Mi a legkomolyabb probléma az ön újbudai választókörzetében és milyen megoldásokat kínál erre?

Ebben a gazdagnak nem mondható körzetben húsba vágó az elmúlt nyolc év felelőtlen gazdálkodásának következtében kialakult megélhetési válság. A családi házas körzetekben élő emberek helyzete sem könnyű, ám a panellakásokban élők terhei elviselhetetlen méreteket öltöttek.

Kelenföldön és Albertfalván a panelházak korszerű, energiatakarékos átalakítása alig halad. Sokak számára az önrész kifizetése is megoldhatatlan, ezért pályázni sem tudnak. Másoknak még a 2008-as pályázatokból sem fizettek ki egy fillért sem: sőt, csak idén a gyors elbírálást követően értesítették ki a tulajdonosokat, de majd csak a következő kormánytól lehet lehívni az összegeket. Az általunk bevezetni kívánt zöldbank-beruházás valóban jól működővé tenné ezt a rendszert.

Nagyon sokat kell tenni a közbiztonság javításáért is. Az itt élők javainak és személyi biztonságának védelme alapvető fontosságú. Nem elegendő a választások előtti hetekben kiküldetni néhány járőrt az utcákra - a rendőrség létszámának növelésével folyamatos rendőri jelenlét biztosítására van szükség. Ennek részeként mindenképpen vissza kell adjuk Albertfalvának a megszüntetett rendőrőrsét.

Abba sem szabad beletörődnünk, hogy frissen vakolt házaink falát összefirkálják, és a városrész egészének megszépítésére is gondot kell fordítanunk, hogy az itt élők jó érzését és lakásaik értékének növekedését egyaránt szolgáljuk.

Milyen kérdésekkel találkozik helyi szinten, mi érdekli leginkább az embereket?

A Kelenföldön lepusztulni hagyott, Albertfalván pedig ki sem épített városközpont nemcsak az itt lakóknak, hanem az őket helyben kiszolgálni kívánó vállalkozóknak is hiányzik. Éppígy a felépülő metróvégállomás környékének megnyugtató rendezése is közös érdek. További gondot jelent, hogy a körzet bekapcsolását a város vérkeringésébe nagyon megnehezíti a négyes metró építésének elhúzódása, amit eredetileg 2010-ben akartak átadni.

A hatalmas metróköltségek és persze a korrupciógyanús Zushlag-, Hunvald-, Hagyó- és Kopaszi gát-ügyek mellett fontosabb lett volna például az 1-es villamos átvezetése a Lágymányosi hídon, de erre az ígéretek ellenére sem jutott pénz. Ahogy a panelfelújítások kiterjesztésére, iskoláink megmentésére, rendőrőrseink finanszírozására, egészségügyi rendszerünk, így a Budai Gyermekkórház fenntartására sem.

Az emberek látják azt a pazarlást, ami körülöttük folyik, miközben tőlük egyre többet vesznek el. Joggal várják el, hogy a közjó gyarapításáért ugyanolyan lelkiismeretességgel és körültekintéssel járjanak el a hatalomban lévő politikusok, mint ahogy azt a családi kassza kezelésekor teszik.

Milyen jövőképet nyújt a kerületében élőknek, mire helyezi a hangsúlyt?

A magyar társadalom komoly traumán esett át az elmúlt évtizedekben. Sokszor hányódtunk a lemondás és a reménykedés között, aminek következtében sokan kilátástalannak látják a helyzetüket. Ha egy közösségen a lemondás eluralkodik, a legrosszabb történik: elveszíti még annak a lehetőségét is, hogy változtasson a rossz dolgokon.

Szeretném mindenekelőtt arra felhívni az emberek figyelmét, hogy nem szabad a politikától elfordulni azért, mert egyes korrupt emberek csalódást okoztak. Vallom, hogy a politika tisztességgel űzve gyarapodni segíti azokat, akik önerejükből boldogulnak, és felemeli az elesetteket - én is ezt képviselem.

De nemcsak a közélettől fordultak el az emberek, hanem embertársaiktól is elzárkóztak. A közrend javításával erősíteni kell a bizalmat, mert minden egyénnek fontos, hogy támogató, védelmező közösség vegye körül. Egy ilyen közösségben az emberek és megszerzett javaik is biztonságban vannak.

