A sztori

Paul Epley, az amerikai hadsereg volt szakaszparancsnoka nyilvánosság elé tárta, hogy személyesen látott egy ufonautát, az USA egyik legtitkosabb bázisán. Elmondása szerint a lény 120-130 centis sápadt, sárgás bőrszínű, sovány testalkatú volt, hosszú ujjakkal.

Mint Epley elmondta, a lény az ötödik volt azok közül, akik az új-mexikói Roswell térségében 1947. júliusában szerencsétlenül jártak. Állítása szerint az idegen 1952-ben bekövetkezett haláláig az USA kormányának „vendégszeretetét” élvezte. Epley állításainak egyre többen hitelt adnak, de mi a helyzet a hazai „fronton”?

Sós Tibort, a Magyar Ufo Kutató Szövetség alapítótagját, volt elnökét kérdeztük, aki jelenleg a szövetség elnökségi tagja.

Milyen az UFO-helyzet és annak kutatása hazánkban?

Magyarországon hatalmas gondok vannak ezen a téren, mindezt a saját bőrömön is tapasztalom. Jelen pillanatban nem tudom felmérni, mennyi tényleges UFO-észlelés történt. A bulvármédiában megjelenő híreknek, valamint a bejelentések nyolcvan százalékának semmi köze nincsen a valósághoz.

További probléma a finanszírozás kérdése. Óriási gondot jelent az is, hogy a hitelesnek tűnő eseteket személyesen vizsgáljuk meg, hiszen senki sem támogatja a munkánkat. Az UFO-kutatók önköltségen próbálják megoldani az esetek felderítését. Jelen pillanatban is egy helyszínre készülök.



Mit lehet tudni az esetről?

Vásárhelyről megkeresett egy hölgy, aki a szobájában több alkalommal látott már idegeneket. A hölgy nem tud megmozdulni, ám amikor a lény megérinti az arcát, magához tér. Ez egy tipikus harmadik típusú találkozásnak nevezhető, egy kicsi, szürke lénnyel. Az ilyen esetek többségében nem tud segítséget hívni az ember, valamint a mozgása is korlátozott. A hölgy leírta a levelében azt, hogy nem érez félelmet, mi több, teljesen szimpatikus számára a találkozás.

Több esettel is találkoztam. Vannak olyanok, akik lámpafény mellett kénytelenek aludni, vagy elköltöznek az események hatására, tehát rettegnek. Ez egy lejtő, hiszen a trauma hatására bekerülhet az illető egy klinikára, mi több, senki sem hiszi el az állítását, ettől függetlenül az ágya felett akár minden éjjel ott áll egy rejtélyes, számára félelmetes alak.

Kis szürkéket említett az előbb, ám a történetek alkalomadtán kicsi, zöld lényekről, esetleg igen magas, emberekhez nagyon hasonlatos teremtményekről szólnak.

Nagyon nehéz ebben a kérdésben határvonalat szabni. A több száz órányi, hitelesnek tűnő beszámoló alapján a leggyakrabban előforduló fajta a száz-százhúsz centiméter magas, szürke lény, ezzel szemben a többi előfordulásának gyakorisága talán még a húsz százalékot sem éri el. A találkozások alkalmával az emberek gyakran különböző töltöttségi állapotba kerülnek, ami abban nyilvánul meg, hogy minden tárgy amelyhez hozzáérnek, megrázza őket. Igen megdöbbentő: esetenként teljesen másként lát az illető: érzékennyé válik az írisze, így sötétben is kiválóan lát.

Több érdekes következmény is előfordulhat, de az iménti a példákat azért említettem, hogy lássa, igen részletesen foglalkozunk a témával. A média a legtöbb esetben csak a felszínes poénkodásról számol be.



Az egyik ember fél a találkozáskor, a másik kifejezetten örül neki. Meglátása szerint mi lehet a célja az idegeneknek?

