Ha végig mormoltad barátaid, szomszédaid és rokonaid nevét, akkor most jöhet a megfejtés: házi kedvenceidre gondoltam a rögtönzött találós kérdés kapcsán. Olyan társakról fogok ugyan is írni, kik nem kérnek kedvességükért, hízelgésükért vagy éppen odaadásukért cserébe mást, csupán egy szelíd mosolyt, egy kedves hangszínt és természetesen némi finom falatot.

Elképzelhető, hogy most is a kezedben lapulnak, vagy lábaid alatt sertepertélnek, netalán kint ugrándoznak vagy nyöszörögve rágcsálnak. Ha szeretsz mosolyogni, és kíváncsi vagy a társállatok rám és rád gyakorolt hatására, várlak Titeket egy felszabadító emocionális kirándulásra!

A „dörömbölés” mestere

Macska – konyhanyelven cicamica. Az ókori Egyiptomban még Istenként tisztelt élőlény. Feladatköre a termény védelmezése a különböző rágcsálók, kígyók ellen. Ahogy előrehaladtunk az időben és eljutottunk a kereszténységig, már korán sem volt akkora jelentőségük. Sőt! A boszorkányokat a mai napig a fekete macska képével kapcsolja össze a köztudat. Több millió jószág veszett oda a babonák buta és félre értelmezett oldalai miatt.

Nagyszüleimtől tudom, hogy vidéken presztízs kérdésnek számított macska tulajdonosnak lenni. Úgy tekintettek rájuk, mint a lovakra és a tehenekre. De hol is tartunk most? Jelenleg számos pszichológus igyekszik a lelkileg sérült egyéneket rávenni, hogy szerezzenek be egy ilyen kedvencet. Úgy tartják, hogy képes a gazdit szeretetre nevelni, a gondozásuk által pedig elsajátítunk olyan nélkülözhetetlen viselkedésformákat, melyeket embertársainkon is „hasznosíthatunk”.

Megtanít gondoskodni és emellett vigyázni valami olyanra, mely lélegzik és tőled várja a további életben maradást. Dorombolásuk pozitívan hat a szívdobogásunkra, keringési rendszerünkre, sőt szorongást oldó hatása van a simogatásnak. Számos fajta közül választhatunk, ha mellettük döntünk, mint Sziami vagy Perzsa, Amerikai görbefülű, Amerikai csonkafarkú, Bengáli, Bristol, az ínyenceknek pedig ott a csupasz macska. De ha nem számít a külső, mert a belső lényeges, az otthon nélkül maradt lesz a kedvenced!

Farok csóva- avagy kutyából nem lehet szalonna!

Kutya- másképpen vaú? 40000000. Kimondani is sok. Körülbelül ennyi évet kell visszalapoznunk, abban a bizonyos történelemben, már ami a kutyák könyvét illeti, hogy megismerjük eredetüket. Több vita is kering, hogy a sakálból vagy a farkasból lett háziasítva bájos négylábú barátunk. A tudomány a farkas rokonság mellett teszi le a voksot, hisz kettőjüknek, több mint 50%-os a közös tulajdonsági mutatója.

Fejlődésük kezdetén, ők is a macskához hasonló élőlények voltak, akik a fákon éltek és erős karmaikkal tartották meg magukat a vadászat és az alvás időszakában. Majd egyre durvább testszőrzet és erősebb testalkat irányába változott tovább a faj, míg végül elérték a ma is ismert négy láb, erős farok, hegyes fül, éber tekintet jellemvonásukat. S ahogy telt-múlt az idő, közel kerültünk az együttéléshez a mára már, szinte csak a mesekönyvből ismert farkasokkal. Felismertük, hogy kitűnő a szaglása és hallása eme vadásznak, ami lényeges momentum volt a háziasítás küszöbén. A közös érdek pedig egy célban kovácsolódott össze: életben kell maradni.

A 21 századra immár nélkülözhetetlen lett a gyerekek mese szótárából Bodri, Benji, Frakk vagy éppen Berci. Barát a bajban, társ a mókában és segítő kéz, vagy éppen szem a sérült emberek életében. Egy szóval bajtársa lett a sokszor önző és megfáradt embereknek: nekünk. A szívbetegek kezelésénél és a rehabilitáció ideje alatt is hatalmas szerepe van a "négy lábnak".

Az „egyebek” kategória győztesei

Lovak- vagyis hajrá Ráró! A civilizációval együtt lettek „munkatársai” az emberiségnek. Rakodás, szállítás, szántás, vetés, vagyis minden, amit a föld jelentett a kétkezi munkásnak, az összefonódott ezzel a csodálatos izomkolosszussal.

Úgy érzem, az „adottságaik” miatt hajlamosak vagyunk elfeledni, milyen sokat képes adni egy lovaglás. Az élményen túl, ortopédiai gyógyhatása is van, ugyan is helyes testtartásra ösztökél, miközben a friss levegőn olvadunk össze a természet harmóniájával. Önbizalmat növel azzal, hogy uralmunk alá vonjuk ezt a fenséges teremtményt.

Hüllők – másképpen kicsit csúszik, kicsit hideg, de azért szeretjük! Talán az egyik legbizarrabb kedvencek közzé választott társállat kategória. Nagyon sok szoba mélyén, meleg terráriumban ott heverésznek a neoncsövek fényében, a zöld övezet jótékony takarásában. Szőrükre nem leszünk allergiások, ugatásuktól idegesek, viszont jelenlétüktől a mi hátunkon biztosan feláll a szőr! A pszichológusok többsége valószínű, hogy terápiás módszerként első körben nem javasolná!

Aki ezután kedvet kapott egy kis szeretethez, vagy csak túl fáradtnak érzi magát, hogy egyedül legyen, keressen „párt” magának! Lehet az kutya, macska, egér, vagy esetleg malacka személyében a lényeg, hogy érezd mennyire fontos vagy valakinek, aki érted és veled van!