Hogyan indult a NIS megalkotása?

Amikor a meghívott ifjúsági szakemberekkel a stratégiaalkotási folyamatról beszéltünk, akkor egy tudatosan felépített, tervezett és szervezett folyamatra gondoltunk, amelynek több lépcsője van: az első a helyzetelemzés, amikor a döntéshozóknak meg kell ismerniük a fiatalok helyzetét, szükségleteit, igényeit. Ezt a négyévente elvégzett országos nagymintás ifjúságkutatások garantálják (Ifjúság 2000., 2004., 2008.). Mára elmondható, hogy az ifjúságkutatás meghonosodott Magyarországon.

Ezt követheti a második lépés, amikor meghatározzuk a hosszú távú fejlesztési irányokat. A Nemzeti Ifjúsági Stratégia célja az, hogy a kutatási eredményekre építetten hosszú távú fejlesztési irányokat és célokat határozzon meg.

Hogyan fér egy ilyen hosszú távú stratégia egyetlen minisztérium kereteibe?

Az ifjúsági stratégia-alkotás természetesen nem csupán a Szociális és Munkaügyi Minisztérium feladata. Mi csak megpróbáljuk összefoglalni azt, ami a kutatásokból összefoglalható, azaz milyen legyen a fiatalok oktatása, hogyan foglalkozzon e korosztállyal a szociálpolitika, mit tehetünk a művelődéséért, sportolásáért, egészséges életviteléért, anyagi helyzetéért. Tehát sok-sok kérdéssel kell foglalkoznunk, ha stratégiát akarunk alkotni.

Mi az alaptézise a stratégiának?

Ha a fiataloknak vannak közösségi terei, ha vannak számukra rendezvények, ha van, aki foglakozik velük, ha vannak közösségeik, ha működik a diákönkormányzat, akkor a fiatal formálódó személyiség nem megy el más, társadalmi szempontból problémás irányba.

Fontos azt is megjegyezni, hogy a NIS a 8-30 év közöttiekkel foglalkozik - jelenleg a magyar lakosság több mint 27 százaléka sorolható az ifjúsági korosztályokhoz, ami nagyjából megfelel az európai átlagnak-, s azt is le kell szögezni, hogy a NIS az ifjúságot nem problémaként, hanem erőforrásként kezeli.

Hogyan lesznek a gondolatokból konkrétumok?

A harmadik lépcső akkor léphető meg, amikor már készen vannak a tervek: ez a megvalósítás időszaka. Mi úgy terveztük, hogy a stratégia kétéves cselekvési tervek mentén valósul meg, amelyben a mindenkori prioritásokat az aktuális kormányok határozzák meg. Ez azért is fontos, mert a terveknek már konkrét intézkedéseket, feladatokat kell tartalmazniuk.

Az első cselekvési terv 2010-11-re vonatkozik, és 2009. december 31-ig kell elfogadnia a kormánynak. A cselekvési terv megalkotása tehát most ad kiemelten fontos feladatot a közigazgatásnak. Persze mindez nem valósulhat meg anélkül, hogy a fiatalok ne vegyenek részt a megvalósítási folyamatban s ez a negyedik lépcső.

Hogyan képzelik ezt?

A kormányzatnak szervezeti hátteret kell biztosítania ehhez. Mi ezt a Nemzeti Ifjúsági Tanács létrehozásában kívánjuk megtestesíteni. Ez a szervezet még nem jött létre, de ennek ellenére a különféle országos szervezetek, illetve a pártok ifjúsági szervezetei meg tudtak állapodni abban, hogy a 2011-es EU elnökségre készülve két fiatalt bíznak meg, hogy ún. „ifjúsági reprezentánsként” képviselni tudják a fiatalokat a felkészülési folyamatban.

Mi a NIS legfőbb iránya, célja?

Komplex megoldást vázol fel például arra, hogy az állam hogyan segíti elő az esélyegyenlőség megteremtését az ifjúsági korosztályok körében. De arra is, hogy hogyan vesz részt a gyermekvállaláshoz szükséges társadalmi, gazdasági, mentális feltételek megerősítésében. De választ kíván adni arra is, hogyan ösztönzi az ifjúsági korosztályok társadalmi és egyéni felelősségének, tudatosságának, integrációjának és közösségeinek fejlesztését.

De ugyanilyen fontos cél a fiatalok esélyegyenlőségének elősegítése, az ifjúsági csoportok és ifjak kirekesztettségének és kisodródásának megakadályozása, a magyarság és az európaiság megélése, a magyarországi és a határon túl élő magyar fiatalok közötti kapcsolat fejlesztése, kulturális hagyományaink átörökítése a jövő nemzedékekre, valamint az Európai Unió és az Európa Tanács által deklarált társadalom- és ifjúságpolitikai érték- és célrendszer megjelenítése az ifjúságpolitikai cselekvésekben. És nem utolsó sorban az is, hogy mindenkor élhető környezetet biztosítson a társadalom a számukra.