Komoly szakmai résztvevőkkel alakult meg szerdán a Népesedési Kerekasztal. Az alapítók célja a népesedési kérdések folyamatos napirenden tartása és intézkedési javaslatok kidolgozása.

A Népesedési Kerekasztal alapítója többek közt Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke (vele készült interjúnkat itt olvashatja), Dr. Kopp Mária egyetemi tanár, SE-MTA Mentális Egészségtudományok társult kutatócsoport vezetője, és Dr. Spéder Zsolt, a KSH Népességtudományi kutatóintézet igazgatója.

A havonta összeülő kerekasztal munkájában részt vesznek a munkaadók és a munkavállalók képviselői is, számtalan civil szervezet (például a Nagycsaládosok Országos Egyesülete), a pártok szakemberei és a kormányzati oldal is.

Össze kell fogni

Pálinkás József a sajtótájékoztatón kijelentette, egyik fő célkitűzésük, hogy megvizsgálják a magyarországi népességcsökkenés okait, és a folyamat visszafordításához lehetőség szerint hozzájáruljanak. Az Akadémia elnöke felhívta a figyelmet arra, hogy a népességfogyás megakadályozásáért mindazoknak össze kell fogniuk, akik a közgondolkodást befolyásolni tudják. Megjegyezte, "Magyarország és Európa nem képes és nem hajlandó biológiailag fenntartani magát", márpedig így "halálra van ítélve".

Kerekasztal alapító okirata hangsúlyozza, a ma születő gyermekek a jövő zálogai, jövőbeli hozzájárulásuk a nemzeti jóléthez mind a gyermekeseknek, mind a gyermekteleneknek jövőbeli előnyökkel jár. Ugyanakkor felmérésekre hivatkozva állítja, hogy a megszületett gyermekek száma lényegesen kisebb annál, mint amit a fiatalok, illetve az induló családok terveztek. Ezért az alapító okirat megjegyzi: „kormányzati és társadalmi cél annak elősegítése, hogy a családok által kívánt, tervezett gyermekek valóban megszülessenek.”

Világosan kell látni

Spéder Zsolt, a KSH Népességtudományi kutatóintézetének igazgatója a HírExtra megkeresésére kifejtette, a szakma akkor tud hatni a döntéshozókra, ha az ismereteiket világosan elmondják például arról, hogy mi nehezíti a gyermekvállalást, vagy a gyermekvállalási szándékok valóra váltását. Megjegyezte, az hogy ebből kiindulva a munkaadók, a munkavállalók, a kormányzat illetve a társadalom más szereplői tesznek-e valamit, már az ő szándékaiktól is függ. „Alapvetően az a célunk, hogy a kutatásainkat és az abból levont következtetéseinket a nyilvánosságra hozzuk” – mondta.


A gyermekvállalási hajlandóságról szólva az igazgató elmondta, kutatásaik azt mutatják, hogy Magyarországon nem jellemző az akaratlagos gyermektelenség. „Nem arról van szó hogy nem akarunk gyereket, hanem hogy addig halasztjuk, (például mert nincs megfelelő párkapcsolatunk), amíg aztán kifutunk az időből, azaz öntudatlanul csúszunk bele a gyermektelenségi helyzetbe.”

Kiszámíthatóság kell

A jelenlegi népesedési és családpolitikával kapcsolatban Spéder Zsolt kifejtette, a legfontosabb az lenne, ha növelnénk a kiszámíthatóságát. Mint mondta jó lenne, ha széles konszenzus alakulna ki a családpolitikát illetően, mert sajnos az elmúlt húsz évben többször nagyot változott.

A szakember rávilágított az adózásban fellelhető anomáliákra is. Úgy látja, jelenleg a magyar adózás hallatlanul nagy terheket ró a családosokra. Ha valaki nagy családban él, többszörösen nagyobb adót kell fizetnie ahhoz képest, mint aki kiscsaládban, vagy egyedül él. Hazánkban individuális adózás van, amely nem veszi figyelembe, hányan élnek az adott jövedelemből.

A feladatok

A Népesedési Kerekasztal több konkrétumot is meghatározott, mely a társadalom minden szereplőjére feladatot ró. Ezek közül kiemelhető a társadalom és egészségbiztosításról szóló gondolat, mely kimondja: támogatni kell mind a gyermekvállalás elősegítését, mind a generációk kölcsönös segítségének erősítését. Érdekes ötlet továbbá, hogy szeretnék, ha a közbeszéd tudatosan megváltozna. Például a továbbiakban a „terhes” helyett a „várandós” kifejezést használnák.