Emelkedő hőmérséklet

A globális éghajlatváltozás egyik legfontosabb momentuma a hőmérséklet emelkedése. Az Éghajlat-vátozási Keretegyezmény szerint a kifejezés csupán az emberi tevékenység következtében fellépő változásokat takarja.

A Földön ugyanis természetes folyamatok is módosíthatják a klimatikus viszonyokat. Geológiai (pl. lemeztektonika, vulkáni tevékenység) és külső (napállandó, napciklus) hatások egyaránt szerepet játszanak a világ éghajlatának befolyásolásában.

Mégis az utóbbi évtizedekben bekövetkezett változásokat a nemzetközi kutatók az emberi tevékenység számlájára írják.



Emberi beavatkozás

A sugárzási viszonyok változása mellett jelentősen megnőtt az üvegházhatású gázok mértéke. Ezt említik meg elsőszámú okként a klímakérdés kapcsán. A folyamat lényege, hogy a Napról érkező sugarakat nem, de a földfelszínről visszavert infravörös hullámok egy részét elnyelik. Ezekben a rétegekben megnő a hőmérséklet szintje a felgyülemlett energia miatt. A felgyülemlett gázok mintegy üvegburokba zárják a hőt, mely így nem tud a világűrbe jutni. Ezzel párhuzamosan az alsó légréteg és a fölfdfelszín hőmérséklete folyamatosan elemkedik.

A legveszélyesebb a szén-dioxid magas koncentrácója. Meteorológiai és geológiai kutatások is bebizonyították, hogy hogy a 21. század elején a levegőben szén-dioxid tartalma magasabb volt, mint az elmúlt 417 ezer évben bármikor. Az ipari tevékenység, erdőirtás, közlekedés kapcsán több milliárd tonna jut a levegőbe évente.

Korábban a kiotói egyezmény volt hivatott szabályozni a kibocsátást, idén ennek lejár a hatálya, így egy koppenhágai konferencia keretében igyekeznek majd egyezségre jutni a legnagyobb gazdaságok képviselői. Már több nemzet (Amerikai Egyesült Államok, Kína, Franciaország) tette le a voksát egy új felfogás mellett, melyben megújuló energiaforrások (melyek nem bocsátanak ki károsanyagot) kerülnek előtérbe.

Emellett a dinitrogén-dioxid, a metán, a kén-hexafluorid, a halogénezett szénhidrogének és az ózon változása is káros a környezeti változásokra.



Jégtakaró vékonyodása

A jégtömegek olvadása a 21. század elejére korábban soha nem látott ütemben folyik. A grönlandi jégtábla és az antarktisz az tenegerek szintjét nagyon gyorsan emeli. Grönland évente 300 gigatonna jeget veszít. Modellek és tudósok jósolják, hogy a Jeges-tengeren 2030-ra már egyáltalán nem lesz jégmező. Ez 200 gigatonnát jelent évente, a legtöbbjét a kontinens nyugati részéről. A Worldwatch Institute tanulmánya alapján itt 1970 és 2000 között nem kevesebb, mint 40 százalékkal csökkent a jég aránya.

Nemrég látott napvilágot a hír, miszerint az Antarktiszon 2000 éve nem volt ilyen meleg a nyár. Az eredmények szerint 1998 és 2008 között sosem látott felmelegedés volt a Föld északi pontján. 1900-ig körülbelül 0,2 Celsius fokkal hűlt az Északi-sark, később azonban 1,2 fokot emelkedett.

"A huszadik század az első olyan időszak, amikor a beérkező napenergia mennyisége nem a legfontosabb tényező az Északi-sark hőmérsékletének alakításában" - írta korábban a HirExtra, a University of Arizona kutatója, Nicholas McKay szavait idézve.

A láncreakció következő állomása a tengerek sosem látott emelkedése.