Szabadulni a (fő)városból?

Valamikor a kilencvenes évek második felében kezdett státusszimbólummá válni a tehetősebb családok kiköltözése a főváros agglomerációjába. A sztenderdmagyarázat egyszerűen hangzott: a peremterületek falusias jellege minőségibb, egészségesebb életmódot kölcsönöz. A népvándorlási láz természetesen mára sem szűnt meg teljesen, mindenesetre mintha alábbhagyni látszana.

Ebben szerepe lehet az agglomerációs települések irányából a fővárosba reggelente kígyózó kilométeres kocsisoroknak (lásd Szentendrei utat északon, vagy II. Rákóczi Ferenc utat délen), a kulturális infrastruktúra szerény fejlettségének (hagyományos-, illetve mozgóképszínház például elvétve sem található a főváros környéki kistelepüléseken) és esetleg még egy „apróságnak”: az egészségügyi ellátórendszerhez vagy épp az egészséges életmódhoz ma már elengedhetetlen reformkonyha hozzávalóihoz való hozzáférés nehézségeinek.

Nem árt a környezetismeret

Lehet, hogy nem minden a tiszta, zajmentes otthon? Lehet, hogy a bűzös városban kedvezőbbek az egészségügyi kilátásaink? A lakókörnyezet és az egészségügyi lehetőségek közötti összefüggésekről Vitrai Józsefet kérdeztük, aki az EgészségMonitor Kutató és Tanácsadó Közhasznú Kft. ügyvezetőjeként tavaly ősszel tett közzé egy, az egészségegyenlőtlenségek magyarországi helyzetét feltáró részletes tanulmányt.

Arra a kérdésre, hogy lakóhelyünk mennyiben határozza meg egészségi állapotunkat, az évtizedes tapasztalatokkal rendelkező egészségügyi kutató azt válaszolja, úgy szokás ezt a kérdést vizsgálni, hogy számításba vesszük az egészség egyéni összetevőit (például a genetikai adottságokat – a szerk.) és a környezeti tényezőket. A környezeti faktorok is nagyon sokfélék lehetnek. Ezek között vannak olyanok, amelyek kevésbé relevánsak az egészségi állapotot tekintve, ilyen például a kultúrához való hozzáférés lehetősége egy adott lakóhelyen. Mások, mint például az egészséges élelmiszerekhez való hozzájutás lehetősége már sokkal szorosabban befolyásolják egy-egy ember egészségét. Összességében, ha úgy szól a kérdés, hogy mennyit számít a környezet, akkor nagyjából kilencven százalékra becsülhető a jelentősége – mondja Vitrai. Ebbe azonban az egészen tág értelemben vett környezeti hatások is beletartoznak, például, hogy valaki Európába születik-e vagy Ázsiába – teszi hozzá.

A környezet a döntő

Vitrai József szerint nyugodtan ki lehet mondani, hogy döntően a környezeti tényezők határozzák meg egészségügyi kilátásainkat. Főleg, hogy mostanában már úgy szokás fogalmazni, hogy a társadalmi-gazdasági tényezők fontosabb szerepet játszanak, mint a levegő tisztasága – teszi hozzá a kutató, s jelen témakört tekintve alighanem ez a kulcsmondat.

Hiszen az máig a legáltalánosabban elfogadott sztereotípiák egyike, hogy a falusi élet nagy előnye a városival szemben a környezeti bántalmaktól való mentesség, ennek folyományaként pedig az egészségesebb életmód. Miközben a kevés releváns statisztikát böngészve azt látjuk, hogy például az egészséges élelmiszerekhez, vagy az egészségügyi ellátórendszerhez való közelség tekintetében a „bűzös” nagyvárosok jócskán megelőzik a falvakat.

„Elkerülő utak”

Vitrai József annyiban azért árnyalja a képet, hogy a különböző betegségcsoportok esetében más és más szerepe lehet a lakóhelynek. A daganatos megbetegedések szempontjából például előnyt jelent a falusias környezet, a szív és érrendszeri betegségek esetében azonban éppen ellentétes hatásról kell beszélni. Például azért, mert városban sokkal könnyebben hozzáférhetünk a szívbarát élelmiszerekhez, vagy infarktus esetén jóval hamarabb részesülhetünk ellátásban. Ezeknek a rendkívül széles skálán mozgó hatásoknak az átfogó vizsgálata azonban még hátra van, a szeptemberre elkészülő új tanulmányunk például éppen az egészségügyi ellátáshoz való hozzájutás egyenlőtlenségéről szól majd részletesen – mondja a kutató.