Mivel töltöd napjaidat Tel-Aviv-ban?

Dolgozom, tanulok és persze élvezem az örök nyarat. Nemrég fejeztem be egy könyv fordítását, amely hamarosan megjelenik Magyarországon. Írok a Cosmonak, a Nők Lapja Évszakoknak, az Exitnek, az HBO Sztárnak, és vezetek egy saját blogot, a steinerkristof.com címen, aminek gyakran több, mint 1500 látogatója van naponta. A legújabb hír pedig, hogy november elején megjelenik az első saját könyvem a Jaffa kiadónál. A munkáim mellett ismerkedem a héber nyelvvel, valaminta asztrológiát, júdaisztikát és Kabbalát is tanulok a The Kabbalah Centre-ben.

Milyen könyvet fordítottál?

A fordításról még nem beszélhetek, de annyit elárulok, hogy egy komoly bajba jutott, világhírű popsztár egyik családtagjának vallomása a legnehezebb időszakról.

Meddig szándékozol kint maradni? Végleges ez a kiköltözés?

Két évig biztosan itt maradunk, az után pedig majd meglátjuk. Mindketten imádjuk Budapestet és Tel Avivot is, de annyi helyen szeretnénk még élni. A párom, Matan orvostanhallgató, és nagyon vonzza, hogy az Orvosok Határok Nélkül szervezettel hosszabb időre Indiába vagy Afrikába utazzon, ez pedig nekem is régi álmom.

Miért jársz ilyen gyakran haza?

Háromhavonta járok haza, egyrészt, mert egyelőre turista státuszban élek Izraelben, és ennyi ideig maradhatok legálisan, másrészt, mert megőrülnék, ha évente háromszor-négyszer nem találkozhatnék a barátaimmal, rokonaimmal. Ráadásul ilyenkor Budapesten három hét alatt rengeteg munkát el tudok végezni: műsorvezetést vállalok rendezvényeken, tévés forgatásokra hívnak, most pedig a könyvbemutatóm az elsődleges oka a hazautazásnak.

Mesélnél nekünk a könyvedről?

A könyvem tulajdonképpen egy önéletrajz, de semmiképpen sem botránykönyv, vagy kitálalós bulvárhiszti. A családom története, és az életem eddigi huszonhét éve a buddhizmustól a hírnéven, talmi csillogáson és anorexián, boldogság keresésén át az Izraelbe költözésig. A szüleim, a mentoraim, a barátaim mind olyan emberek, akikről érdemes mesélni, és olvasni, és ezt szerencsére mások is így látták. Nagyon boldog vagyok, hogy mindössze huszonhét évesen jaffás szerző lehetek. Külön öröm, hogy a könyvborítót egy világhírű fotós legenda, Greg Gorman fotózta, aki Andy Warholtól Alfred Hitchcockon át Leonardo DiCaprioig mindenkiről pályája talán legikonikusabb fotóját készíttette.

Miért pont Izrael mellett döntöttetek?

A párom izraeli, és az elmúlt három évben hatszor látogattunk ide, én pedig beleszerettem a kultúrába, az emberek közvetlenségébe és persze az örök jóidőbe. Mindenképpen szerettem volna kiszállni egy időre a mókuskerékből, amiben pörögtem az elmúlt majd' tíz évben, és Izrael tökéletes hely arra, hogy az ember feltöltődjön, gondolkodjon és átértékeljen dolgokat. Sivatagok, hegyek, tenger, égszínkék tavak, mindez egészen pici területen. Ez a világ energiaközpontja.

Ott is érhetik atrocitások a melegeket. Ennek ellenére mégis jobb a helyzet Izraelben?

Izaelben Tel Aviv olyan, mint San Francisco: minden üzletben, még a patikákban vagy a suszternál is kint van a szivárványzászló. Ide gyűlik mindenki, aki nem akar dogmák vagy sztereotípiák szerint élni. Ebben a városban arabok és zsidók, melegek és heterok, idősek és fiatalok is megtalálják a közös hangot. Jeruzsálem vagy Haifa és a kisebb városok persze már egészen másként viszonyulnak ezekhez a kérdésekhez, nem véletlenül költöztünk Tel Avivba.

Mennyire tartod toleránsnak a magyarokat?

