Az alábbi elemzésben leginkább a szlovák példa bemutatásán keresztül próbálunk választ találni arra a kérdésre, hogy kik keltették életre ezeket a szervezeteket, milyen politikai és társadalmi tényező segítették megszervezésüket, mi jellemzi történetüket, jelenlegi működésüket, célkitűzéseiket, s milyen közös, illetve eltérő jellemvonásokat mutatnak a Magyar Gárdával.

A 2006. évi szlovákiai választások után a Robert Fico vezette baloldali populista Smer, és Ján Slota szélsőséges Szlovák Nemzeti Pártjának koalíciós megállapodása következtében szinte előre látható volt, hogy a nacionalista retorika - mint közös kormányzati nevező - hívószóként fog hatni, így bizonyos szlovák szélsőséges csoportok még inkább aktivizálódnak. Északi szomszédunk egyébként sem szűkölködik ultranacionalista csoportosulásokban, gondoljunk csak az alig leplezetten fasiszta nézeteket hirdető Szlovák Testvériségre (Slovenská Pospolitost’), a Magyar Koalíció Pártja betiltásáért 2004-ben aláírásgyűjtésbe kezdő Szlovák Megújhodás Mozgalomra (Slovenské Hnutie Obrody), a hitleri bábállamot vezető Jozef Tiso-t „első és egyetlen” szlovák elnöknek tartó Új Szabad Szlovákia nevű szervezetre (Nové Slobodné Slovensko), vagy a fiatalok körében ugyancsak népszerű Szlovák Fiatalság Egyesületére (Jednota slovenskej mládeže).

A négy fenti egyesülés közül kiemelendő a Szlovák Testvériség nevű szervezet, amely még 1995-ben alakult meg Marian Kotleba középiskolai tanár „vezérségével”. Az utóbbi néhány évben igen aktív, félkatonai jellegű egyesület tagjai évekig a Hlinka-gárda egyenruhájához kísértetiesen hasonlító uniformisban masíroztak, de felvonulásaik, akcióik ellen néhány szlovák zsidó vezetőn kívül senki sem szólalt fel. A főügyész csupán 2006-ban indított vizsgálatot a Testvériség ellen, amikor az – immár pártként bejegyezve - választási szövetséget kötött a szélsőséges Szlovák Néppárttal. A vizsgálat végül a szervezet betiltásával végződött, érdekes módon azonban nem az egyesület akciói miatt, hanem a választási szövetség egyik programpontja folytán, amely a választójog korlátozását tűzte ki célul.

1. ábra. A Szlovák Testvériség zólyomi fáklyás menete (Forrás: aktuálne.sk)

A Szlovák Testvériség megalapítása kissé meglepő módon eltér más gárda-szerű csoportosulás létrejöttének körülményeitől. A legtöbb térségbeli országban ugyanis már a szervezetek életre hívása is politikai pártokhoz köthető, így Magyarországon a Magyar Gárda megalapítása a Jobbikhoz, Bulgáriában a Bolgár Nemzeti Gárda a Bolgár Nemzeti Unióhoz, Csehországban a cseh Nemzeti Gárda a Nemzeti Párthoz, stb.

Magyarország, Csehország és Bulgária példája egyébként nemcsak ebben a mozzanatban mutat hasonlóságot, hanem abban is, hogy mindhárom gárdát 2007 nyarán hozták létre, és azóta saját gárdájának megszervezéséből mindegyik párt komoly politikai tőkét kovácsolt. Az pedig már mindegyik térségbeli gárda közös jellemzője, hogy a rendpártiságot, a közbiztonság megerősítésének garantálását hirdeti, cigány- és globalizáció-ellenes, tagjai egyenruhát viselnek, és katonás rendben történő felvonulásokat tartanak. Úgy gondoljuk, hogy ezek a pártok, s a velük szimbiózisban élő gárdák az ok-okozati összefüggésben már csupán az utóbbi szerepét töltik be, hiszen létrejöttükkel a társadalomban valóságosan létező, a politika által sokszor kényesnek tekintett, megoldatlan problémákra adnak hangzatos és leegyszerűsítő válaszokat, és nem kétséges, hogy életerejük a megválaszolatlan társadalmi igények halmozódásával arányosan a jövőben is növekedni fog. Más kérdés, hogy ezek a szervezetek fellépésükkel, cselekedeteikkel, verbális kommunikációjukkal sok esetben a végletekig kiélezik a problémákat, akár annak árán is, hogy mindez fizikai erőszakhoz vezet.

A tökéletes táptalaj

Az sem véletlen, hogy a gárdák Európa ezen régiójában születtek újjá, hiszen a rendszerváltozás után a térség politikai és társadalmi klímája tökéletes táptalajául szolgált a radikális pártok térnyerésének. Gondoljunk csak a demokráciából történő általános kiábrándultságra, a sok esetben az apáskodó államhoz szokott, annak védelmét kereső embereknek az állami intézményrendszerrel való elégedetlenségre, az erkölcsi normák szabályozóerejének csökkenésére, az erőszakszervezetekkel szembeni bizalomvesztésre, a közbiztonság általános romlására, a mostani válság során felerősödő anyagi és egzisztenciális létbizonytalanságra, és az ennek nyomán újabb impulzusokat kapó társadalmi feszültségekre.

Utóbbival kapcsolatosan elmondhatjuk, hogy az említett országok mindegyikében központi kérdésként merül fel a cigány-nem cigány konfliktusok rendkívüli felerősödése, melynek természetesen több oka is van, de talán a legfontosabb tényező a cigányság köreiben hatalmas méreteket öltő munkanélküliség, az ebből fakadó mélyszegénység, az ezzel járó szociális problémák megoldatlansága, és a felemelkedést jelenthető oktatás kérdésének rendezetlensége.

2. ábra. A cigány népesség aránya Közép- és Délkelet-Európában (2006., forrás: Világbank)

Mára az is teljesen világossá vált, hogy ezekben az országokban a társadalmi integrációs kísérletek vakvágányra futottak, és a kisebbségekkel szembeni pozitív diszkrimináció (mint pl. a segélyezési politika) a legtöbb esetben csak félmegoldásokhoz vezet, hiszen hosszú távon növeli a kisebbség állami kiszolgáltatottságát, a többség szemében viszont a társadalmi igazságtalanság érzetét kelti, és ellenszenvet szül.