Szakmai kifogások esetén kész változtatni a kormány – önök látnak olyan pontot a médiatörvényben, amit módosítanának?

A mi feladatunk hátóságként az, hogy alkalmazzuk a médiatörvényt, hogy lesz-e változtatás, azt a kormány, illetve a parlament dönti el. Hogyha az Európai Bizottság kötelezővé teszi a módosítást, akkor nincs választási lehetőség, míg ha javaslatokat tesz, akkor a Parlamentnek van mérlegelési lehetősége a tekintetben, hogy abból mit fogad el.

Inkább abból a szempontból érdekel, hogy önök a törvény alkalmazói, és előfordul, hogy látnak olyasmit, ami megnehezíti a munkájukat.

Egyelőre még nem alkalmazzuk, mert azok az ügyek, amelyek az idei két ülésünkön felmerültek, tavalyi eredetűek, és rájuk a régi jogszabály vonatkozik. Olyan ügy még nem volt, amelyben az új törvény alapján kellett volna eljárni, de nyilván heteken belül lesz.



Jelenleg semmilyen eljárást nem kezdeményeznek?

Természetesen érkeztek be panaszok január 1. után is, elsősorban a valóságshow-k miatt. Ezeket a hivatali apparátus dolgozza fel, érdemben még nem tudunk dönteni.

A televíziókra és a rádiókra nagyjából a korábbi szabályokat kell alkalmazni, kisebb újdonságok vannak csak. Amíg a sajtóval szembeni eljárás lehetősége megnyílik – július 1. után – addig, hónapokig nem várható különösebben izgalmas döntés.

Szóba került a műsortartalom - az RTL ominózus híradója ellen mi volt a kifogás?

A műsorban olyan eseményről számoltak be, és olyan módon mutatták azt be, amely esetében az előző médiatörvény (hasonlóan a mostanihoz) előírta, hogy a közlés előtt fel kell hívni a közönség figyelmét arra, hogy zavaró, felkavaró képsorok jelennek meg a képernyőn. Ezt nem tették meg.

Be lehet mutatni a véres ágytámlát, csak előtte szólni kell. Szerintem ez nem befolyásolja a szólás szabadságát.

Újságok is tudnak megrázó képeket közölni, például a fülöp-szigeteki cunamiról, ők nem szokták előre jelezni, ha valami megrázó.

Nekik nincs ilyen kötelezettségük, de az újságolvasás terén nincsenek úgy „kiszolgáltatva” a fogyasztók, mint a tévé esetében, hiszen az újságolvasás mindig önálló döntés eredménye, míg a tévét legtöbben csak kapcsolgatják, így olykor nem is tudják elkerülni a zavaró tartalmakat.

Az a szabály, amit alkalmazunk az RTL Klub ellen, tizenöt éve él, és most sem kapott volna nagy visszhangot, ha a döntés nem esik nagyjából egybe az új médiatörvény körüli viták kezdetével.

Az RTL Híradója ellen vizsgálat indult, a Való Világ ellen, amely inkább botrányos, mégsem vizsgálódnának, miközben számos bejelentés érkezik a műsorral kapcsolatban.

Én úgy tudom, hogy zajlik a vizsgálat. Nem lehet viszont többtucat vagy többszáz bejelentést külön vizsgálni, hanem együtt kell nézni az egész műsorfolyamot. Ebben a kérdésben döntés fog születni.

Ha egységben nézik a panaszokat, vége lesz a műsornak, mire döntenek. Ez nem problémás?

A végleges döntés – ha az marasztaló lenne – semmiképpen sem születne meg a műsorfolyam befejezése előtt, hiszen ha elmarasztalás lesz, akkor a bírósági felülvizsgálati eljárás mindenképpen később zárul csak le. Amellett maga a döntés nem befolyásolhatná a műsorszám további tartalmát, erre vonatkozó, előzetes tiltást tartalmazó döntést nem hozhatunk. Lehet bírságolni indokolt esetben, de ez nem feltétlenül módosítaná a médiaszolgáltató magatartását.

Azzal, hogy ilyen lassú a döntés, nem lesz ugyan olyan erélytelen a Médiatanács, mint az ORTT?

Érthető a felvetés, de a hatékonyság jelentős részben a bíróságoktól függ. Az egy szomorú jelensége a médiaszabályozásnak, hogy ilyen műsorok esetében a szolgáltatónak „megéri” a jogsértés. Bemutat néhány szexuális tartalmú vagy erőszakkal tarkított jelenetet, hírverést csinál neki előre, ettől fellendül a nézettség, így sokszorosan megtérül a bírság.

Hozzáteszem: nem lennék meglepve, ha az ilyen műsorok költségvetésébe be lenne építve néhány nagyobb jövőbeni büntetés is. Ilyen értelemben a médiajogi szankciórendszer nem kellően hatékony.

Ebben a helyzetben hogyan fejthet ki erélyt a hatóság?

Nem kell a hatóságnak erélyt kifejtenie: nem értékelhetjük jóízlés vagy a társadalmi kultúra szempontjából a műsorokat, egyszerűen be kell tartanunk a vonatkozó rendelkezéseket. Ha indokolt, akkor szankcionálni kell egyes műsorokat, de ezeket a döntéseket nem vezérelheti semmilyen befolyásolási szándék.

Jelen esetben inkább a médiaetika kérdései, és a médiaszolgáltatók erkölcsi felelőssége merülnek fel. Tisztában vannak vele, hogy a szabályozás csak egy bizonyos szintig tudja „megkeseríteni” az ő életüket. Ha nincsen bennük társadalmi felelősségtudat, akkor a médiaszabályozás a jelenlegi európai uniós és jogállami keretek között nem képes megoldást nyújtani. Ugyanakkor a jogállam elveit sem érdemes felrúgni azért, mert maradnak megoldatlan problémái a médiának. Valamit valamiért.

Ami újdonság, hogy a híradók húsz százaléka lehet csak bűnügyi hír. Mire figyelnek ebben az esetben?

Ez egy régi keletű történet: nagyon sokan panaszkodnak a kereskedelmi médiaszolgáltatók híradóira, hogy ezek szinte horrorfilmmé alakultak át. Az időjárás-jelentést is olyan hangon mondják be, hogy az ember megretten, és ha tíz centi eső esik, akkor több tonna májkrémmel felmenekül a padlásra.

Ez a szabály valamilyen megoldást kíván adni, a szerkesztői szabadság figyelembevétele mellett. A törvény éves átlagban határozza ezt meg a húsz százalékot. A politikusokhoz köthető bűnügy nem számít bele ebbe a kategóriába, de arra nincs szükség, hogy mindenféle kocsmai verekedésről beszámoljanak.