8:30: Kezdetét veszi az állami rendezvénysorozat

Úgy fest, a főváros lakossága tanult az elmúlt évek biztonságtechnikai gyakorlatából, és jó messziről elkerülte a nemzeti, illetve állami ünnepekkor megszokott Kossuth téri zászlófelvonást. A katonai tiszteletadással és a legfőbb közjogi méltóságok részvételével zajló eseményen jó, ha 50-100 érdeklődő megjelent, a többiek vagy a rendvédelmi szervek, vagy a meghívott hazai és külföldi protokollvendégek, esetleg a sajtó munkatársai közül kerültek ki. (Megjegyzendő, utóbb felsoroltak nagyobb számban képviseltették magukat, mint a jórészt külföldi turistákból áll nézelődők.)

Pedig idén az elmúlt évek során szinte már a Kossuth tér szimbólumává lett rendőrkordonokat szelíd, jelképes kötélkerítés váltotta fel. Olyanok, amelyek például múzeumokban használatosak. Olyanok, amelyeken egy szerényebb lábrugókkal rendelkező járókelő is különösebb megerőltetés nélkül átszökellhet. Más kérdés, hogy a zsinórok mögött szinte méterenként posztoló közegek alighanem azonnal lecsapnának a renitensekre. Reggeli ábrázatukat elnézve e felől kétség sem merülhet fel az emberben.



„Hát, azt nem tudom” – mondja mosollyal az arcán az egyik biztos arra a kérdésre, vajon hányan ügyelnek, hogy az államalapítás ünnepének nyitóakkordja az esemény rangjához méltó módon bonyolódjon. „Ez különben is államtitoknak minősül” – teszi hozzá. Jó lesz továbbállni…

Érdeklődés hiányában a rendőrök feladata inkább az augusztusi reggelt a környéken töltők útbaigazításra korlátozódik. S ha már korlátok: ki tudja miért, idén egyetlen „Gyurcsány takarodj!” sem hangzott el a zászlófelvonás alatt (jó, tudjuk, már nem ő a miniszterelnök, de az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a „Fecót Fikázók Felekezetét” mindez kevéssé hozza zavarba.) Úgy tűnik, a tüntetőbrigádok is vakációzni mentek. Végül is, nem árt rápihenni az őszre…

Az jól ismert eseménysor (Rákóczi induló, a díszszázad bevonulása, rövid katonai tiszteletadás, államfői hozzájárulás a zászlófelvonáshoz, a lobogó felsrófolása a Himnusz dallamára) tehát váratlanul ünnepélyes közegben zajlott, kár, hogy a rendezők elfelejtették értesíteni az igen tisztelt nagyérdeműt, hogy ezúttal akár látó- és hallótávolságból követheti az eseményeket.



10:00: Tisztavatás a Hősök terén, haditechnikai bemutatóval és légiparádéval fűszerezve

Jóval nagyobb érdeklődés fogadta a Hősök terére tervezett katonai bemutatókkal, tisztavatással, államfői és hadügyminiszteri beszédekkel tarkított programot. Ez délelőtt 10 órakor vette kezdetét. Néhány ezer ember (köztük feltűnően sok gyerek és a megboldogult Néphadsereg kötelékébe tartozó veterán) biztosan figyelte, ahogy tíz előtt nem sokkal a Magyar Honvédség díszegységei (soraikban az idén a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi egyetemen végzett 48 hadnaggyal) birtokukba vették a tér középső részét. Érdekes, hogy a tavalyi hasonló rendezvénnyel szemben idén ezen a helyszínen sem fémkordonok, csupán a már bemutatott, szolid fonalkerítés választotta el a közönséget az attrakcióktól.

„Jó napot honvédek!” – szólt a moderátor üdvözlése tíz óra után néhány perccel. „Erőt, egészséget!” – jött a felvonuló katonák replikája. Természetesen a tűző napon álló tömeg sem maradt köszöntés nélkül. Olyannyira nem, hogy néhány perccel (és a történelmi zászlók felvonultatásával) később már maga a köztársasági elnök intézett szónoklatot hozzá.

Sólyom László Szent István királyunk máig érvényes üzenetéből kiindulva az országot érintő aktuális problémákat hozta szóba. A magyarság általános közérzetét illetően világossá tette, hogy a magyar állam és a magyarság határai sosem estek egybe. „A magyarság egy része pedig – nem egyszer a nagyobbik hányada – a magyar állam határain kívül élt” – üzente egyértelműen a Trianoni revíziót sűrgetőknek. Az államfő szerint az államhatárok változása a magyar nemzet egységét sosem törte meg. Sólyom szerencsésnek nevezett bennünket, amiért István óta mindig létezett saját államunk.



Az államfő nem habozott egészen konkrét aktuálpolitikai kérdéseket is beemelni mondandójába. A szeptember elsejétől érvényes szlovák államnyelvtörvényről például azt mondta, hogy közös erővel kell fellépnünk ellene, csakúgy, mint a magyar iskolákat ellehetetlenítő ukrán politika, vagy az erdélyi magyar tisztviselők elbocsátásával ellen.

Sólyom László a válságot, illetve a cigányságot ért gyilkosságokat sem hagyta szó nélkül. Előbbiről azt mondta, akkor van értelme az erőfeszítéseinknek, ha a krízis levonulta után más értékek mentén szervezzük meg életünket, utóbbival kapcsolatban pedig világossá tette: a magyarországi cigányság befogadásához mindkét félen erőfeszítéseket kell tenni. Az államfő általános szemléletváltást szorgalmaz mind a magyarságtudatot, mind pedig a fejlődés irányait tekintve.

Sólyom László ünnepi beszéde után az avatásra különösebb izgalom nélkül váró tisztek eskütétele, valamint Szekeres Imre honvédelmi miniszter a magyar honvédséget méltató beszéde következett. Ezután a közönség megcsodálhatta, ahogy a Magyar Honvédség repülő alkalmatosságai elcikáznak a Hősök tere felett, majd térkiürítés és díszmenet következett, az eseményeket pedig a történelmi zászlók levonultatása, illetve zenés őrségváltás zárta.