Nap mint nap jelenik meg új fejlemény azzal kapcsolatban, mit együnk és mit ne, mit igyunk és mit ne, mennyit mozogjunk, hogyan vegyünk levegőt, hogyan feküdjünk, hogyan keljünk. Honnan szűrjük le az igazságot? Egyesek vérben forgó szemmel állítják, hogy márpedig mozogni muszáj, mások azt bizonyítják, hogy a túlzásba vitt mozgás káros. Sportolók halnak meg, mert túlterhelik a szívüket, átlagemberek halnak meg időskor előtt, mert nem fektettek hangsúlyt az egészséges életmódra, nem tálplálkoztak helyesen és nem mozgatták meg soha ízületeiket.

Pro és kontra

Nincs itt semmiféle pro és kontra. Mint a jó szofisták, mindenről el lehet hitetni az emberrel, hogy hú de jó, vagy nagyon rossz. Az egészség kérdéséből ipar lett. Iparszerűen gyártják a híreket az egészséges és egészségtelen életről. Ez most olyan trendi lett. A nép meg falja, és evickél egyik hajóból a másikba. Aki komolyan gondolná az egészséget, az is belebetegszik, mert egyszer azt hallja, hogy igyon gyógyteát, mert az roppant egészséges, másnap meg azt, hogy madárszar van a filterbe keverve.

Mozogjunk, mert akkor nem lesz magas a koleszterinszintünk, és az éltető oxigén úgy áramlik majd a testünkben, mint a részecskegyorsítóban a protonok. Ja, csak az is leáll majd, mint az LHC, aztán lehet gondolkodni, hogy mikor indulhat el újra. Legalábbis a profi sportolók gyakori halálozása, szívelégtelensége ezt mutatja. Semmi előjel, egyszer csak összeesnek és vége.

Véresen komoly kutatások

Személy szerint van egy olyan érzésem, hogy sokaknak túl sok szabadidejük van és hasraütésszerűen kiválasztanak ételeket, adalékanyagokat, vagy egyszerűen csak testmozgás-formákat, és ha törik-szakad bebizonyítják róluk, hogy azok bizony nagyon károsak a szervezetre. Ezt a témát is feldolgozhatná a Monthy Phyton társulat.

Nemrég volt szerencsém új információkat nyerni korpásodás elleni samponok ilyetén vizsgálatáról. Hát, kikerekedett a szemem rendesen! A nagy sampongyártó cégek termékei bizony mind károsak. Formaldehidet tartalmaznak.

Namost képzeljük el: hetente kétszer, háromszor, négyszer, vagy hétszer hajat mosunk, hogy a kellemetlen tünetektől megszabaduljunk, és egyszer csak hopp, beüt a krach; tüdőrákosak leszünk. Nem poliposak, vagy tintahalasak; rákosak! Soha nem dohányoztunk, nem dolgoztunk bányában és karosszériát sem festettünk. De a betegségre mégis van ok: a sampon. Konklúzió: ne moss hajat. Vagy maximum tusfürdővel. De inkább azzal se, mert ha akarsz, találsz olyan hírt, miszerint mérgező anyagok vannak benne.

A hírnek szerencsére van pozitív oldala is. Egy hajtisztító tökéletesen megfelelt a tesztnek. Bioboltban kapható, 2,5 deciliterje 1700 forint. Üdv a klubban!

De hát akkor most mi van?

Az elméleteket, kutatásokat sutba lehet dobni. Példák tárháza áll rendelkezésre arról, hogy egyesek egészségtelen életmódjuk ellenére rendkívül sokáig éltek, mások egészségesen akartak élni, mégis megbetegedtek.

A sokak által legjobbnak tartott államférfi, Winston Churcill 90 évet élt, annak ellenére, hogy notórikus szivaros és whiskeys volt. Nem egyszer elmondta, hogy a hosszú élet titka az, hogy ne mozogjunk. Mégis mi tartotta életben? Az élethez való hozzáállása, jelleme, humora és akarata lehet az, mely kompenzálta az egyéni tényezőket.

Ellenpéldákból is van elég: gondoljunk Kolonicsra, Ocskayra vagy Fehér Miklósra.

Szerintem

A helyes életmódot nem lehet csupán információk alapján elsajátítani. Meg kell ismerni magunkat, és ehhez mérten kell élni. Mindenesetre Horatius jelmondata, az „Aurea mediocritas” (arany középút) olyan bölcsesség, melyre ma is ellenérvek nélkül támaszkodhatunk. Ha a földi és emberi javakból mértékkel fogyasztunk, hosszabb, szebb élet elé nézhetünk. Vagy nem.