen volt feljelentés tenni „nagy kárt okozó bűncselekmények megvalósulásának gyanúja miatt”. A gond csak az, hogy tette ezt augusztus 10-én.

Ezek után nem meglepő, hogy már az MSZP is Kocsis leváltását kezdeményezi.