Feleségem budai óvodában dolgozó óvónő, aki jelenleg kisebbik fiúgyermekünkkel van otthon. Lányom idén fog érettségizni, így aztán a jelen közoktatási rendszer minden egyes szakaszát magam is megtapasztalom. Éppen ezért különösen fontosnak tartom, hogy nagyobb figyelmet fordítsunk az oktatás és a nevelés színvonalára: hogy az oktatás ismét értéket teremtsen. Elengedhetetlen a bölcsődék, az óvodák és az iskolák számának bővítése: úgy kell tekintenünk minden egyes gyermekre, mint akik a jövőben az idősek méltó életkörülményeinek letéteményesei. Ez az a terület, ahonnan nem szabad sajnálnunk a pénzt, ezért kell egy jól működő családtámogatási rendszert kidolgoznunk.

Mire számít, mik az esélyei?

Az emberek között járva, a kormánypártokban való csalódottságot és a felém megnyilvánuló bizalmat látom. Nem vagyok azonban elbizakodott: Molnár Gyula kemény ellenfél. Ezzel együtt hiszek abban, hogy becsületes küzdelemben, az ellenfelemet soha nem lenézve, nem megalázva is meg tudom mutatni céljaimat az embereknek.

Molnár Gyulának nyolc éve volt arra, hogy saját kormányának erejét körzete javára fordítsa. Nem tette. Most ellenzékből próbálná meg? Kormányváltó pártom erejét a választókörzetem javára kívánom fordítani, mert megvan bennem az érdekérvényesítésnek nemcsak a képessége, hanem a szándéka is.

Nem véletlenül hoztam el körzetembe az elkövetkező évek legmeghatározóbb döntéshozóit: Navracsics Tibort és Tarlós Istvánt. De ahol csak megfordulok az országban jelöltjeinket segíteni, mindenhol kérem támogatásukat kezdeményezéseinkhez. Meghívásomra Kósa Lajos barátom is eljött Újbudára, biztosítva arról, hogy támogatja fejlesztési terveinket, mert debreceni lokálpatriótaként is úgy gondolja, hogy erős főváros nélkül nincs erős ország, a nagy lélekszámú Újbuda nélkül pedig nincs erős főváros.

Ismeri az MSZP jelöltjét, Molnár Gyulát személyesen. Mit tart Molnár úr előnyének és mit a hátrányának?

Molnár Gyula felismerte, hogy az MSZP jelöltjeként most nem lehet népszerű, ezért nagyon ügyesen, polgármesterként próbál kampányolni az országgyűlési választáson. Úgy látom, szinte szégyelli MSZP-s jelöltségét. Arra számít, hogy az emberek a kihelyezett muskátliktól nem fogják észrevenni a Kopaszi gátnál elköltött milliárdok ügyében folyó ügyészségi nyomozást. Könnyen lehet, hogy jól taktikázik, és az emberek nem teszik fel a kérdést: Hány panelházat lehetett volna megújítani, iskolabezárást megakadályozni, rendőri státuszt fenntartani felelős vagyongazdálkodással?

Plakátjain azt hirdeti, hogy már bizonyított. Úgy látom, 16 éves képviselősége alatt azt bizonyította be, hogy jó pártkatona. Ellenvetés nélkül megszavazta a Gyurcsány- és Bajnai-kormány összes megszorító intézkedését, ami az emberek életminőségét, életkörülményeit rontotta és terheiket növelte: a gázáremelést, a vizitdíjat, a tandíj bevezetését, a 13. havi nyugdíj elvételét, az ingatlanadót, az áfa-emelést.

A már így is nehéz körülmények között élő kelenföldi, albertfalvi emberek nem ezért küldték őt a Magyar Országgyűlésbe. Ezek után ki hiszi el neki, hogy a következő ciklusban másként tenne?

Itt elolvashatja Simicskó István kihívójával, Molnár Gyulával készült beszélgetésünket, valamint Navracsics Tiborral, Balsai Istvánnal, Szanyi Tiborral, Varga Mihállyal, Pokorni Zoltánnal közölt interjúinkat.