A mostani kormány áprilisi kampányában az egészségügy reformjáról, megmentéséről beszélt. Elindult-e már valami ez ügyben?

Én az Orbán-kormány programjában az egészségügy megmentéséről olvastam, reformjáról hálistennek nem. Egyelőre reménykedünk, de látva a mostani gazdasági helyzetet, azt kell mondjam – ha barátságtalanul akarnék fogalmazni – Magyarországnak jelenleg ennél nagyobb problémái is vannak.

Azt látom, hogy van egy határozott igyekezet a kárfelmérésre, sőt ez már folyik is. A gazdasági helyzet helyreállításához szükséges életmentő lépések megtételével párhuzamosan keresik a lehetőséget az egészségügy javítására.

Konzultál a kormány a Kamarával?

Az őszi ülésszakon már várhatóak olyan jogszabályi változtatások, melyeket mi javasoltunk. Kezdeményeztünk szakértői egyeztetést, ennek megkezdésére Szócska államtitkár úr augusztus végét ígérte. Ekkor már lehet érdemben tárgyalni bizonyos dolgokról.

Az elmúlt két hónapos időszakban nem voltunk a politika homlokterében, de remélhetőleg ez csupán a kezdeti nehézségek miatt volt így.

A rezidensképzés jelenlegi formája megfelelő?

A rezidensek röghöz kötését gyorsan elrendezték, aminek amennyire én tudom a hírekből, volt pozitív hatása. A rezidensek jó része eredeti szándékával ellentétben, most mégiscsak itthon helyezkedett el.

A rezidensképzés átalakítását már hosszabb ideje rebesgetik, álláspontunk szerint erre égető szükség volna. A jelenlegi képzés több ponton sem szolgálja a célt sem és az érintettek érdekeit sem. És itt nem csak az anyagiakról van szó. Mindezek mellett a hírekből tudhatjuk, hogy a kezdő orvosoknak emelt bérezést ajánlottak, azonban ennek körülményeit és rendszerét még nem ismerjük.

A rezidensek „röghöz kötése” megállíthatja a fiatal orvosok külföldre vándorlását?

Egyértelműen nem.

A bérezés rendbetétele megoldhatná a problémákat?

Magam is meglepetéssel olvastam, hogy bizonyos hiányszakmákban emelt rezidensi bért ígérnek. Ezzel kapcsolatban két alapvető kérdésünk van egyelőre válasz nélkül. Az első, hogy pontosan ki és mi alapján definiálta a fogalmat, hogy hiányszakma?

Az előző kormány ezzel kapcsolatban többször próbálta ránk hárítani a felelősséget, azonban erre mindig azt válaszoltam, hogy a 2004 januárjában megjelent zöld könyv egyébként teljesen korrekten hiányszakmaként jelöli meg az orvost, ápolót, egészségügyi dolgozót. Hogy 2010-ben mely szakterületen dolgozó rezidensek azok, akik kiemelt bérezést kapnak a rezidentúra idejére és milyen meggondolás alapján azt nem tudom, velünk ezt senki nem egyeztette.

A másik probléma, hogy ez értelemszerűen előbb vagy utóbb bérfeszültséget fog eredményezni. Nem csak a szakmák között, hanem azon belül is. Hiszen az a rezidens, aki most ötven százalékos bérnövekményt kap, azzal fog szembesülni, hogy a kezdő szakorvosi fizetése kisebb lesz, mint a rezidensségért kapott összeg.

A kezdő lépés ennek tisztázása. Bizonyos szakterületeket helyes, és kell is kiemelni, azonban ennek mikéntjéről egyeztetni kell.

A bérezési rendszer mellett szakmai átalakítás is szükséges.

A rezidensi rendszernek a szakmai és képzési helyzetét mindenképpen módosítani kellene. Álláspontunk szerint – és ezt évek óta szorgalmazzuk – a pályakezdő orvosoknak sokkal nagyobb önállóságot kell biztosítani. Az egy abszurdum, hogy valaki egyetemi diplomával kijön, mégis orvostanhallgatóként kezelik. A munka során sokkal több felelősséget, önállóságot kéne rájuk bízni.

