Varga Mihály bevezetőjében a bizalom szükségességét hangsúlyozta, mert – mint mondta – e nélkül nem működhet jól sem gazdaság, sem társadalom. Ezzel összefüggésben hozzátette, az elmúlt évekbeli reformok is azért buktak el, mert nem voltak hozzá partnerek, nem voltak érdemi visszajelzések, ráadásul egy sor felesleges elemet is tartalmaztak. Példaként az egészségügyi reform kapcsán a kórházi széfek beszerzését említette.

A Fideszes gazdaságpolitikus egyetértett a MGYOSZ vezetőjével abban, hogy nem vagyunk még túl a válság nehezén. Mint mondta, nem csak azért nem, mert nem tudjuk, hogy a világgazdaságban mi fog történni, hanem azét sem, mert Magyarországnak belső problémákkal is meg kell küzdenie.

Varga négy téma köré építette mondandóját, ezek: vesszőfutásunk okai, az államháztartás állapota, az általa „régi terheknek” nevezett tényezők, illetve az euró bevezetése.



Klasszikus eladósodási pályán vagyunk?

Az Európai Unióhoz újonnan csatlakozott tíz országot tekintve a politikus megállapította, hogy Magyarország rendkívül rossz helyzetben van, kiemelve, hogy még mindig nálunk a legnagyobb az állami újraelosztás mértéke, ezzel párhuzamosan pedig az államadósság. Varga szerint hazánknak olyan makropályát kellene felvázolnia, amely megpróbálja az állami újraelosztás mértékét csökkenteni, de azt is fontosnak tartotta leszögezni, hogy ez csak az államháztartási hiány mérséklésével együtt képzelhető el.

Eurostat-adatokra hivatkozva arról beszélt, míg 2000-ben még 5,2 százalék volt a GDP növekedés Magyarországon, addig 2006-ban már csupán 4 százalék, 2008-ra pedig már 0,6 százalékra zsugorodott a mutató.

Az államháztartási hiányról szólva jelezte, hogy az ezredfordulón még mindössze mínusz 2,9 százalékos arány 2006-ban mínusz 9,2-ön tetőzött.

Az általa bemutatott MNB-statisztikából az derült ki, hogy míg 2001-ben az ország GDP-arányos államadóssága még csak 52,1 százalékon állt, 2009-ben ez az arány már 79,6 százalékos. Varga szerint egy klasszikus eladósodási pályára állt az ország az elmúlt években, amelyre, „semmilyen kitörési kísérlet nem volt.”

A megoldásról szólva elsősorban az adózási rendszer kiszámíthatóságát hangsúlyozta. Szerinte a kormány az állandó adójogszabály-módosításokkal lehetetlenné teszi a kiszámítható gazdálkodást. A Fidesz által 2000-ben elfogadott – és igen sokat bírált – két éves költségvetésről azt mondta, az legalább két évig a gazdaság szereplőit békén hagyta.



„Nem mondom, hogy Széchenyi-tervre van szükség”

Varga nem hagyta szó nélkül az elmúlt években bevezetett ideiglenes „különadókat” sem. Ezeket egy, még Ferenc József korában, 1866-ban két évre bevezetett pezsgőadóhoz hasonlította, amelyet csupán néhány évvel ezelőtt szűntettek meg Ausztriában.

Szerinte a mértéktelen adónövelésnek az eredménye, hogy az állampolgárok ma már menekülnek a kötelezettségek alól. Utalt rá, hogy Magyarországon ma több mint egymillió ember van 70 ezer forint környékén bejelentve, majd hozzátette, hogy az MNB szerint az adóelkerülésből származó vesztesége az országnak az évi ezermilliárd forintot is elérheti.