Megszívattad már Fekete Pákót, ál-kalasnyikovval mászkáltál „bűnelkövetés” pólóban Budapesten, és még egy rakat hasonló akciód volt. Mi a célod ezekkel, és egyáltalán az életeddel?

Ez egy roppant összetett és érdekes kérdés, mert nem mondhatnám, hogy kitűztem volna egy konkrét célt, amit el akarok érni - ez egyszerűen én vagyok. Egyébként egy úgynevezett liberális társadalomban - például az USA-ban - egy olyan jelenség mint én, teljesen hétköznapi. Mert ott olyan szinten van az emberi szabadság és a tolerancia, hogy nem akarják egyből betörni a fejét annak, aki kicsit eltér az átlagtól. Nálunk sajnos a tolerancia csak egy politikai vonal mentén létezik.

Jómagam egyfajta, kissé sajátos civil kurázsit testesítek meg, amihez hozzátartozik, hogy ha a rendőrség bejelenti, hatalmas a biztonság az utcán, miközben egy polgárőrt nyomorékra vertek, akkor én kipróbálom, igazat mond-e: ez volt az előzménye a kalasnyikovos sétának. Nem elhallgatni kellene az ilyen ügyeket, hanem a rendőrkapitánynak - vagyis az illetékeseknek - le kellene vonnia a megfelelő tanulságokat. Gergényi Péter meg akár az életéről is lemondhatna, hisz ennél jóval súlyosabb ügyek is történtek, de ez már egy radikális gondolat. Tehát ha nekem van kedvem csinálni valamit, ami a törvény kereteibe belefér, akkor én azt megtehetem - ahogy mindenki más is.



Ezek egyébként egyszerűen jönnek. Amikor az ember elkezdi leírni a gondolatait, és rájön így huszonévesen, hogy valami nem stimmel a világgal, akkor lépéseket tesz ennek megváltoztatása érdekében - vagy legalább megpróbálja erre a világot ráébreszteni. Ahogy Thomas Jefferson is megmondta: „minden generációnak szüksége van a maga forradalmára”, és ez egyénekre lebontva is igaz. Tehát ez az én forradalmam.

Hogy férnek meg az akcióid a vallásoddal? (Krisna-tudat - a szerk.) Megvilágosodásodat követően van olyan akciód, amire visszatekintve nem vagy épp büszke?

Nem igazán. Mégpedig azért, mert amit csinálok, az maximálisan megfér a Bhagavad Gita tanításaival. Nagyon kevesen ismerik az én vallásomat, és még kevesebben tudják, hogy én krisnás vagyok. Ez nem azt jelenti, hogy a Krisna-tudatú egyháznak a tagja vagyok, de azokat a tanításokat követem.

Mindenki azt hiszi, hogy a krisnások - meg úgy általában a vallásos emberek - buta, bárgyú kis birkák, akiket ha felrúgok az utcán, akkor még meg is köszönik. Ez nem igaz. Krisnás körökben találkozom a legradikálisabb emberekkel, és ezt a vallás diktálja. A Bhagavad Gita pontos előírásokat tartalmaz arra, hogy miként kell elbánni az isteni rend ellenségeivel. De ez bonyolult dolog... A lényeg, hogy ez a vallás nem ír elő semmit, csak javasol és mesél a világról. Egyébként egyetlen vallás sem írja elő, hogy birkaként tűrjük, hogy a nyakunkra üljenek.

Mi a véleményed a két új pártról? A Jobbik nemzeti, az LMP liberális és zöld, te pedig zöld gondolatokat is hangoztató „nemzeti liberálisnak” vallod magad, ha jól tudom...

Nagyon sokan nem értik, hogy mit is csinálok. Igen, valóban egy liberális gondolkodású ember vagyok, mert nagyon sok mindenben az engedékenység jellemez. Vannak dolgok viszont, amiket nem tolerálhatok és egyesek pont ezeket akarják megvédeni, mert a politikai érdekeik azt diktálják. Egyetlen meleget sem vertem agyon, egyetlen cigányt sem akasztottam fel, de nem tetszik, ha férfiak tangabugyiban táncikálnak az utakon, vagy az, hogy a börtönökben tudományos felmérés szerint 56,5 százalék a cigányok aránya. Van cigány-rasszizmus Magyarországon - több hivatalos eljárás is bizonyítja ezt -, és ha a cigányoknak van joguk kiállni a saját fajtájuk mellett, akkor nekem is van jogom kiállni a saját, nem cigány fajtám mellett.

A magyar átlagember nem áll le vitatkozni, hanem elvárja azt, hogy akinek más a véleménye, azt üssék agyon. Nem hajlandó megváltoztatni az álláspontját, nem hajlandó elgondolkozni, hogy „eddig lehet, rosszul gondoltam” - és ez az úgynevezett szellemi elitre is jellemző. Az igaz baj, hogy az ország tele van begyöpösödött hülyékkel. Ne az legyen az első gondolat, hogy ha valami nem illik bele a sivár hétköznapokba, akkor követeljük annak a betiltását, megsemmisítését - mert sajnos erre neveltek több generációt. Pedig nem kinyírni kéne egymást. És ez az egész nem csak a politikusok hibája.

A Jobbik egy nagyon lelkes, és nagyon tenni akaró párt, csak nem érzek mögöttük igazi erőt - a szavazókat leszámítva -, és ez hosszútávon nem lesz elég. Nagyon sok ember szavaz a Jobbikra, nagyon hisznek benne, de sajnos itt is megfigyelhető az a jelenség, hogy nem hajlandóak a vitára. Ha egy jobbikos eldöntötte, hogy ő jobbikos, akkor ott vitának helye nincs, és áruló mindenki, aki nem így gondolja. A Jobbik be fog kerülni a Parlamentbe, csak kérdés, hogy mit kezd vele? Elég közelről és belülről ismerem a Jobbikot, sajnos sok gazember is szorult bele. Van vele baj, lehetne jobb. Egyszer próbáltam közösködni a Jobbikkal, de nem voltak rá hajlandók.

Az LMP az SZDSZ utódpártja. Nem haladnak olyan jól, mint várni lehetett, de azért a Jobbiknál jobban, és sokkal több eszük van, mint Vona Gáboréknak.

Fut egy Bombagyár nevezetű, igan aktív honlap, amelynek egyik vezető szerkesztője vagy. Mi a lap célja, és mit értetek el eddig?

A Bombagyárra nagyon büszke vagyok: az én kis szellemi termékem, és a legsikeresebb közösségi blog a magyar internet történetében. Nagyon markánsan jobboldali blogról van szó: nálunk nem érvényesül a rossz értelembe vett szólásszabadság, mert ha mindenki a véleményét elmondogatja, akkor abból csak egy katyvasz lesz. Egy közösségnek viszont az a lényege, hogy egy nézetrendszerrel, egy irányba tartson.

Ezzel a mentalitással össze tudtunk szedni napi 15.000 olvasót, ami olyan dolgok megvalósítására adott lehetőséget, mint például az adománygyűjtés. Ily módon jött össze a rádió és a Bombagyár televízió profi felszerelése és maga szerver is, amin a Bombagyár fut - de különböző nemes célokra is folytak be komoly adományok. A Bombagyár szervezte a Hollán Ernő utcai tüntetést is, ami az egyetlen olyan esemény volt, ahol az úgynevezett nemzeti oldal teljesen össze tudott fogni. Volt még jó pár más eredményünk is. Nem minden sikerült, amibe belekezdtünk, van, amiről nem is beszéltünk eddig, hogy elkezdtük, de egy nagyon eredményes kis társaság gyűlt össze