A rendszert alapjaiban kell átgondolni. Egy korszerűbb, ütőképesebb, az orvosi munka értékét jobban megbecsülő szisztémát kell felállítani, ami nem csak anyagilag kedvező, hanem az orvosi mivoltot is elismeri. Nem csak mi, de Európa sem áll olyan jól, hogy kibocsájtunk évente 800 orvost, akik kapnak egy diplomát és egy doktori címet, önállóságot pedig nem.

Sok teendő van a szakképzés területén, ám a szakmai mellett szükség van a folyamatos bérpozíció javításra is, különben az elvándorlást nem lehet megállítani.

Lesz-e erre pénz?

Én nem tudok mást mondani, mint amit hangoztatok már egy évtizede: az egészségügy a mindenkori nemzetgazdasági teljesítőképesség következményes utánfutója. Ha van GDP, akkor van járulék, TB, befizetések és innen részesedés.

Azt látom és reménykedem benne – mint magánember, mert ebben a kérdésben nem vagyok szakember – hogy a sorozatos és értelmetlen megszorítások után a mostani gazdasági kormányzat élénkítő programja sikeres lesz. Bízom benne, hogy a mostani egy jobb irány, ha úgy tetszik filozófia, ami nagyon hamar eredményt hoz.

Ha így lesz, akkor az eredményekből elsőként az egészségügynek kell nagyon komolyan, mi több tudatosan, jól felépítetten és folyamatosan részesülnie. Ez politikai döntés kérdése. Remélem amennyire progresszív a kormány a gazdaságpolitikában, annyira előremutató lesz az egészségpolitikában, és meghallgatják, amiket már évek óta mondunk.

Ha már gazdaságpolitika. Az új Széchenyi-terv egyik prioritásaként nevezi meg az egészségturizmust.

Ha ez a terv GDP növekedéssel jár és ennek következményeként több pénz juthat az egészségügyre, akkor úgy gondolom támogatni kell. De más összefüggést nem látok. Az még önmagában nem elég, ha többen jönnek Magyarországra Angliából vagy Svájcból fogat csináltatni, esetleg a reumájukat kezeltetni,. Csak akkor lesz jó, ha ez gazdaságélénkítő hatással jár és ebből részesedik az egészségügy is.

De ettől függetlenül is, ma a GDP öt százalékát el sem érő részesedést haladéktalanul, deklaráltan és folyamatosan közelíteni kell az EU-s nyolc százalékhoz.

A mostani helyzetben sem merülhet fel a vizitdíj bevezetése?

Nem. Sőt most még annyira sem. Azokban az országokban ahol ez a bizonyos „co-payment” rendszer működik, bebizonyosodott, ez a fizetési mód töri a szolidaritást és nem igazán jó elgondolás.

Magyarországon a vizitdíj gazdasági értelemben jelentéktelen volt. Ám rendkívül nagy társadalmi feszültséget okozott. Filozófiájában nem illeszthető a rendszerbe. Ráadásul a magyar emberek teherbíróképessége sem végtelen.

A vizitdíjból származó bevételek a járulék esetleges emelésére levetítve csupán néhány tizedszázalékos módosítást igényelt volna. Ha járulékokkal operálunk az azért is jobb megoldás, mert jövedelemarányos, így egy méltányosabb igazságosabb rendszert lehet létrehozni vele.

A kötelező kamarai tagságot eltörölte az előző kormány.

Nélkülözhetetlen a kötelező tagság visszaállítása. Tizenkét magyarországi szabad foglalkozás típusból kilencnél kötelező a kamarai tagság. A kötelező tagság eltörlése nem volt más, mint egy pitiáner politikai bosszú.

Mindenki tudta akkor, hogy igazunk van az egészségpolitikai kérdésekben, de nem hallgattak ránk és így a második Gyurcsány-kormány alattomosan eltörölte a kötelező tagságot. Azért tették, hogy ne legyen erős hátterük az őket kritizáló orvosoknak azzal a semmilyen egészségpolitikával szemben, amit folytattak.