Az idegenek sokkal jobban ismerik a reakciónkat, mint mi magunk, adott esetben a szomszédunktól is jobban lehet félni, mint tőlük. Több esetben nem kérik ki a véleményünket az idegenek, de ezen ügyeknek a döntő többsége nem kerül nyilvánosságra, mivel a kiválasztott személyt elkábítják. Az információk gyakran csak évtizedek múlva kerülnek a felszínre, egy erős stresszes állapot hatására.

Az idegeneket a mi csecsemőink, újszülötteink is érdeklik. Sok olyan esetről hallottam, hogy az édesanyának egy évvel a szülés előtt volt már valamilyen kapcsolata az idegenekkel, majd az ikerterhessége alatt eltűnt az egyik magzata. Számomra a hitelességi pont a történetek azonosságában rejlik, olyan szinten, amiről a média nem ad tájékoztatást. Elgondolkodtató az előbb említett példa. Lehet, hogy ezek a magzatok máshova kerülnek? Esetleg kísérleti lényeknek használják őket? Lehet az egész bolygónk egy nagy kísérleti telep a számukra?

Ezen nem csodálkoznék, hiszen hatalmas nyersanyagbázis a Föld, viszont mi ezt nem értékeljük kellőképpen, hiszen ide születtünk. Éppen ezért egy külső, fejlettebb civilizáció számára hatalmas érték lehet a bolygónk, egészen addig, amíg nem pusztítjuk el. Talán éppen ezért őrködnek felettünk. A Kárpát-medence bővelkedik nyersanyagokban, a megfigyelések szerint hazánkat igen gyakran látogatják az idegenek.

Többször említette, hogy a médiának és kiemelten a bulvármédiának nem célja a hiteles tájékoztatás.

Nagyon sok újságírót csak az eladott példányszám foglalkoztat, ehhez elég, ha kiemel pár részletet egy számára hangzatosnak tűnő sztoriból. Nem célja a tájékoztatás, csakis a profit.

Tudna említeni egy példát?

Volt már példa arra, hogy egy újságcikk alapján felkerestem a helyszín és az illetőket. Amit elmondtak nekem, az alapján alig ismertem rá az újságcikkre.

Az egyik nagy kereskedelmi televíziós csatorna is elkísért engem egy helyszínre. A Honvédség egyik századosa - aki diplomás radarmérnök - elmesélte a találkozását egy idegen objektummal, amive a légvédelmi bázisánál találkozott. Az elbeszélésének az eleje és a vége belekerült az anyagba, a közepe, ahol a tényleges információkat részletesen elmondja, nem került adásba.

Felhívtam a szerkesztőt és megkérdeztem ennek az okát: azt válaszolta, hogy mindenkinek így a jobb, hogy nem került adásba a teljes sztori. Sajnálatos, hogy a közvélemény kilencvenkilenc százaléka ilyen téves információkból táplálkozik. Az embereknek ezért van negatív véleménye a földönkívüliekről szóló hírekről.

Milyen szervezetektől várnának anyagi támogatást, egyéb segítséget a munkájukhoz?

Az UFO Szövetség egy hivatalos szerv. Bárki befizethet a számlánkra bármilyen összeget, ám erre az elmúlt húsz év alatt egyszer sem volt példa. Munkatársaink kutatásait nem áll módunkban ebből az összegből finanszírozni, éves szinten maximum egy-két tájékoztató jellegű esemény szervezésére van lehetőségünk.

Amíg olyan emberekkel találkozom, akik hitelesen elmesélik a velük történteket úgy, hogy akár nem is olvasnak - a legegyszerűbb embertől kezdve egészen katonatisztekig - addig saját költségemen folytatom a kutatást. Ezek az emberek nem őrültek meg, csak olyan dolgokról tudnak beszámolni, amelyet még nem ismer, vagy nem akar ismerni a tudomány.

Mit gondol, a Magyar Állam milyen mértékben kutatja a témát?

Országunk nem foglalkozik a kérdéssel. A tudomány képviselői még a Parlamentben is felálltak és népbutítónak tituláltak minket, teljesen le akartak söpörni minket a palettáról. Mi csak megyünk a nagyhatalmak után, de csendben maradunk.