A magyarok intelligens, okos és toleráns emberek, de a nagy szegénység és az állandó atrocitások miatt sajnos sokan keserűek lesznek és miután a politikusok, vagy a szociális szervezetek nem segítenek rajtuk, bűnbakokat keresnek. Ezek lehetnek romák, melegek, kóbor kutyák, hajléktalanok, szinte mindegy, csak legyen egy deviánsnak ítélt csoport, akit okolni lehet a kollektív szomorúságért. Szerencsére a visszajelzésekből azt látom, hogy anyák, nagymamák, édesapák is szeretnek, támogatnak és biztatnak. Ilyenkor mindig eszembe jut, milyen hálás vagyok ennek az országnak, hogy az lehetek, aki vagyok.

Mikorra tervezitek az örökbefogadást?

Már nem tervezzük, folyamatban van. Ezzel együtt a procedúra megkezdésétől addig, míg a babánk a kiságyában szundikálhat, akár hat év is eltelhet. Nagyon bonyodalmas, és iszonyatosan drága folyamat.

Miért tartod jónak, működőképesnek, ha azonos neműek nevelnek fel egy gyermeket?

Spirituális szempontból azt tudom mondani, hogy a férfi és női princípium mindenkiben megvan. Mindannyian adó és kapó lelkek vagyunk, akikben minden tulajdonság megvan ahhoz, hogy tökéletes, isteni fénnyel ragyogjunk, akár férfiak, akár nők vagyunk. Praktikus szempontból egy árvaházban, ahol ötszáz másik gyerekkel osztozik a figyelmen a leendő gyermekünk, és ahol kisebesedett lábacskákkal fekszik, mert senkinek nincs ideje állandóan tisztába tenni, sokkal kevesebb esélye van a boldogságra, mint egy szerető családban.

Nem félsz attól, hogy nem fog látni anyaszerepet?

Nem hiszem, hogy a 21. században beszélhetünk klasszikus anya-apa, vagy férfi-női szerepekről. Csonka családok, szinglik is nevelnek gyerekeket, és hiszem, hogy azoknak a babáknak is épp annyi esélyük van egészséges felnőttként élni, mint egy klasszikusként megcímkézett családmodellben nevelkedett gyermeknek.

Mennyire tudatos, hogy egyre kevesebbet szerepelsz a bulvár sajtóban?

Nagyon tudatos. Huszonhét éves koromra megérett bennem a hírnévvel, ismertséggel járó felelősségtudat, és a mindent elsöprő exhibicionizmusom helyét átvette egyfajta tenni akarás. Úgy szoktam megfogalmazni, hogy az elmúlt években kiástam egy csatornát köztem és a közönségem között, csak épp nem töltöttem meg semmivel. Ma már valós értékeket szeretnék közvetíteni ezen a csatornán.

Van még olyan munkád, ami Magyarországhoz köt?

Rengeteg, és egyre több. Szerencsére nagyon sokan keresnek meg írói, újságírói munkákkal, és műsorvezetőként is sok lehetőséget kapok. Lassan egy éve rendszeresen én moderálom a Mesterkurzus könyvbemutatóit, és például Popper Péternek, vagy Szendi Gábornak köszönhetően egészen új közönségem lett.

Sikerült végül közös képet készítened Paris Hiltonnal a divatbemutatón?

Igen, persze. Én voltam az egyetlen, aki egyedül jutott be hozzá, a többiek hármasával fotózkodhattak vele. Szerencsére emlékezett rám, tudta, hogy én fordítottam a könyvét, és nagyon közvetlen volt velem - ismét.

Milyen érzés volt, hogy már másodjára is találkozhattál vele?

Örültem neki, mert legutóbb kizárólag felszínes dolgokról beszélgettünk, most viszont megkérdeztem tőle, hogy áll a Kabbala tanulással - a tanárom mondta, hogy összefutott vele párszor a Los Angeles-i központban. Madonna szerint a szülei ragaszkodtak hozzá, hogy foglalkozzon a spirituális fejlődésével, mert annyira elszaladt vele a szekér. A kérdésemre picit zavarba jött, és azt mondta, hogy igazából csak egy könyvet olvasott át, de neki ez nagyon bonyolult.